Kezdeményezésünket az a tapasztalás hívta életre, hogy az egyes nemzeti és egyházi-családi ünnepekkel kapcsolatos, azokhoz közvetlenül kapcsolódó, szezonális árucikkek évről-évre egyre korábban, a jóérzést és a jó ízlést sértő és a gyerekekkel való bevásárlás lehetőségét akadályozó időzítéssel kerülnek ki az áruházak polcaira. Nem tartjuk helyénvalónak, hogy már szeptemberben, ragyogó napsütésben csokoládé Mikulások és szaloncukrok olvadozzanak a polcokon, ezt egyetlen vásárló nem kérte soha, ellenben nagyon sokak számára kifejezetten nem komfortos az évszakok, ünnepi időszakok ilyen mérvű semmibevétele.


Ünnepvédők nevű kezdeményezésünk nagy visszhangot váltott ki a hagyományos és a közösségi média felületein is, egyesületünk pedig rengeteg támogató levelet, jobbító szándékú észrevételt kapott e tárgyban. Ez is arra ösztönöz, mi több kötelez bennünket, hogy megelőzve az őszi-téli ünnepkör kezdetét, a vásárlóik nevében – segítve a közös gondolkozást és a mindenki számára optimális megoldási lehetőségek kialakítását – egy javaslattal álljunk elő a következő időszakkal kapcsolatban.

Az áruházak figyelmét szeretnénk ezzel felhívni a családok védelmének érdekében. A FICSAK számos megkeresést kap az elmúlt években, hogy tegyen valamit az ellen, hogy a ragyogó őszi napsütésben karácsonyi hangulat várja a kicsiket és nagyokat az üzletekben.

Fogjunk össze!

Nagy örömünkre szolgálna, ha az áruházakban:

–          november 2., azaz Halottak napja előtt nem kerülnének a polcokra a Mikulás napi és karácsonyi termékek – a korábbi időszakot jó lenne megtartani az október 23-i nemzeti ünnepünk és a Mindenszentek/Halottak napja kapcsán kínált termékek árusítására

–          ugyancsak ehhez a dátumhoz javasolnánk kötni a Mikulás napi és karácsonyi tematikájú díszítések, szóróanyagok megjelentetését

–          segítséget jelentene továbbá, ha a Mikulás napi és karácsonyi termékek kisgyermekek számára kevéssé látható, elkerülhető helyeken (pénztárak mellett például nem) kerülnének kihelyezésre

Most a kereskedőkhöz szólunk!

Amennyiben egyetértenek kezdeményezésünkkel és készek ennek szellemében kialakítani kereskedelmi gyakorlatukat vagy más, előremutató javaslatuk, a családok szempontjait is beépítő elképzelésük van, kérjük, osszák meg velünk az unnepvedok@ficsak.hu címen.

Álljanak most itt Máthé Zsuzsa, történész Ünneprontók felhívásunkra írt, Képmás Magazinban megjelent  gondolatai, amelyek fontos üzenetet hordoznak számunkra az ünnepek méltóságáról, a hétköznapok rohamtempójáról, ahol futtunkban, útközben elveszítjük a lényeget, az élet értelmét.

“Néha úgy viselkedünk, mintha lenne valami fontosabb az életnél. De micsoda?” – Antoine de Saint-Exupéry idézete az élet lassítását célul tűző társadalmi mozgalom honlapján olvasható. Életünkben a most, a jelen pillanat megélését valóban gyakran prolongáljuk távolabbi időkre, mindig egy ideálisabb, tökéletesebb pillanatban reménykedve, mintha azelőtt lenne még „valami fontosabb” dolgunk. „Majd hétvégén társasozunk a gyerekekkel!”, „Majd a szünetben lesz időnk kirándulni!”, „Majd karácsonykor szeretjük egymást!”

Most dolgunk van, nincs idő ilyesmire, de még az ősz illatainak beszippantására sincs egy fél perc, mert futunk, rohanunk, intézkedünk mindig valami ideális, nagybetűs megállás illúzióját kergetve.

Ez az eszményi cél azonban rendre töredékes marad, mert a célszalaghoz érve kifáradunk, esetleg épp akkorra kap el a nátha, vagy már a kedvünk is elmegy az egésztől…

Ha túl sok a készület, és nem a maguk idejében és egyszerűségében történnek meg a dolgok, a varázs megtörik, a vágyakozó lélek kitikkad és már csak a csendre vágyik.

Sok tényező hat a ritmusos, élhetőbb élet ellen: az információáramlás felgyorsulása, az érzelmi ingerküszöbünk mesterséges emelése és a hasznosság kultusza mind azt sugallja, hogy csak az a tevékenységünk mehet át egy láthatatlan társadalmi szűrőn, amelyiknek konkrét – lehetőleg gyorsan megvalósuló - célja és eredménye van. Nincs helye a  megállásnak, de még a megtorpanásnak sem, pláne nem csak úgy, a szétnézés öröméért…

Ami pedig még tovább fokozza az űzöttségünket, az a kereskedelem szereplőinek profitmaximalizálási törekvésből adódó bosszantó gyakorlata. Az üzletek egymást próbálják túllicitálni a gyorsaságban és a kínálatban, ezzel provokálva a fogyasztói társadalom vásárlási kényszerét.

Az ősz beköszöntével egyre látványosabb ez a jelenség, hisz már szeptember végén, október elején megjelenik a boltok polcain a tengernyi szezonális, karácsonyi termék. Ezt az októberi „csendéletet” például tegnap délután lőttem egy váci Kik áruházban, ahol négyéves kislányomnak kerestem átmeneti kabátot.

Őszi kabátkát ugyan nem találtam, de a 25 fokos melegben kéretlenül és átmenet nélkül pottyantunk advent kellős közepébe, épp csak a Jingle bells nem szólt.

A kerek szemeket meresztő és a látványtól azonnal izgalomba jövő lánykámat alig tudtam elrángatni a csüggedt rénszarvasok és műanyag hóval festett fenyők elől, és persze egész este hallgathattam, hogy mit hozzon neki „holnap” a Jézuska.

De vajon tényleg birka módjára el kéne viselnünk ezt a ránk oktrojált, ízléstelen és tolakodó gyorsítást, s vele az ünnepeink devalválását? Biztos, hogy júniusban az iskolakezdéssel kell foglalkozzunk, októberben pedig a karácsonnyal?

Egy, az ünnepeink, az életünk természetesebb tempója védelmében szerveződő akció szimpatikus módon fejezi ki a csendes többség, azaz az egyszerű vásárlók nemtetszését: közösségi oldalunkon a Fiatal Családosok Klubja játékot hirdetett olyan jelenségek dokumentálására, amelyeket maguk a vásárlók tartanak aggályosnak és „ünneprontónak”.

A kezdeményezés izgalmas, a globális gyorsítás elleni tudatos fellépés pedig egyszer talán még sikerre is vezethet – akár átmenet nélkül.