A kedélyeinkre ható folyamatok jelentős részére ugyanis egyáltalán nincs befolyásunk, így túl sokat merengeni sincs értelme rajtuk: se a szürke időjárással, se a hírfolyamok negatív híreivel nem tudunk érdemben mit kezdeni. Így aztán jobban járunk, ha fejünket nem struccként homokba dugjuk, s közben tovább szorongunk a sötétben, hanem inkább direkt jól kinyújtózunk, és a napi (rossz)hírözön gomolyfelhőzete felett kitekintünk a naposabb égboltra. 

Próbáljunk meg fókuszálni az igazán fontos dolgokra. Ahogy szegény falusi dédnagymamám,  akit nem kényeztetett az élet (tizennégy gyermeket szült, s nyolcat temetett) fogalmazta meg a maga egyszerű életbölcsességét: "maradjunk meg a magunk valóságában!"


Nem kellene, nem szabadna gyötrődnünk azon, ami kívül áll a hatókörünkön: sáfárkodjunk inkább tőlünk telhetően azzal, ami nekünk adatott. Figyeljünk tudatosabban a magunk valóságára: játsszunk sokat a gyerekeinkkel, színesítsük házasságunk szürkülésre hajlamos hétköznapjait, beszélgessünk többet szüleinkkel, szánjunk időt a barátainkra, szomszédainkra, munkatársainkra és így tovább tágítva a kört - fontossági sorrendben.

Alapelvünk lehetne ez: szeretteinknek joguk van legalább annyi figyelemre, mint amennyit a hírek olvasgatására és továbbadására szánunk. Ha tudatosabban tartjuk majd a sorrendet, biztos, hogy mi is jól járunk: sokkal több örömöt és energiát kapunk, mint a valóságunkhoz szervesen nem tartozó világból. 

Ennyi általánosság után lássunk néhány konkrét örömkereső gyakorlatot a rövid nappalok idejére. Apró ötletek, miként kényeztessük családunk és saját érzékszerveinket a kezdődő Advent jegyében:

Látás: nézegessünk, alkossunk szép dolgokat! Vasárnap úgyis már Advent első vasárnapja volt, itt az ideje a koszorúkészítésnek, a lakás díszítgetésének, a saját készítésű ajándékokkal való babrálásnak, vagy csak saját örömünkre egy könyvespolcon porosodó művészeti album figyelmes átlapozásának.

Szaglás: lepjük meg férjünket, barátainkat, szomszédainkat illatos forralt borral, a gyerekek orrát pedig fahéjas, narancsos teával csiklandozzuk, ami mellé a koszorú fenyőillata egyből meghitt karácsonyi hangulatot lop a lakásba. A lényeg, hogy adjuk meg a módját: ne csak felhörpintsük a téli italt, hanem üljük körül és szánjunk a beszélgetésre – legalább egy csészényi – időt.

Tapintás: nincs is jobb, mint egy illatos, aromás fürdőzés, utána kellemes, feszültségoldó masszázzsal – pároknak oda-vissza alkalmazva garantáltan mindenki jól jár, a meghittséget tálcán kínálja az efféle alkalom, igazi adventi házasterápia.

Ízlelés: süssünk valami finomságot, hisz tapasztalatból is tudjuk, az édes íz boldogsághormonokat szabadít fel

Hallás: hallgassunk sok-sok komoly- és könnyűzenét, és énekeljünk sokat! Egyik este pedig csaphatunk egy igazi házibulit is: díszítsük ki a nappalit, és táncoljunk, énekeljünk együtt a gyerekekkel (nálunk most Ákos új albumáról a Felemel című dal áll a házi slágerlista élén.) Ha tudatosabban keressük az örömöt, az előttünk álló téli hétköznapok igazi adventi ünnepnapokká válhatnak, sok szép pillanattal. Már csak néhány nap, és meggyújthatjuk az első gyertyát az igazi örömhírt, a Megváltó születését várva. Hangolódjunk!