De a tücskök még ugyanúgy hegedülnek éjszakánként, pedig már tudjuk, hogy lassan utoljára halljuk gyönyörű zenéjüket.

Ilyenkor a legjobb a Balatonon lenni, hiszen kevesen vannak, tisztább a víz, tisztább a nyilvános WC és nem kell órákig sorban állni a lángosért. És persze a végesség tudatában sokkal inkább észrevesszük a nyár mulandó értékeit: a szabadság, a természetközelség és a lassítás minden szépségét, a gyerekekkel együtt töltött, nyugalmas napokat, mikor a legnagyobb gondunk az, hogy ki megy el reggeliért vagy mit főzzünk ebédre? Igazi élet-öröm!


A nyár múlása miatti szomorúság mellett persze az is eszünkbe juthat, hányszor elmondtuk magunkban ez alatt az elmúlt 11 hét alatt: bárcsak szeptember elseje lenne már! Mert az is igaz, hogy sokszor kemény feladat egy édesanyának megoldani 1-2-3-4-5 vagy több gyerek szórakoztatását egész nyáron felvéve a harcot a kütyükkel, a változó időjárással vagy az elnehezítő, ólmos lustasággal. Ezt is ismerjük jól!

Különböző korú gyerekeknél pedig hatványozottan jön elő a probléma. Mindenki mást szeretne, persze egyszerre! A kicsinek pisilnie kell, a 7 éves lelkizni akar, a 9 évesnek fessem ki a körmét, az egyik fiú moziba akar menni, a nagynak meg szervezzek focicsapatot.

De legszívesebben egész nap tévét néznének vagy a telefonjukat nyomkodnák – és ennek kapcsán egyáltalán nem nyugtat meg az, hogy látom magunk körül, szinte minden kiskamasz ugyanettől a „betegségtől” szenved. Egy jóérzésű anyuka felveszi a kesztyűt és próbálkozik: elkobozza a kütyüket, szórakoztat, értelmes programot szervez. 1-2 hét tábor még csak-csak belefér, de sok gyerek esetén a nem alacsony tábordíjak többszöröződnek: bizony, mélyre kell nyúlnunk a pénztárcánkba, ahogy a strandon vagy a kirándulóhely büféjében is tetemes összegekkel könnyebbedik a családi kassza.

De a sok nehézség, veszekedés, hajtépés ellenére mégiscsak szomorúak vagyunk, hogy vége a nyárnak. Hétfőn újra kezdődik a korán kelés, a tízórai csomagolás, a napi mókuskerék, a rövid nappalok, a sok réteg ruha és a várakozás a végtelen távolban lévő nyári szünetre!

Mint egy kisbabára, 9 hónapot kell várnunk, hogy újra halljuk a tücskök hegedűszóját. De az igazán szép és fontos dolgok már csak ilyenek: a rájuk való vágyakozás is tanít megbecsülni az értéküket. Tudjuk, kell a hétköznapok rendszeressége az életünkben, de mi már most elkezdtük morzsolni az időt…