A FICSAK és a Ringató összefogott a kisgyermekekért

2019. szeptember 02.

Címkék: család, hagyomány, vers, népzene, gyermek, Kodály Zoltán, ringató, Ringató foglalkozás, zenei oktatás

Király Nóra

bloggazda

A FICSAK minden eseményével, aktivitásával hangsúlyozni, hogy mennyire fontos az összefogás. Szeretnénk megmutatni a hazai családszervezetek erejét és azt, hogy a közös munka még nagyobb eredményeket hozhat.

Évek óta dolgozunk együtt Gróh Ilonával, a Ringató foglalkozások megálmodójával, azon, hogy a kisgyermekes családok számára ismertté tegyük azt a zenei nevelési programot, mely azon túl, hogy fejleszti a kicsiket, az összetartozás élményével is megajándékoz.  Legyen szó édesanyákról, nagymamákról, édesapákról, vagy éppen kisgyermeknevelőkről számukra is élményt ad a Ringató program. Hiszünk abban, hogy a zene, a népzene szeretete és megismertetése, a közös játék és éneklés, az együtt töltött minőségi idő a legtöbb, amit gyermekeinkért tehetünk.

Zenei nevelés a bölcsődében képzés

A Zenei nevelés a bölcsődében elnevezésű tanfolyam már több városban lezajlott az elmúlt időszakban, így sok szerencsés kisgyermek nevelő sajátíthatott el hasznos zenei tudást a Ringató alapítójának jóvoltából. Ebben az évben, a FICSAK támogatásával, több budapesti bölcsődei dolgozó részére elérhetővé vált a képzés.

Elsőként négy kerület csatlakozott az egyedülálló lehetőséghez, Újbuda, Józsefváros, Csepel és a Belváros, az első képzésnek Újbuda ad otthont most augusztus során, melyhez a 11. és a 8. kerületi bölcsődék dolgozói csatlakoztak első ízben.

Teljes cikk

Gyerek(ek)kel a nyár 

2019. augusztus 31.

Címkék: család, iskola, gyerekek, minőségi idő, balaton, szomorúság, kirándulás, nyár vége, táborozás

Király Nóra

bloggazda

A nyár utolsó napjain mindig picit elszomorodom. Egye hamarabb sötétedik, a balatoni nyaraló teraszán egyre hosszabbak az árnyékok, máshova kell kiteregetni a vizes, kissé már megnyúlt fürdőruhát, és mintha nehezebben is száradna már.

De a tücskök még ugyanúgy hegedülnek éjszakánként, pedig már tudjuk, hogy lassan utoljára halljuk gyönyörű zenéjüket.

Ilyenkor a legjobb a Balatonon lenni, hiszen kevesen vannak, tisztább a víz, tisztább a nyilvános WC és nem kell órákig sorban állni a lángosért. És persze a végesség tudatában sokkal inkább észrevesszük a nyár mulandó értékeit: a szabadság, a természetközelség és a lassítás minden szépségét, a gyerekekkel együtt töltött, nyugalmas napokat, mikor a legnagyobb gondunk az, hogy ki megy el reggeliért vagy mit főzzünk ebédre? Igazi élet-öröm!

Teljes cikk

Ismétlés a tudás anyja

2019. augusztus 31.

Címkék: beszélgetés, gyermekek, nyaralás, szülők, szókincs, családi utazás, változatosság

Hernády Zsolt

történész

Repetitio est mater studiorum – mondja a művelt svéd, ha latinul beszél. Megmondtam százszor, hogy semmit sem mondok kétszer – mondogatta édesapám, ha hozzánk beszélt

Az 1930-as években angol nyelvészek kedves időtöltése volt, hogy számolgassák az átlagemberek szókincsét. Ennek során például arra jutottak, hogy egy angol munkás vagy egy juhpásztor néhány száz szót használ csak életében, ami megdöbbentően kevésnek tűnt. Nyelvészeti okoskodást mellőzve mondhatjuk bátran, hogy nem volt igazuk, hiszen egy szerényebb szókincshasználó is aktívan kb. 5000 szóból építkezik.

