Egy kellemetlen diagnózis, az inzulinrezisztencia indította el a gasztronómia felé. Ha mindez nem derül ki, most vajon hogyan étkezne?

Egészségtelenül. Úgy, ahogyan ma majdnem mindenki: gondolkodás nélkül megvéve azokat a kényelmi termékeket, amelyeket az élelmiszergyártók készen kínálnak. Talán észre sem venném, hogy mennyi élelmiszeripari adalékanyagot tömünk magunkba, holott a statisztikai adatokból tudhatóak a döbbenetes tények: évente 4-5 kg adalékot, színezéket, állományjavítót, tartósítószert és 50 kg (nem elírás, hetente kb. 80 dkg!) cukrot fogyasztunk el fejenként, mindezt nem is érzékelve.

A saját – jó pár éves - tapasztalatom azt mutatja, hogy mindez elkerülhető, ráadásul úgy, hogy közben nem kell lemondanunk sem az ízletes ételekről, sem a kényelmünkről. Az a véleményem, hogy egészségesen étkezni sem időben, sem az anyagiak terén nem ró ránk jelentős plusz terheket.


Egyre több emberről derül ki, hogy ételallergiája, intoleranciája, valamilyen érzékenysége van. Mennyire nehéz átállni egy ezeknek megfelelő étrendre?

Először is fontosnak tartom, hogy divatból ne étkezzünk gluténmentesen, laktózmentesen vagy szénhidrátmentesen, mert korántsem biztos, hogy az az egészséges  - persze, amennyiben egészségügyi okai vannak a diétának, természetesen nincs mit tenni, ki kell iktatni a számunkra káros anyagokat az étrendünkből. De attól, hogy egy termékre ráírják azt, hogy gluténmentes, laktózmentes vagy szénhidrátmentes ne higgyük, hogy az mentes minden rossztól, ehetjük korlátlanul. Ezek az ételek ugyanis gyakran tele vannak mesterségesen előállított adalékanyagokkal, hozzáadott cukrokkal (van, hogy legalább 3-4-félével), pálmazsírral, stabilizátorokkal. Fontos leszögezni, hogy a kiegyensúlyozott, okos táplálkozás sokkal egészségesebb, mint a valódi ok nélkül folytatott „mentes” étkezés.  

Ha megszületett az elhatározás bennünk, hogy szeretnénk egészségesebben étkezni, mit tegyünk?

Az egészséges étkezésre való átállás első és legfontosabb lépése az, hogy megértsük, miért van szükség váltásra, és mit ártunk a szervezetünknek, ha döntően mesterségesen előállított táplálékon tartjuk valódi ételek helyett. Tudnunk kell, hogy az érrendszerünk, a csontozatunk, az emésztőrendszerünk nem is olyan hosszú idő múlva jelezni fogja a rosszul megválogatott étrendből fakadó problémákat. Az orvosok egyetértenek abban, hogy az életmódunknak és benne a táplálkozásnak kiemelten fontos betegségmegelőző szerepe van. Bajom lehet abból, ha egyszer-egyszer megeszem egy zacskós levest? Nyilván, nem. De gondoljunk bele, hogy évtizedeken keresztül mennyi adalékanyaggal kell a szervezetünknek megküzdenie, ha döntően feldolgozott élelmiszereket fogyasztunk.

Második lépésként el kell hinnünk, hogy 3-4 valódi alapanyagból nem tart sokkal tovább elkészíteni egy ebédet, mint tasakokból összedobni.  Aki pedig valóban érintett valamilyen élelmiszerallergiában, ételérzékenységben, csak a maga által elkészített fogásokban lehet biztos 100%-ig. Ötleteket, követendő jó példákat találunk magunk körül bőven, én a saját történetemet, tapasztalataimat, receptötleteimet a 160 g web és facebook oldalán osztom meg, ahol bármikor meg is találhatnak az olvasók „személyesen” is.  

Nemcsak arra figyel, amit megeszik, de aktívan sportol is. Mennyi időt vesz mindez igénybe, és hogyan lehet ezt egy átlagos család életében biztosítani?

Óriási zsonglőrködéssel és az elején vasakarattal, elszántsággal. Nekem leginkább a közös, családi mozgás vált be. Mikor a gyerekeket viszem edzésre, én is akkor sportolok, ahelyett, hogy a lelátón ülnék, ahogyan ezt korábban tettem. Így nem kell a saját mozgásomra időt elkülönítenem. Bár közhelyes megállapítás, de igaz, arra van időnk, amire szeretnénk. A saját életemben is azt tapasztalom, hogy korábban, míg nem voltak gyerekeim, és szerintem kevesebbet is dolgoztam, nagyon nem volt időm sportolni. Ma pedig van. Nem érdekes?

Hol érdemes húst, zöldséget, gyümölcsöt vagy épp tejterméket és lisztet vásárolni, ha jó minőségű ételeket szeretnénk készíteni?

