Azonban, ha családi mozidélutánt vagy estet szervezünk, nincs is olyan könnyű dolgunk a filmválasztásban. Nagyon summásan a mai gyermekfilmek, rajzfilmek lényegében felnőtteknek szólnak. Témájukban, tempójukban sem alkalmasak a kisebb gyermekek számára, különösen nem mozivásznon, ahol mindent többszörösen felerősítve kap a néző. Persze születtek bájos animációs filmek az elmúlt esztendőkben, de önmagában a műfaji keretek, a forma nem elegendő a korosztályi besorolásra. Ezért bármilyen népszerű alkotásról is van szó, mindig érdemes „előnézni”, hogy úgy mondjam cenzúrázni a rajzfilmet is, mert könnyen nehéz perceket, majd órákat okozhatunk gyermekünknek.

Mi mostanában inkább a régebbi alkotások között keresgélünk. Ez két okból is érdekes. Egyrészt jó látni, hogy gyermekeink is nagyon élvezik a mi gyermekkorunk filmjeit, másrészt jó egy kicsit újra gyermekké lennünk.


Megmondom őszintén, nem gondoltam volna, hogy kislányim körében ilyen frenetikus sikert arat a Keménykalap és krumpliorr című, 1973-ban készült ifjúsági filmsorozata. Bár az írója, Csukás István garancia a valódi tartalmas szórakozásra. Örülhetünk, hogy Major Tamás annak idején visszautasította Bagaméri szerepét, és így Alfonzó játszotta és improvizálta a fagylaltos egyéniségét. Mondatai még ma is szállóigékként keringenek.

Ugyancsak Csukás Istvánnak köszönhetjük a Vakáció a halott utcában című ifjúsági filmet, amely címével ellentétben nagyon is fogyasztható gyermekeknek. A gyerekek nyomozásba kezdenek, a lakótelepen ugyanis lopják a vécécsészéket. Kell ennél nagyobb izgalom?

A filmet Palásthy György rendezte, aki több gyermekfilmet jegyez. Így a Hahó, Öcsi! című 1971-es filmet. Úgy tűnik a rohanás már az átkosban is családi alapszituáció volt, mert Öcsi szüleinek nincs ideje, mindig sietnek. Öcsi két mesebeli törpe segítségével eljut Bergengóciába, hogy sok küzdelem árán megszerezze szüleinek az időt és megmentse őket. Elég aktuális a sztori, nemde? Tíz évvel ezelőtt hallottam, hogy egy kutatás szerint átlagosan 7 percet beszél egymással két szülő. Mennyire csökkenhetett ez napjainkra?

A mesefilm folytatása a Hahó, a tenger!, melyben a kistestvér születése áll a középpontban.

A palacsintás király 1973-ban készült, s Dínom-dánom ország királyának és udvari főszakácsának, Derelyének korrupciós botrányáról szól, gyermeknyelven persze. A filmben Tamássy Zdenkó átiratában felcsendül az Éliás, Tóbiás kezdetű népdal is.

Ha olyan mesefilmre vágyunk, mint a Grimm vagy Andersen meséket feldolgozó német sikersorozat, akkor nézzük meg a Katkics Ilona rendezte, 1982-es Három szabólegényeket, mely egyébként is fontos pedagógiai tanulságokkal szolgál.

Hatalmas siker volt a minálunk a Szeleburdi család, mely valódi családi vígjáték, remek színészekkel, Bálint Ágnes kitűnő regényéből. Egy nagy család, egy kis lakásban – adott a sok-sok kalamajka, remek humorral. Zajlik a zűrös családi élet, a családfő közben pedig írja és írja rendületlenül könyvét. Kell-e nagy lakás a boldogsághoz? A film folytatásának tekinthető a Szeleburdi vakáció, mely hat évvel később készült, részben más színészekkel, és bár nagyon élvezetes ez is, de nem tudja meghaladni az első részt.

A végére hagytam Dargay Attila csodálatos rajzfilmjeit, hogy csak négyet említsek: a Lúdas Matyit, a Vukot, a Szaffit vagy Az erdő kapitányát.

No és egy kakukktojást, mert nem magyar készítésű volt. A harmincas szülők biztosan emlékeznek az 1983-ban készült 80 nap alatt a Föld körül Willy Foggal című spanyol-japán rajzfilmsorozatra. A Jules Verne regénye alapján készült adaptációt állatfigurák játszották, zenéjét pedig a Bud Spencer-Terence Hill filmekből ismert Guido és Maurizio de Angelis testvérpáros szerezte. Nálunk most ez dübörög, gyermekeink oda vannak érte, együtt izgulunk, hogy Mr. Fog hazaérjen időben 80 nap alatt.

Szóval, ha kis családi tévézésre vágyunk, érdemes válogatni retró mesefilmjeinkből!

(Fotó: Ráday Mihály / Morvay Pálma / FORTEPAN)