Mindez azért jutott eszembe most, mert visszatekintve a nyárra, elbizonytalanodtam az említett tételben. Talán mérni kellene a szülők aktív szóhasználatát is, mert bizony a mi szavaink változatossága igen lecsökkent az elmúlt hónapokban a gyermekeinkkel töltött nyaralás során. Persze sokat kellett beszélnünk, de láss csodát, általában ugyanazokat a szavakat ismételgettük folyamatosan. Így bizony eléggé összezsugorodott szókincsünk.

Teljes cikk

Szeptemberi hangoló

2019. augusztus 22.

Címkék: család, nyár, gyermek, iskola, önfeledtség, szeptember hírnökei, szeptember, augusztus, tennivalók, nyár vége, iskolakezdés

Máthé Zsuzsa

történész

Fáj kimondani, de újra közeleg... 

Fegyelmezettséget erőltetve életünkre lassacskán újra felelős, szülői értekezletes anyává/apává dermeszt bennünket a közelgő ovi- és iskolakezdés. 

Elő az aprócska, maci mintás takarókkal, gyorsan megújítani a kopottas ovis jeleket, sikálni az elszürkült iskolatáskákat, megvenni az aktuális méretű tornacipőt, újratölteni a tolltartók fegyverzetét...

Tennivalók, amik már mind a szeptemberi újrakezdés hírnökei.

 

Teljes cikk

Valóban ezt akarjuk?!

2019. augusztus 08.

Címkék: család, környezetvédelem, környezet, gyermek, természet, tudatosság, környezettudatosság, Föld, gyerekkor, tisztelet, élőlény, nemzedék

Király Nóra

bloggazda

Számos cikk, vélemény jelent meg a napokban, melyek mind egy új, Nyugaton elharapódzó furcsa kezdeményezésről beszélnek. A "születéssztrájkról" és a FÖLD érdekében sztrájkoló nőkről.

Ez az új őrület már régebb óta a köztudatban van, azonban most kapott csak nagyobb lángra. Történt ugyanis, hogy a százezrek által követett és kedvelt brit királyi család és a klíma elit oszlopos tagja Harry herceg és feminista felesége Meghan Markle kijelentették, hogy a környezetvédelem miatt kettőnél több gyermeket nem hajlandóak vállalni. (ez a példa is mutatja, hogy milyen nagy felelőssége van az ismert embereknek). Az ideológiát követő nők kijelentették: ha nem lesznek drasztikus változások, ők nem fognak szülni egy ilyen „pusztuló” világba.

Ennek nyomán szomorúan olvastam a minap egy tanulmányban, hogy tízből kilenc 29 év alatti brit nőnek nincs semmi célja az életben – azaz nem céljuk az sem, hogy édesanyák legyenek – a válaszadók fele pedig úgy gondolja, az életük célja, hogy önmaguknak örömet szerezzenek. Elveszni látszanak olyan célok, vágyak, melyek nélkül nagyon rossz irányba fogunk haladni.

Jelenleg döbbenten állok a jelenség előtt, és öt gyermek édesanyjaként mélységesen szomorú és felháborodott is vagyok.

Biztosan ezt akarjuk?

Teljes cikk

Petőfi családja – a család Petőfije

2019. július 31.

Címkék: Petőfi, szeretet, család, 1848, forradalom, szabadságharc, vers, háború, szerelem, Arany János, Petőfi Sándor, szülő, harc, Segesvár, családi élet, Falu végén, Júlia, István öcsém, csatadal

Hernády Zsolt

történész

Nem szeretett volna ágyban, párnák közt halni meg. Ott esett el a harc mezején. 170 évvel ezelőtt, 1849. július 31-én tűnt el Petőfi Sándor a segesvári csatában.

Az egyik legnagyobb magyar költő lett és maradt, akit sem idő, sem politika nem tudott kikezdeni. Aki lángoszlopként vezette a népét a Kánaán felé, a szabadságba. Ezért küzdött tollal és fegyverrel. Sorsszerű, olyan petőfisen rejtélyes szültése és halála is. 170 éve keresik Segesvártól Barguzinig, de nem találják. Váteszként előre megjósolta: „Nem jő megnézni senki síromat.”