Mondhatnám azt, hogy persze csakis a piacon, termelőktől, megbízható forrásból. Aki már évek óta tudatosságra törekszik, szerintem rég megtalálta maga körül ezeket a beszerzési helyeket. Aki pedig csak most kezdi az életmódváltást, azt javaslom, hogy ott vásároljon, ahol a leggyorsabban, legkényelmesebben megkapja az alapanyagokat. Neki most azt a döntést kell meghoznia, hogy például a polcról egy mozdulattal leemelt, gyümölcsöt sosem látott, karragénnel sűrített, vizezett joghurtból és aromákból álló epres joghurt helyett válassza a natúr joghurtból és eperből, 2 perces munkával összeturmixolt házi gyümölcsjoghurtot. Nem az az elsődleges, hogy csakis a hétvégi biopiacon beszerzett kézműves joghurtot vásároljuk. Az legfeljebb majd egy következő lépés lesz…Összességében nem is az a fontos, hogy hol, hanem, hogy mit vásárolunk, a döntő különbség abban áll, hogy alapanyagot vásárolunk-e, amelyből majd mi készítjük az ételt vagy kész terméket veszünk.

Van olyan fűszer, zöldség vagy gyümölcs, amelyet saját maga termeszt?

Kertes házban élünk, de a kertünk inkább díszkert, fűszernövényeim vannak: bazsalikom, zsálya, rozmaring, babér, kakukkfű, menta. Olykor paradicsomot ültetünk, illetve van pár málna és feketeribizli bokor, egy szőlőlugas és fügefa. Semmi olyan, amivel sokat kellene foglalkozni, azonban ad annyi ajándékot, ami mindig jól esik.

Ön gasztroblogger, nemcsak főz, de fotóz és ír is az ételekről. Mindez azt üzeni, hogy az étel több mint a testünket működtető üzemanyag, a lelket, a szellemet is táplálja.

Nyilván minden szempontból táplál minket, de nem szeretem túlmisztifikálni ezt a dolgot. Én ma egyre inkább egyszerűsíteni szeretném  - a csúcsgasztronómia feladata az, hogy művészivé tegye - a főzést. Nekem a főzés ma azt a kihívást jelenti, hogyan tudok villámgyorsan, nagyon jót, teljes értékűt, egészségeset készíteni az egész család számára. Ezek a hétköznapok, de természetesen kiemelt pillanatok mindig vannak, amikor több időt is tudunk szánni a konyhai ténykedésre. De ne feledjük, a mi missziónk, hogy a tasakos kajákkal vegyük fel a versenyt, azokkal szemben mutassunk alternatívát!

A családi asztal az egyik legfontosabb közösségi tér – hétköznap, ünnepen egyaránt. Mire figyeljünk oda, milyen szabályok bevezetését fontoljuk meg egy közös ebéd vagy vacsora során, hogy teljes legyen az étkezés öröme?

Jó lenne, ha a közös étkezés egy nap legalább egyszer minden családban általános lenne. TV és telefonnyomkodás nélkül, valóban egymásra figyelve. Nálunk ez alapvető, nem is kérdés, szabályt sem kell hozni rá. Egy szabályt viszont bevezettem: aki készíti az ételt, annak nem kell az asztalt lepakolni, az a többiek dolga...

Végezetül ajánljon számunkra egy könnyen elkészíthető receptet, amit szívesen tálalna a családjának és az Egészségfalók népes táborának!

Idei kedvenc fogása a családnak, amely a hamarosan megjelenő 160 grammos szénhidrátdiéta: villámvacsorák c. receptkönyvben is megjelenik.

Sajtos töltött csirkemell, spenótos bulgurral

Hozzávalók: 4 db csirkemellfilé, 10 dkg félkemény sajt, 2 gerezd fokhagyma, 1-1 evőkanál szárított kakukkfű és oregánó, só, frissen őrölt bors, 5-6 evőkanál olívaolaj, 25 dkg koktélparadicsom (konzerv); 10 dkg bulgur, 40 dkg spenót, 1 citrom, 2 gerezd fokhagyma, só, frissen őrölt bors, olívaolaj

A csirkemelleket mossuk meg, töröljük szárazra, irdaljuk be 1,5- 2 cm sűrűségben. Az olívaolajat keverjük össze a zúzott fokhagymával, kakukkfűvel, az oregánóval. Sózzuk, borsozzuk dörzsöljük be alaposan az olajos keverékkel a csirkemelleket. Helyezzük őket sütőpapírral bélelt tepsibe, a sajtot vágjuk vékony csíkokra, majd tegyünk egy-egy szeletet a beirdalásokba. Szedjük ra koktélparadicsomot, levével együtt, majd tegyük 230 °-ra előmelegített sütőbe, és 30 perc alatt süssük készre. Közben a bulgurt főzzük ki sós vízben. A spenótot enyhén fonnyasszuk meg a zúzott fokhagymagerezdekkel együtt, sózzuk, borsozzuk. Keverjük össze a bulgurral, majd bőven locsoljuk a citrom levével.

Egy adag szénhidráttartalma: 23 g