A kicsiket könnyű szeretni: a tejszagúak, a totyogók, a kisdedek gondolkodás nélkül szeretni valók, mint a cuki kis állatok. Bármit tehetnek, ha sírnak vagy göcögnek, elbűvölően bájosak és aranyosak. Aztán nagycsoport vége fele megváltozik valami: elkezdenek hullani a fogak, megnyúlnak vagy épp lomhára kerekednek a gyerektestek, már nem olyan falatkák a zoknik és kisgatyók. Kicsikéink fogatlanok, szófogadatlanok, pimaszok és kamaszosan dacosak lesznek, hajlandóak még esténként hozzánk bújni, de már titkaik is vannak.


Elkopnak az utcán a rajongó tekintetű nénik, a boltban sem kedveskednek már úgy az eladók. Míg a gyerekeim nem érték el ezt a kort, bevallom, én sem fordultam meg, ha (kis)iskolás gyereket láttam az utcán. Nem érdekelt ez a generáció. Mostanra viszont megszerettem őket. Ha például az enyémek épp nem készítenek ki totálisan, egyre szórakoztatóbb élmény velük lenni. Vág az eszük, mint a borotva, rohamosan fejlődik érzelmi intelligenciájuk, humoruk. Élvezem, hogy már nemcsak dödörgünk és gügyögünk, hanem igaziból beszélgetünk, sőt  egyre komolyodó szellemi párbajokat vívunk, és közös abszurd poénjaink is vannak.

A hétvégén azon kaptam magam, hogy egy étteremben, ahol gyerek nélkül hedonizáltunk férjemmel, nem a szomszéd karon ülő szöszi kislányt és nem a plüsspuha csecsemőt figyeltem a szomszéd asztalnál, hanem egy tízéves forma kisfiút.

Buci fejecskéje egyre többet fordult felém, észrevette, hogy nézem őt. Zavarban volt, de büszkén mutatta, milyen zseniálisan bánik egy rég nem látott Peonza játékkal. Szóba elegyedtünk, jól esett és otthonos volt beszélgetni vele suliról és fociról. Közöm volt hozzá és a kisiskolások rejtett, fogatlan világhoz.

A nyáron legkisebbünk is abszolválta a középső csoportot az oviban, s bár utolsó gyerekként a négyből ő nekünk mindig „a Kicsi” marad, de már ő is kezdi elveszíteni babás báját, észrevétlen lepottyan róla, mint csibe fenekéről a tojáshéj. Ezzel a mi életünkben is bezárul egy ablak, de közben ki is nyílik egy ajtó, ami egy új világba, a nagyobbacska gyerekek zajos, okos, sokszor feleselős, de izgalmas világába vezet.