Nekem Budapest a szülővárosom…

2018. november 11.

Címkék: vélemény, Család-barát, városkép, Budapest, FICSAK, főváros, a mi városunk

Máthé Zsuzsa

történész

Nekem Budapest a szülővárosom… - ezért bármilyen arcát mutatja, mindig kedves lesz nekem

Összehasonlítani az agglomerációs, vidéki élettel tudom a fővárosi életet.

Budapest ebből az aspektusból nézve az a hely, ahová elindulva sokkal inkább meggondolom, mit veszek fel, valahogy kívülről a fővárosba tartva mindenki a „szebbik énjét” próbálja előhívni, kicsit mintha színházba menne az ember. A városban „meg kell jelenni”, a tömegben „arcot” próbál ölteni mindenki. Ezzel szemben egy faluban, ahol ismer mindenki mindenkit, ez a kevésbé jellemző. Budapesten a helyek és a városi „áramlatok” ismerősek igazán, nem az emberek.

Teljes cikk

Adj, mert adni jó!

2018. november 11.

Címkék: szolgálat, jótékonyság, figyelem, felebarát, adj, jó szándék, adakozó, egy szelet kenyér, nemes cél, adni jó

Máthé Zsuzsa

történész

Adni jó. Figyelmet, tiszteletet, szeretetet, vagy annak tárgyiasult formáit: egy szelet kenyeret az éhezőnek, egy pohár vizet a szomjazónak, önmagunkból egy darabot annak, aki körülöttünk testi vagy lelki szükséget szenved.

Krisztus tanítása a felebaráti szeretet gyakorlására bíztat bennünket kétezer éve. Európai kultúránk és a keresztény gyökerekből születő szociális piacgazdaság modellje is ezt az egymásért vállalt tevékeny felelősséget hirdeti évszázadok óta. Mélyen gyökerezik kultúránk szövetében ez a látásmód, mely jól működő struktúrákat alakított ki a történelem során: a nemzeti jövedelmek szociális szempontok szerinti újraelosztásával, a civil társadalom támogatásával, a társadalmi védőháló kifeszítésével. 

A görög nyelv is háromfajta szeretetet különböztet meg, az érosz a vágyakozó, a filia a baráti szeretet, az agapé pedig az önzetlen, önfeláldozó szeretet megnyilvánulása - mindhárom közül ez utóbbi a legmagasabb rendű, ez feleltethető meg a keresztény felebaráti szeretetnek is. 

Teljes cikk

Jelelés: híd a hallók és a siketek között

2018. november 08.

Címkék: adomány, FICSAK, híd, jelnyelv, siket, megértés, nagyothalló, ember és ember között, jelelés, értés, adventi vásár, jelalapítvány, egyetértés

Máthé Zsuzsa

történész

A jelnyelv 2009 óta hivatalos nyelv Magyarországon, a legtöbb siket ember elsődleges nyelve, siket szülők esetében pedig az anyanyelve is.

Legtöbbünk általában csak az újévi köztársasági elnöki köszöntő közvetítésekor lát jeltolmácsot, pedig nagyon sok honfitársunk számára ez a mindennapi kommunikáció bevett módja. A FICSAK által szervezett Családszervezetek III. Adventi Jótékonysági Vására fókuszában az ő támogatásuk áll.

De vajon mit is érdemes tudnunk a jelnyelvről?

Először is tudnunk illik, hogy a jelnyelv 2009 óta hivatalos nyelv Magyarországon, a legtöbb siket ember elsődleges nyelve, siket szülők esetében pedig az anyanyelve is.

Teljes cikk

Háromszoros hurrá! – Friss tapasztalatok az emberek segítőkészségéről

2018. november 07.

Címkék: gondoskodás, gesztus, ősz, figyelmesség, kirándulás, emberismeret, emberség

Máthé Zsuzsa

történész

Jó érzés volt háromszorosan is megtapasztalni, hogy igenis létezik ebben a mi ilyen-olyan, sokszor joggal kritizált társadalmunkban az egymás iránti figyelmesség, élnek bennünk az embertársainkkal kapcsolatos gondoskodás elemi gesztusai.

