Fegyelmezettséget erőltetve életünkre lassacskán újra felelős, szülői értekezletes anyává/apává dermeszt bennünket a közelgő ovi- és iskolakezdés. 

Elő az aprócska, maci mintás takarókkal, gyorsan megújítani a kopottas ovis jeleket, sikálni az elszürkült iskolatáskákat, megvenni az aktuális méretű tornacipőt, újratölteni a tolltartók fegyverzetét...

Tennivalók, amik már mind a szeptemberi újrakezdés hírnökei.

 


Még bőrünkön a nyár illata, ami feloldotta kicsit a játékszabályokat és újra némi szabadságot engedett észrevétlen szülővé vált gyermek önmagunknak.

De a nyár múltával a hosszabbodó éjjelek és az elsárgult gesztenyelevelek szembesítenek azzal, hogy véges minden, s a nyár őszbe csavarodása visszalök a szokott kerékvágásba.

Nem tehetek róla, negyven felett is képtelen vagyok kinőni az iskolás szomorúságot, ami mindig elfog, így augusztus végén.

Most ezért szoktatom szívemet az őszhöz - mint felhevült testű ember tagjait a hideg medencevízhez.

A gyerekekkel már néhány lepottyant vadgesztenyét is gyűjtöttünk, szigorúan csak emlékeztetőül: ebből fogunk MAJD gesztenyebabát farigcsálni.

Az első diók is landoltak a fűben, jó lesz a karácsonyi bejglibe. Persze, van ebben is szépség, nem is kevés.

Csak az önfeledt nyarat, csak azt tudnám feledni...