gyerekek” címkéhez tartozó cikkek
Találatok száma: 3

Gyerek(ek)kel a nyár 

2019. augusztus 31.

Király Nóra

bloggazda

A nyár utolsó napjain mindig picit elszomorodom. Egye hamarabb sötétedik, a balatoni nyaraló teraszán egyre hosszabbak az árnyékok, máshova kell kiteregetni a vizes, kissé már megnyúlt fürdőruhát, és mintha nehezebben is száradna már.

De a tücskök még ugyanúgy hegedülnek éjszakánként, pedig már tudjuk, hogy lassan utoljára halljuk gyönyörű zenéjüket.

Ilyenkor a legjobb a Balatonon lenni, hiszen kevesen vannak, tisztább a víz, tisztább a nyilvános WC és nem kell órákig sorban állni a lángosért. És persze a végesség tudatában sokkal inkább észrevesszük a nyár mulandó értékeit: a szabadság, a természetközelség és a lassítás minden szépségét, a gyerekekkel együtt töltött, nyugalmas napokat, mikor a legnagyobb gondunk az, hogy ki megy el reggeliért vagy mit főzzünk ebédre? Igazi élet-öröm!

Teljes cikk

Novemberi emlék

2019. november 28.

Hernády Zsolt

történész

Szokásos korai kelés, rohanás az iskolába. Két lányom már ruhában az ajtóban, mire felveszik a hátukra a táskát, én is mellettük. Indulás. Utca, iskolakapu, búcsúzás, puszik, integetés.

Szokásos reggel. Aztán mikor eltűnnek lányaim a lépcső tetején hirtelen eszembe jut, hogy milyen nap is van ma. November 7. Nekik átlagos hétköznap, de nekem erről a dátumról mindig eszembe fog jutni: az 1917-es Nagy Októberi Szocialista Forradalom. Pedig nem szenvedtem végig a kommunizmust, csak nyúlfarknyit láttam a legvégéből. Mégsem feledem ezt a napot és ünneplését. No, ez nem családi emlék...

De én is ugyanebbe az iskolába jártam, ahová gyermekeim. És én még jól emlékszem, hogy aznap nem volt ilyen átlagos a folyosó. Fel volt díszítve a előtér a nagy napra. Hogy úgy mondjam vörösbe borult az épület. Ünneplőben kellett érkeznünk: alsósok kisdobos egyenruhában kék nyakkendővel, felsősök úttörő egyenruhában vörös nyakkendővel.

Teljes cikk

Az élet egy elfoglalt férj oldalán

2020. január 02.

Máthé Zsuzsa

történész

Idilli lenne, ha azt írhatnám, hat fős kis családunk esténként mindig együtt üli körbe a vacsoraasztalt, csöndes odafigyeléssel megbeszélve az óvodai, iskolai és munkahelyi élet napi történéseit. A férjem munkája azonban teljes embert kíván, egy színházat vezet, ami jellegénél és méreténél fogva sem napi 8 órába sűríthető feladat - olykor az az érzésem, hogy napi 48 óra sem lenne elég rá…

Így aztán a mi családi együttléteink jóval hektikusabban alakulnak, esti előadásokkal, ilyen-olyan váratlan eseményekkel, utazásokkal tarkítva az életünket. De lássunk egy átlagos hétköznapot. 

Mióta magam is dolgozom és agglomerációs falusi otthonunkból nap mint nap vonattal ostromlom a fővárost, Ő a reggeli fuvaros: viszi a nagyokat a szomszéd kisvárosba, suliba, majd a kicsit az oviba. Jó, hogy nem a szomszédba kell menniük, mert ez a tizenöt-húsz perces közös utazás alapozza meg a nap jó hangulatát és az apa-gyerek információcserét. Apa ilyenkor a volán mellett kikérdezi a feladott verset, meghallgatja a kócos álmokat és a kocsiból aprót guberál össze, hogy a sulisok egy kis potya édességet vehessenek a büfében a tízórai mellé és közben felzárkózik az aktuális ügyeket illetően, majd rituális „kézfogantyúval” búcsúznak el egymástól.

Teljes cikk