 

Az elmúlt, őszi szüneti héten három dolgot is elvesztettünk.

Egy kirándulás során kipottyant kisfiam zsebéből a diákigazolványa (tudjuk, ennek pótlása nem megy túl gyorsan, egy másik gyerkőcnél ezt már mi is megtapasztalhattuk), a kislányom a kabátkáját vesztette el egy bevásárlás során, én pedig kedvenc kendőmet hagytam el a budapesti forgatagban rohangászva - hiába, ez a novemberi, vérpezsdítő tavasz vetkőzteti az embert…

Teljes cikk

A pocsékolás pocsék dolog! Dehát úgyse tehetünk semmit... vagy MÉGIS?

2018. október 24.

Címkék: NÉBIH, pazarlás, környezettudatosság, FICSAK, maradék, lista, maradék nélkül, tudatos vásárlás, megunt, olcsó

Király Nóra

bloggazda

Hiszem, hogy tehetünk, sőt tennünk kell a FÖLDÜNKÉRT, hogy tudatosabban és hosszabb távra gondolkozva kell élnünk.

Az utóbbi hetekben egyre többször futok bele olyan cikkekbe, amelyek a klímaváltozás és ennek kapcsán a mi, azaz az emberek felelősségéről szólnak. Én hiszem, hogy tehetünk, sőt tennünk kell a FÖLDÜNKÉRT, hogy tudatosabban és hosszabb távra gondolkozva kell élnünk. Ezért is támogatok minden olyan kezdeményezést, ami ebben segít, mint, ahogy azt is, amelyről most beszélni szeretnék.

Mielőtt azonban erre rátérnék, hadd mondjak pár szót arról, hogy miért érzem magam hitelesnek a témában.

Teljes cikk

Ünnepvédők

2018. október 18.

Címkék: család, karácsony, ünnep, FICSAK, ünnepvédők, tempó, rohanás

Király Nóra

bloggazda

A Fiatal Családosok Klubja tavaly ősszel irányította rá a közfigyelmet a kereskedelmi gyakorlat egy kevéssé családbarát, az ünnepeink méltóságát sértő, az ünnepek megélését is akadályozó jelenségre.

Kezdeményezésünket az a tapasztalás hívta életre, hogy az egyes nemzeti és egyházi-családi ünnepekkel kapcsolatos, azokhoz közvetlenül kapcsolódó, szezonális árucikkek évről-évre egyre korábban, a jóérzést és a jó ízlést sértő és a gyerekekkel való bevásárlás lehetőségét akadályozó időzítéssel kerülnek ki az áruházak polcaira. Nem tartjuk helyénvalónak, hogy már szeptemberben, ragyogó napsütésben csokoládé Mikulások és szaloncukrok olvadozzanak a polcokon, ezt egyetlen vásárló nem kérte soha, ellenben nagyon sokak számára kifejezetten nem komfortos az évszakok, ünnepi időszakok ilyen mérvű semmibevétele.

Teljes cikk

Kultúráról, másképp

2018. október 13.

Címkék: kultúra, tanulás, tisztelet, viselkedés, tükörkép, bánásmód, tapintat, nemtörődömség, viselkedési mintáza, társas lény

Máthé Zsuzsa

történész

Az ember társas lény, aki kapcsolatain keresztül tanul, formálódik, ha pedig ezt a nyilvánvaló tételt elfogadjuk, abból az is következik, hogy tisztelnünk szükséges egymást. Ez részint öncél is: ugyanis csak így várhatunk el viszont tiszteletet és tapintatot, s nem mellesleg ezzel fejezhetjük ki hálánkat a fejlődésünket támogató embertársunkért.

Nem, semmiképp sem szeretnék itt állást foglalni az elmúlt időszak kultúrát érintő közéleti eseményei kapcsán. De a magaskultúra irányából ereszkedve a békaperspektíva felé, talán érdemes beszélnünk a kultúráról - kicsit másképp is.

