Örömmel jelenthetjük, hogy az elmúlt években javuló tendenciáknak lehetünk szemtanúi a demográfiai helyzet alakulásával kapcsolatban.

A hosszú távú népesedési folyamatok vizsgálatánál ahhoz, hogy valós képet kapjunk, nem elég a születési és a halálozási adatokból kiindulnunk. A reális képhez viszonyítani kell, méghozzá a szülőképes korú nők számát alapul véve, hiszen ők azok, akik gyermeket vállalhatnak ma Magyarországon. Mivel számuk – a 80-as években kezdődött demográfiai lejtmenet miatt – csökken, nem lehetséges, hogy a születésszám azonnal növekedésnek induljon. Azt, hogy a szülőképes korú nők mekkora arányban vállalnak gyermeket, a termékenységi arányszám fejezi ki.

 


Nagy örömünkre, ez az arányszám 2011 és 2015 között 1,23-ról 1,45-re emelkedett. Az EU-s átlag ugyanakkor 0,01 pontos csökkenést mutat, kizárólag Lettországnak és Litvániának sikerült ebben a négy évben a magyarországihoz hasonló ütemben növelnie az arányszámot. Azonban még ezzel sem lehetünk teljesen elégedettek, hiszen ahhoz, hogy egy társadalom képes legyen önmagát reprodukálni, fenntartani, 2,1 pontos arányszámra van szükség. A tendencia ugyanakkor kétségtelenül kedvező. Egészen megdöbbentő, hogy míg Magyarországon a nem EU-s tagország állampolgárai által világra hozott gyermekek aránya az összes születéshez képest 2015-ben csupán 0,5% volt, addig Belgiumban 12%, Németországban majdnem 13%, Franciaországban pedig kis híján 14% ez az arány. Szintén elgondolkodtató, ha megvizsgáljuk a születések számának növekedését az EU-ban 2013 és 2015 között és megnézzük, hogy a megszületett gyermekek hány százaléka Unión kívüli állampolgár. Míg Magyarország 3%-os születési szám növekedését tekintve a nem EU-s állampolgárok által világra hozott gyermekek száma 16%-os csökkenést mutat, addig például Németországban a 8%-os össznövekedés mellett 20%-kal nőtt a nem EU-s országok állampolgárainak születésszáma.

Összességében megállapítható, hogy míg más országok bevándorlással kezelik a demográfiai problémáikat, kitéve magukat a párhuzamos társadalmak kialakulásának, kultúrájuk, életformájuk, identitásuk veszélyeztetésének, addig Magyarországon nő a születések száma, amiben a kormány családpolitikai intézkedései nagy szerepet játszanak.

Magyarország más európai és az OECD-országokkal való összehasonlításban kiemelkedően sok forrást biztosít családpolitikára. Örömteli, hogy a kormányzati gondolkodásban megjelenik az az elképzelés, miszerint Magyarország "családbarát országgá" váljon.

Üdvözöljük a kormány családok támogatását érintő kezdeményezéseit, döntéseit, hiszen a családok megerősítésén, a gyermekvállalás ösztönzésén múlik nemzetünk jövője.

Király Nóra