Ünnepnapokon, családi ebédeknél Édesapám az asztalfőn ült, körötte ültünk mindahányan. Így volt ez régen, és remélem lesz még így sokat. Édesapám hangja megnyugtatóan körülölel minket, hallgatjuk őt, mint egy jó tanárt, aki anekdotáival, életbölcsességekkel teli történeteivel, előadásmódjával, karizmájával ragadja meg a közönséget. Pedig figyelmünket megnyerni nem is olyan egyszerű feladat, hisz számos korosztály gyűlik össze a családi összejöveteleken. Lessük páratlanul okos gondolatait, nem véletlenül, hisz matematikus az én apukám.

Tervez, számol, megold, a nagycsaládban most is, úgy, ahogy egész életemben tette. Irányt mutat, gondoskodik, szeret. Példakép, mintát ad szülőségből, jóságból, magunk és mások iránti tiszteletből, az elesettek iránti elhivatottságból, kötelességből, de legfőképp szeretetből.


Annak ellenére, hogy gyakorlatias ember, hagyott minket hibázni, tanulni saját botlásainkból.
Járhattuk, járhattam saját utamat, kereshettem a megoldását a saját több ismeretlenes egyenletemnek. Hiába tudta már a megoldást, megvárta az enyémet. Így történhetett, hogy az érettségi évében csetlő-botló szárnypróbálgatásaimat sem nyeste le. Hagyta, hogy ki- és megpróbálhassam magam, engedte a még mindig bizonytalankodót, hogy saját maga válasszon. Felvételiztem így 3 merőben eltérő képességeket igénylő szakra, készültem matematikából, történelemből és még biológiából is. Nem dorgált, nem kiabált, hanem magyarázott, érvek és észérvek az ő igaz fegyverei, na és persze a mindig megnyugtató fanyar humora. Bármikor is kerültünk testvéreimmel elkeseredett, vagy reménytelennek tűnő helyzetekbe mindig tudott megoldást találni, vagy inkább arra késztetni minket, hogy mi magunk találjuk meg abból a nehéz élethelyzetből a kiutat. Egy alkalommal a világ másik végéről kértem segítséget, egy számomra felfoghatatlanul nehéz helyzetben. Minden szava aranyat ért, de legfőképp megnyugtatott és bízott bennem, hogy helyesen cselekszem. Így is lett.

Rászolgáltunk a bizalmadra édesapám, beértek a tanácsaid, tanításaid nem vesztek kárba, bármennyire is voltunk eleven rosszcsontok, vagy kezelhetetlen lázadó kamaszok. Mára mindhárman megálltuk a helyünket a nagybetűs életben. Mindent tőled lestünk el, szorgalmadat, alázatodat, munkabírásodat, a család iránti elkötelezettségedet. Csodálva veszünk rólad példát már felnőtt fejjel, hisz látjuk, nem is olyan egyszerű ez a mindennapok forgatagában, de próbálunk méltók lenni hozzád.

 

Ugyanez az elhivatottság vezérelt a szeretetkapcsolataidban. A te szívből jövő segítségeddel, támogatásoddal lehetek az, aki ma vagyok. Identitásom, magyarságom, hitem fundamentuma vagy. De nemcsak nekem, hanem az unokáidnak is te vagy az egyik védőbástya. Akihez mindig el lehet szökni, aki megvigasztal, aki biztonságot ad és megóv. Ha bántódás éri Krisztit, Julit, Balázst, Andrist, Zsuzsit, sokszor hozzád szaladnak, téged hívnak.

A gyerekeimet nálatok, (mert anyukámmal Ti ketten szinte eggyé forrtatok már, hisz ti mindig csak erősítitek és kiegészítitek egymást)nálad érzem a legnagyobb biztonságban, a legjobb kezekben. Hisz tudom, hogy veled a tanulás játék, a játék tanulás és emellett önfeledt öröm. Így játékosan adod át nekem, nekünk, gyermekeidnek, unokáidnak, a körülötted élőknek és a téged szeretőknek a benned rejlő erkölcsi tartást, a szilárd hitet és a megkérdőjelezhetetlen polgári, nemzeti értékeket. Látom, hogy aki csak ismer téged, tisztel. De ez nemcsak tisztes távolságból van így. Az egész család, az apróhadtól, a legkisebbektől kezdve a legidősebbekig felnéz rád.

Bármennyire is tűnik ez így leírva, túl érzelmesnek, de büszkeség tölt el, hogy Te vagy az édesapám! Hálás vagyok, hogy szerves része vagy az életemnek, a gyerekeim mindennapjainak. Mert nélküled nincs ünnepnap, de a hétköznapok jelentős része sem telhet el nélküled. Sokszor te mész az óvodába, viszed edzésre a gyerekeket, síelni, teniszezni, táncolni, megtanítani mindarra, amit te tudsz. Sőt még a legapróbbakról való gondoskodást is elsajátítottad a kedvünkért, megtanultál pelenkázni, tisztába tenni a legkisebbeket, ami a hagyományos nagyapai szerepeken is túlmutat. A legnagyobb ajándék ez az életünkben, hogy nem kell kérnünk, kérlelnünk téged, szívesen vagy velünk, a mindig gyerekzsivajtól hangos nagycsaláddal. Neked ez természetes. Örömet jelent értünk, a családért élni.

Köszönöm, hogy mellettünk vagy! Maradj sokáig velünk! Tervezz, szervezz, számolj Velünk, segíts a megoldásban!

Apukám, Isten éltessen sokáig Apák napján és az év minden napján!