Kár is keresni, hiszen itt van velünk, családunk hétköznapjaiban. Nap, mint nap idézzük. Hiszen feleségemnek idézem szerelmes sorait, komolyan, kedvesen vagy humorosan („Szeretlek, kedvesem…”, „Ha eldobod egykor az özvegyi fátyolt …”). Gyermekeinket vele dorgáljuk („Ne bolondozz Jancsi helyett: Marcsi/Bori/Rozi/Idus/Kati, a tréfát nem értem, míg jól megy dolgod, fel ne gerjeszd mérgem!”), esténként tőle mesélünk (Laci helyett ismét gyermekünk nevével, szóval „Laci te, hallod-e?”). Őt hívjuk segítségül, ha gyermekeinknek magyarságunkról vagy hazánkról szeretnénk megfogalmazni a megfogalmazhatatlant. És persze újra és újra elolvassuk a János vitézt. És mindig találunk benne valami újat, valami szépet és hasznosat. Nemcsak ünnepélyeset, hanem hétköznapra valót is.

Teljes cikk

Nyilvános szoptatás: IGEN vagy NEM?

2019. július 31.

Címkék: család, FICSAK, édesanya, csecsemő, szoptatás, anya, éhség, nyilvános szoptatás, flash-mob, szoptatás világnapja, augusztus 1, diszkrét, kisbaba

Király Nóra

bloggazda

Sokszor fordulnak hozzám édesanyák azzal a kérdéssel, hogy mit gondolok a nyilvános  helyen való szoptatásról. Támogatom? Ellenzem? Én is etettem így a gyermekeimet nyilvános helyen, játszótéren, esetleg étteremben?

Holnap lesz a Szoptatás Világnapja, így most különösen aktuális a téma és bár mi már kinőttünk ebből a korból, de újra körbejártam a kérdést és szeretném megosztani a gondolataimat, tapasztalatomat.

Először is, hadd mondjam el, hogy rengeteget tanultam az 5 gyermekem kapcsán az anyatejes táplálásról, aminek természetesen elkötelezett híve vagyok. Amikor összeszámoltam, döbbenten láttam, hogy összesen 99 hónapnyi szoptatást tudhatok magam mögött (ami nyolc és negyed év), minden gyermekem másképp, máshogy és más életkorig igényelte az anyatejet.

Nem meglepő, hogy minden anyukát arra biztatok, hogy hacsak tudja, táplálja így a kisbabáját. Addig és ahogy ez nekik jó. Azért fogalmazok így, mert van az ismeretségi körömben olyan anyuka, akinél ez nem az akaraton, hanem a testi adottságaim múlott, és szegény nagyon megszenvedte, hogy nem tudta elengedni.

Én senkit nem ítélek el, azokat sem, akik nem tudnak vagy nem akarnak szoptatni. Szerencsés vagyok, mert mind az 5 gyermekemnél volt elég tejem, de nekem is voltak nehézségeim. Én is megéltem azt, amiről a könyvek keveset írnak, az első hetek szinte kibírhatatlan fájdalmát. Többször voltam a határon, hogy feladom, mert ez a fájdalom már elviselhetetlen.

Teljes cikk

Filléres családi emlékeink

2019. július 30.

Címkék: szeretet, család, házasság, emlékezés, férfi, tükör, hiány, szeretteink, Wojtyla, évtized, felidézni, dédanyánk, örökség, tárgy, aranyműves boltja, értéktelen, szentsége, zsebóra, emlékek, emlék, varázs, birtokolni

Hernády Zsolt

történész

„Filléres emlékeim oly drágák nekem, ők tudják mennyit ér az életem” – énekli Bródy János egyik dalában. Valóban rengeteg, idegen szemmel kacat gyűlik össze az ember élete során, melyektől nehezen válik meg, mert kellemes vagy kellemetlen emlékek kötik hozzá.