 

Ez a “másképp” pedig a viselkedésünket, emberi megnyilvánulásainkat tükröző szélesebb értelemben vett kultúra, azaz társadalmi szokásaink összességének milyensége.

 

 

Teljes cikk

Enyhülő terheink - Három gyermek és semmi szja?

2018. október 10.

Címkék: család, demográfia, segítség, nemzeti konzultáció, várakozás, szja-mentesség

Király Nóra

bloggazda

A családok középpontba helyezésével, támogatásával a demográfiai helyzetben változásokat lehet előidézni. Ősszel újabb nemzeti konzultáció indul azért, hogy kiderüljön milyen területen várnak segítséget a családok.

Több évvel ezelőtt, amikor megálmodtuk, hogy létrehozunk egy a családokra és a családok problémáira fókuszáló szervezetet, még magam is tapasztalatlan édesanya voltam. Ma már öt kisgyermek édesanyjaként - átélve számtalan gyermekbalesetet, betegséget, óvoda - és iskolakezdést, az élet apró és nagy pillanatait - tudom, hogy mi az, ami megerősítheti a családomat, mi az, ami harmóniát teremthet a hétköznapjainkban.  

Az egyéni küzdelmek, a megélhetésért folytatott harc, minden segítség, támogatás nélkül felemészthetik a mindennapok békéjét. Egyes kapaszkodók megragadása azonban további lendületet adhat egy-egy családnak, könnyebbséget hozva életükben.  

A mai családpolitikát érintő kormányzati célok és eszközök igyekeznek a családokat leginkább támogató lehetőségeket feltérképezni, kiválasztani és megvalósítani.

Teljes cikk

Ahogy egymással bánunk, az a hazánk!

2018. október 07.

Címkék: család, idősek, haza, generációk, FICSAK, kortalanul, ország, megértés, közérzet, tisztelet

Király Nóra

bloggazda

Ahogy egymással bánunk, az a hazánk! – olvasható a felirat egy pilisi menedékház zászlótartó rúdján, a hegység egyik magaslatának, a Kő-hegynek lapos fennsíkján.

A rövidke mondat tömören fejezi ki azt, hogy mitől lesz egy ország szerethető, hogy mi az a láthatatlan kapocs, amely összeköti egy jól működő közösség, egy felívelő nemzet egyes tagjait. Ez pedig nem más, mint az egymás iránti tisztelet.

Tisztelet nélkül nincs megértés, nem lehet összhang, a köz-érzetünk minősége rosszabb és sokkalta nehezebben jutunk előre közösen kitűzött céljaink felé.

Mondják, a tiszteletet ki kell érdemelni, én vitatkoznék ezzel, szerintem ugyanis a tisztelet minden embertársunknak jár. Különösen így van ez a korban, élettapasztalatban előttünk járók, nemzetünk idősödő tagjai kapcsán, akikben nem pusztán a megélt időt – bár ez sem kis dolog! – tiszteljük, de önnön létezésünket és az elődökkel való összekapcsolás ajándékát is köszönjük nekik.

A tisztelet formáit gyakorolnunk kell nap mint nap, és tovább kell adni a következő generációknak is annak gesztusait, a családban, az iskolában, a közbeszéd minden színterén képviselve az egymás iránti megbecsülés fontosságát és annak hétköznapi megnyilvánulási formáit.

Teljes cikk

„Gondolatban szorosan magamhoz ölellek” Az aradi vértanúk családjai

2018. október 06.

