Ma egy ötven éves ember ereje teljében van, szakmai sikerei csúcsán -– már tapasztalt, de még alkalmazkodásra képes -–, s bár talán már szemüveget visel vagy festi a haját, de sok esetben még iskolás gyermekeket nevel, lehet, hogy fél- marathont fut, szórakozni jár – azaz minden tekintetben aktív életet él.

Az idős kort jellemző nagyszülői életszakasz és a nyugdíjas időszak kezdete – annak előnyeivel és hátrányaival együtt – de jócskán kitolódott. Hála a modern orvostudománynak és az egészségtudatosság terjedésének, életkilátásaink sokkal jobbak, mint nagy költőnk korában voltak. 


Bár a biológia törvényszerűségeit felülírni nem lehet és talán nem is volna szerencsés – hisz ahogy a vetésnek, úgy az aratásnak és a megpihenésnek is megvan a maga szépen szabott ideje -–, de az is biztos, hogy az idős kor fogalma nagyon megváltozott Arany János óta. Az örök fiatalság elixírjét ugyan nem találtuk meg, de ma már hetven-nyolcvan évesen is arra törekszik az idős generáció, hogy aktív, teremtő módon szolgálja környezetét, és hogy minél tartalmasabban, színesebben élje mindennapjait. És talán el sem tudják képzelni, hogy ez a szemlélet micsoda példa és erő, segítség és támasz számunkra, aez élet közepén botladozó generációk és természetesen az unokák számára!

Arany János zseniális versének címe Mindvégig – ,mi azzal egészítettük ki ma, hogy „Mindvégig érték”. Mi, a fiatalkorunkból lassacskán magunk is kinövő Fiatal Családosok ugyanis azt valljuk, hogy az emberi élet az első szívdobbanástól az utolsóig értékes, hiszen minden ember a teremtő Isten arcát sugározza vissza, legyen szó egy ereje teljében lévő, egészséges embertársunkról vagy épp egy beteg, elesett ember életéről.

A létezés – minden gyermekvállalást ostorozó környezetvédelmi szlogen, minden abortuszliberalizációért és a kegyes halál széleskörű hozzáférhetőségéért indított mozgalom dacára – hitünk szerint ellentétes az élet mindvégig értékként való elismerésével. 

De ki is húzhatná meg a határvonalat és vajon mi alapján a felesleges és a nem felesleges ember között?! Számunkra minden ilyen irányú szellemi kísérlet elfogadhatatlan!

Mi ezzel szemben szeretnénk kifejezni hálánkat és szeretetünket a tapasztaltabb generációk tagjai felé, idén Arany János örökbecsű gondolatait felidézve:

Ne hidd, hogy a lantnak

Ereje meglankadt

Csak hangköre más;

Ezzel ha elégszel,

Még várhat elégszer

Dalban vidulás.”

Ezt a „vidulást”, ezt a mindvégig tartó életszeretetet és életkedvet kívánom az idősebbek és az utánuk tartó nemzedékek, azaz mindannyiunk számára!