Nos, úgy adódott, hogy pár évig feljárhattam Laci bátyámhoz, romló látása miatt felolvastam neki az újságokat, mint Pósalaky úrnak Nyilas Misi. Csak lottószámokat nem kaptam. Kaptam viszont helyette sokkal többet, amit minden találkozásról magammal vihettem útravalóként. Ráadásul megismerkedhettem a mindig csinos és vidám Magdi nénivel is. Merthogy Laci bácsi nős ember volt: házasságkötésének a 75. esztendejéhez közeledett akkoriban. Mondom, vagyis írom még egyszer: hetvenöt. Ez bizony barackos gombócból vagy sárkányfejből is sok. 

Laci bácsi nem így gondolta. "Férfi és nő kapcsolatában a házasságnál jobbat még nem találtak ki" - mondta nekem mindig, ha róluk kérdeztem. És Laci bácsi tudta ezt, hiszen egyrészt már elég tekintélyes tapasztalata volt benne. Másrészt már akkor érezte ösztönösen, mikor elhatározta, elveszi feleségül a fiatal leányt. Csakhogy volt egy komoly akadály. A szolgálati szabályzat nem engedélyezte, hogy hadnagyok nősüljenek. Laci bácsit ez sem tántorította el céljától. Mindent megpróbált, s mikor felettesei elutasították kérvényét, kormányzói kihallgatásra jelentkezett. Fogadta is vitéz nagybányai Horthy Miklós.


A kormányzói előszobában egy öregebb őrnagy váratta, aki megkérdezte, mi járatban. Mikor megtudta, hogy a fiatal honvédtiszt nősülni akar, azt mondta: "Ezért fáradtál ide? De nagy barom vagy, fiam! Látod, én elmúltam 50 éves, agglegény vagyok és nagyon boldog." A kormányzó választékosabb volt. Nagyon szívélyesen fogadta katonáját, eléje jött, leültette szobájában, és hosszasan elbeszélgetett vele. A végén megkérdezte: "Szóval, nem gondolod, hogy még vársz pár évet?" - Nem, megfontoltam, és szeretnék megházasodni - volt a határozott válasz. Horthy kikísérte, s néhány nap múlva a fiatal hadnagy felettesei megkapták a kormányzói engedélyt az esküvőhöz.

A történethez még az is hozzátartozik, hogy Laci bátyám az esküvő után pár évvel, az orosz fronton egy lövészárokban a harcok szünetében újságot olvasott, egyszer csak harsányan felnevetett, katonái rémült csodálkozására. Nem őrült meg, csak azt olvasta a Közlemények rovatban, hogy az említett idősebb őrnagy megházasodott. Úgy látszik, mégsem volt olyan jó neki egyedül…

Laci bácsi és Magdi néni házassága kiállta a 20. század viharait, háborút, nácizmust, kommunizmust, megaláztatásokat, szegénységet. Mikor Laci bácsi az ötvenes években Kistarcsán, kényszermunkatárborban "múlatta" az időt, felesége varrásból tartotta el gyermekeiket. De mindez csak jobban összekovácsolta e két embert. 

„A házasságnál jobbat még nem találtak ki” - visszhangzanak bennem Laci bátyám szavai. Ő ezt kezdetben csak sejtette, majd egy életen át hitelesen megélte. Úgy hiszem, igaza volt és talán azért, mert annak alapja és értelme túl van az emberi racionalitáson és kiszámíthatóságon. És éppen ez adja örök érvényét és az izgalmát is. 

Laci bátyám nyugalmazott honvéd ezredesként, 100 évesen halt meg. Nemsokára követte Magdi néni is. Együtt nyugosznak, és együtt várnak valami másra, ami szintén túl mutat az emberi racionalitáson… 

Hernády Zsolt, történész