Címkék: emlékezet, szabadságharc, börtön, feleség, vértanúság, vértanú, kivégzés, Arad, golyó általi halál, búcsúlevél, örök hűség, tizenhárom

Hernády Zsolt

történész

„De légy erős, légy nőm, miként én férfiú” – mondta feleségének utolsó találkozásukkor Lázár Vilmos ezredes. 169 esztendővel ezelőtt végezték ki Aradon azokat a férfiúkat, akik a magyar szabadságharcban döntő szerepet vállaltak. Leveleikből, naplóikból kiderül, hogy milyen fontos alapot, hátteret játszottak életükben családjaik. Legtöbbjük házas ember volt, gyermekekkel megáldva. Feleségeik méltó társaik voltak, és az önkényuralom nehéz idején is képviselték azokat az értékeket, amelyekért a tábornokok az életüket áldozták. Ismerjük meg a kivégzés sorrendjében a vértanúk hitveseit és gyermekeiket, akikből az osztrák önkény aradi özvegyeket és árvákat csinált.

Az első négy vértanút kegyelemből lőpor és golyó általi halálra ítélték.

Lázár Vilmos az egyetlen, aki ezredes volt. A szabadságharc előtt kilépett tisztként zempléni birtokán gazdálkodott. 1844 augusztusában vette feleségül a nagyrozvágyi születésű báró Reviczky Máriát (1812-1873) a királyhelmeci Szentlélek templomban. Felesége, aki öt évvel idősebb volt nála, Halassy József özvegye volt, és három gyermekét, Szerencset, Bélát, Madelaine-t hozta magával új házasságába, akiket Lázár sajátjaként nevelt. A szabadságharc alatt előfordult, hogy Mária meglátogatta férjét a táborban. Lázárt a harc befejeztével először Temesvárott őrizték, ekkor már vele volt asszonya. Utána Aradra is elkísérte: „Leírjam érzelmeimet, amelyekkel szegény Marimtól az utcán kellett megválnom?” – kérdezi költőien naplójában Lázár. Mikor megtudta, hogy szerelme nem látogathatja, nagyon elkeseredett: „Összegörnyedtem mélyen égető fájdalmamban, szememből könnyek perdültek ki. El voltam választva a világtól, s ami nekem e világon legkedvesebb, nőmtől.” Aztán néha Mária mégis kapott engedélyt látogatásra. Lázár ítélethirdetés előtt bizakodott a kegyelemben, de feleségének megjegyezte: „De légy, mondom, erős, légy nőm, miként én férfiú.” Október 5-én este két fájdalmasan gyönyörű búcsúlevélben mondott istenhozzádot asszonyának és gyerekeinek. „Szeretném beléd lehelleni utolsó sóhajásom – de az úgyis meg fog történni. ... én pedig szellemképp körül foglak lebegni mindenhol! Légy nyugodt, és élj boldogul – örök szerelmemben.” – írta. Elküldte emlékbe gyűrűjét, szivartárcáját és evőeszközét. A kivégzőosztag előtt Lázár valóban úgy halt meg, ahogy megírta feleségének: „Én Istenem, szegény nőm!” – nyögte utoljára. Aznap, mikor Lázárt golyó által kivégezték, felesége már betegen feküdt. Lázár gyóntatója kézbesítette a küldeményeit és a levelét, amelyet az asszony a sírástól elolvasni sem tudott, ezért azt a pap tolmácsolta. „A szenvedések elkábítottak, megbénítottak. Alig vagyok képes gondolataimat összeszedni.” – írta Lázárné négy nappal később fájdalmában sógornőjének. Aradi nagynénje, Kotzó Károlyné segítségével megkísérelte megszerezni férje holttestét, de nem sikerült. 1850 tavaszán ismét próbálkozott, eredménytelenül. Élete végéig ápolta és őrizte férje emlékét. Napjait nehezítette, hogy saját rokona, báró Reviczky József, volt honvédtiszt örökösödési pert indított ellene. Végül sikerült bizonyítani, hogy a férfi hamis papírossal akarta alátámasztani igazát. A papír ugyanis a rajta lévő dátum idejében még nem is volt forgalomban. A csaló börtönben fejezte be életét. Lázárné pedig 1873. január 9-én halt meg, a korabeli híradás szerint „éppen látogatáson volt vejénél, Székely Imrénél, midőn tüdőszélhüdés véget vetett rövid betegség után viszontagságos életének”.

Teljes cikk