Először is az, hogy a pici gyerekek sokkal gyorsabban felöltöznek : egy rövid gatya, egy póló felhúzása, no és a tépőzáras szandál  felcsatolása még a legcsigább kölöknél is tizedannyi időbe telik, mint a téli hacuka felvétele. Az iskolás csemetél esetében június 15-e után végre nem kell tízórait csinálni, leckét kikérdezni és tornacuccot karbantartani. Aztán ilyenkor nyáron megpihen a dzárítógép, sőt, utálatos házimunkámat, a vasalást is meglehetősen nagyvonalúan lehet intézni - végső soron nincs ovi és iskola, ahol "megszólhatnák" a gyerkőcök gyűröttebb cuccait. (Egy rokontól tanultam a módszert: a napon száradt holmikat erőteljes mozdulatokkal szépen összehajtom, kissé megnyomkodom, tenyeremmel átsimítom, és már kész is a "vasalt" póló, kis szoknya, gatyó.) A férfi ingek persze még ekkor sem megúszhatóak, de legalább egy pöttyöt rövidebb az ujjuk.


Szeretem a nyarat azért is, mert a nap minden szakában legálisnak érzem a fröccsözést, hisz tudjuk, sok folyadékot kell fogyasztani. De azért is jó ez az évszak, mert nem kell hajat szárítani, mert végre jóízű paradicsomot ehetünk és őszintén lehet örülni egy frissítő esőnek.

Jó dolog a nyár, mert lelkiismeret-furdalás nélkül el lehet koculni egy nyugágyban, elvégre NYÁR van! Amúgy is sokkal inkább csinál az ember nyaranta szokatlan dolgokat, én például nemrégiben hirtelen felindulásból levágattam a hajamat. Egy dolog csüggeszt csak, így Szentiván éj felé haladva az időben: rokonságom hamarosan rákezdi a szokásos mantrát, hogy "no, megint rövidülnek a nappalok, hamarosan vége a nyárnak..."