Ősz elején fogorvosnál jártunk, amit saját gyerekkel még nem tettünk, csak saját gyerekkori emlékeink integettek fájósan. Hat éves kislányomnak letört egy darabka a tejfogából, elkerülhetetlenné vált, hogy bemutassuk neki a fogorvos bácsit, aki már engem is gyógyított. Édesen ült kis testével a nagy székben, várva az ismeretlent. Kicsit izgatott volt, hogy mi lesz, kicsit izgult, hogy milyen lesz. Aztán megtapasztalta: injekció, fúrás, tömés. Csöndesen tűrte, bár a könnye csorgott. Kifelé jövet annyit mondott: Ide nem jövök többet!


A felnőtt tapasztalat sok mindent átélt már. A gyermeki félelemérzet nélküli létből átcsúsztunk féltő korszakunkba, melyben nem akarjuk elveszteni a jelen értékeit. Ráadásul most már nem (csak) magunkat féltjük, hanem valaki mást, másokat is, miközben tudjuk, nem óvhatjuk meg őket mindentől. Talán ezért is érdemesebb fiatalabban gyermeket nevelni, mert ahogyan haladunk előre a korban, egyre súlyosabbak lesznek megélt terheink, és egyre izgulósabbak, túlféltőek leszünk gyermekeinkkel, akik meg nem értik, hogy miért feszülünk ennyire.

Sokszor eszembe jut kedves képem, Sir Luke Fildes: Az orvos című festménye. A tűzforró, lázas kis testecske fekszik az összetolt székeken, és az orvos a szülőkkel várja a hajnalt és a gyógyulás jeleit. Bár a képet tragikus esemény, a festő saját gyermekének halála ihlette, mégis reményt látok a címszereplőben, aki tudása alapján mindent megtett, és most várja az életet, nem hagyva magára a kis beteget.

 

A családban, ahol már gyerek vagy gyerekek vannak, nem az orvosé, hanem az anyukáé lesz a gyógyító főszerep.

Egyszer hallottam egy családorvost, aki a rendelőben azt mondta a 10 gyermekes anyukának:

- Távol álljon tőlem, hogy tanácsokat adjak Önnek, de az a véleményem, hogy…

Nem az a fontos, hogyan folytatta, hanem a mondat eleje. Nem gúnyolódott, komolyan mondta, utalva arra, hogy az édesanya odafigyelő tapasztalata, gyakorlati megfigyelései hasznosak és jók voltak gyermekei számára. Természetesen a gondos anya kíváncsi az orvos véleményére, hiszen sejtéseit a szakembernek kell megerősítenie. Azt mondhatnánk tréfásan, hogy a legnagyobb gyógyítók is konzultálnak a kollégákkal. De az otthon harcterén már magányosan harcol a felcser. Persze van segédje, az apuka, de ő csak kisegítő személyzet, a műtéti vezényszavakra a kért eszközt odakészítő asszisztencia.

Mert a legapróbb jelekből doktor Anyu már sejti, hogy beteg lesz a gyerek. Ha meleg a kicsi homloka, Anyu dönt, várjunk vagy jöhet a lázcsillapító. Ha kell, egész éjjel, sőt egész nap virraszt a lázas mellett. Borogat, simogat, puszilgat, vigasztal. A gyógyszerek adta megadott időközöket betartja, mint egy jó királyi főpohárnok, előkóstolja a szörnyű ízű gyógyfolyadékot, biztatást adva a bevételére. Felírni könnyű egy orvosságot, de beadni némely gyerkőc esetében embert próbáló feladat. Doktor Anyu telefonja lámpájával világít a torokba, majd egyensúlyoz a köptetővel telt kanállal, míg a kis beteg hajlandó végre kinyitni a száját. Betartatja a diétát külön menüsorral, vagy éppen lavórért rohan. Ha késő, akkor pedig takarítja a gyomorrontás vagy a vírus következményeit. És akkor még nem beszéltünk a sebek bekötözéséről. Vagy a fejtetvességről, különösen hosszú hajú lányok esetében, a leggondosabb figyelemmel elvégzett hajvizsgálatokról, a gondos bemosásokról, az új egyéni ötletekről (ajánlom mindenki figyelmébe a hajvasalót) és mindezek ismétléséről. Folytathatnánk a sort sokáig.

Persze egyszerre több gyerek lesz általában beteg a családban, tehát mindenkit külön el kell látnia doktor Anyunak.

Természetes hát, hogy a kis betegnek éjjel az „Anyúúúúúúúú” jut eszébe, így kicsit fájdalmasan hosszan felkiáltva.  

Körbenézek a konyhapulton egy átlagos őszi napon: orrcseppek a legkülönbözőbb korosztályoknak, lázcsillapító, köptető, lándzsás útifű, vitaminok, antibiotikum, lázmérő és persze mindenhol zsebkendők.

Már csak egy táblácska hiányzik, amire ez van kiírva:

Doktor Anyu rendel hétfőtől vasárnapig 0-tól 24 óráig.

Kérem a következőt!

Ha december 1-ére a család minden tagja meggyógyul, érdemes kilátogatni a Millenáris B épületében, a Családszervezetek III. Adventi Jótékonysági Vásárára, ahol rengeteg gyerekprogrammal és koncertekkel, sztárfellépőkkel várják a gyerekeket, felnőtteket. A vásáron befolyt bevétellel a Jel Alapítványt, a siket és nagyothalló gyeremekeket nevelő családokat, valamint a Jelnyelvi Játszótér fejlesztését támogatjuk. Tartsanak Velünk!