Különösen kötődünk ezekhez, ha ráadásul nem(csak) a miénk volt, hanem a családból valamelyik szerettünké. Sokszor nem az értékes festményt vagy vázát féltjük (tolvajoktól vagy gyermekeink kezétől), hanem egy kicsiny, értéktelen tárgyat, amelyről tudjuk, hogy nagypapánk vagy dédanyánk birtokolta és szerette. Megörököltük, és sajátos varázsa van. Egyszerűen csak azért, mert fogta, kezében tartotta ő is. Vagy mert valamilyen nehézsége, szenvedése vagy éppen nagy öröme kötődött hozzá. S most, hogy mi tartjuk kezünkben, valamit mi is szeretnénk átérezni belőle, vele szomorkodni vagy örülni, szóval kicsit osztozni, együtt lenni vele. Miért? Mert szeretjük. Nem a tárgyat, hanem őt magát, az embert. Ha már nincs közöttünk, akkor bizony hiányzik, és ezen kis tárgy sok mindent idéz fel bennünk hirtelen. És nemcsak nagymamánkról vagy egy másik szeretett családtagról, hanem saját magunkról is sokszor tükröt tarthat.

Teljes cikk

Nem jó az embernek egyedül!

2019. július 29.

Címkék: család, remény, , férfi, feleség, FICSAK, családbanélnijó, férj, egyedül, szerelő

Máthé Zsuzsa

történész

Álltál-e már valaha egyedül kazán mellett, amiből alulról dől a víz, oldalról a vízgőz, s ami közben bizarrul, fenyegetőn sistereg és durrog? Álltál-e már kazán mellett egyedül, értelmetlenül nézve a kék, piros, meg zöld csapokat és karokat, közben azon gondolkodva, kifele fuss a házból, menteni az irhád, vagy meggátolva a családi fészek levegőbe repülését merj még visszalépni a főkapcsolóhoz?

A minap így álltam kétségbeesve házunk hőtermelő egysége mellett, egyedül. (Halált megvető bátorsággal szerencsére azért lenyomtam a megfelelő gombot!) Hát, felért egy kisebb fajta szívrohammal, ahogy szemtanúja voltam kazánunk végjátékának, mikor (évek óta tartó kínszenvedés és javítgatás után) végképp megadta magát és kilyukadt. Annyira megijedtem, hogy míg estére végre sikerült kihívnom a szerelőt, tízpercenként rohangáltam a pincébe, hogy nem zörög-hörög-e misztikusan életre kelve a kütyü, ahogy minden valamire való horrorfilmben feltámad a halottnak hitt szörny.

Teljes cikk

„Eső után szebben virít a mező!” - Július 13-án a Nagymamákat ünnepeljük

2019. július 12.

Címkék: szeretet, gyermek, ünnep, édesanya, unoka, nagyi, nagymama, tisztelet, anya, hiány, nagyszülő

Máthé Zsuzsa

történész

Nagymama két fiát nevelve minden nehézség közepette biztos támasza volt férjének, ahogy egész családjának, kicsiknek és nagyoknak is. Örökké optimista életszemlélete ugyanis megtartotta a családot minden megrázkódtatás: szakmai kudarcok, betegségek, csalódások idején.

Nagymama 96 évet élt. Az első világháború kitörésének évében született a nagykunsági Kisújszálláson, református lelkészcsaládban nevelkedett. Édesapja, aki a lelkipásztorság mellett a történelem szerelmese volt, lányát is tanulni küldte. Akkoriban még ritkaságszámba ment egy debreceni bölcsészhallgató nő: nagymamám (az atyai érdeklődés mellett nem meglepő módon) történelem-földrajz szakot végzett, bár diplomát sosem kapott, mert a tanári pályára jogosító utolsó vizsgáját már nem tette le: férjhez ment botanikus nagyapámhoz. 

Elsőszülött fia, a második világháború idején született, ő az édesapám. 

Nagymama életén végighullámzott a XX. századi magyar történelem. Mikor nagyapámat a második bécsi döntéssel az országhoz visszacsatolt Kolozsvárra nevezték ki egyetemi tanárnak, kiutazott utána vonattal minden ingóságuk, hogy aztán Erdély újbóli elvesztése után odavesszen az egész. Tudós nagyapámnak volt egy nemzetgazdaságilag is értékes találmánya: szárazságtűrő rizst nemesített, melynek első kilóit féltve őrizte, mígnem a háború végén a „felszabadító” szovjetek fel nem használták hurkatöltésre az egészet. Sok-sok év kitartó munkája veszett oda…

Teljes cikk