1848. március 15-e és a nők
Így született meg 15-én, ahogyan Petőfi írta, "a magyar szabadság első lélekzete", a cenzori engedély nélkül kinyomtatott 12 pont és a Nemzeti dal. A forradalmárok délután a pesti városi tanáccsal, majd a budai Helytartótanáccsal is elfogadtatták polgári követeléseiket.
Március 15-e azonban nemcsak a bátor fiatal férfiak napja volt, hanem a nőké is, hiszen ők szintén tevékeny résztvevői voltak a fényes eseményeknek és a borongós időnek. És ha egy férfi és egy nő találkozik, abból természetesen szerelem születik. A forradalom fintora, hogy ráadásul nem is futó kalandok, hanem tartós házasságok.
Elsőként idézzük meg lelki történelmi tekintetünkben a „feleségek feleségét”, Szendrey Júliát, aki az elmúlt év ősze óta együtt lélegzik házastársával, olykor kebelén szendereg, amíg a költő a francia szabadságharcok történetét olvasta. Március 13-án azonban Sándor nem olvas, hanem verset ír, mégpedig a Nemzeti dalt, Júlia pedig ezalatt fejkötőt varr, nemzeti színekből. Igazi társa és múzsája, sokszor tanácsadója férjének. 15-én reggel háziasszonyként fogadja Jókai Mórral közösen bérelt pesti lakásukon az izgatott Bulyovszky Gyulát és Vasvári Pált, szóval a márciusi ifjakat. Akik aztán a Pillwax kávéház után, az egyetemistákkal kiegészülve délelőtt kinyomtatták a szabad sajtó első termékeit. Amíg Petőfiék a nyomdában tevékenykedtek, a tömeg az esőben várakozott. Bulyovszky Gyula eleinte azért nem ázott el, mert egy hölgy megosztotta vele esernyőjét. A 15 éves Szilágyi Lilla akkor már két éve játszott a pesti Nemzeti Színházban. Jókai rövidesen mindenkivel becsukatja az ernyőjét, mondván a golyók elől sem futnának el, hát akkor egy kis eső sem árt. A közös elázás szerelemre lobbantja a két fiatalt, és nem is bizonyul búvó pataknak az érzés. Még abban az évben Bulyovszky feleségül veszi Lillát, aki később bajor és szász színpadokon csinál világhírnevet magának.
Délben Landerer nyomdájából a pesti polgárok, mert bár fontos az izgatott, forradalmi szív, de a nyugodt gyomor úgyszintén, hazatértek ebédelni. Az asszonyok tehát még főzhettek is, pedig legalább forradalom idején pihenhetne az a fakanál! Petőfi talán még le is pihent, mindenesetre az biztos, hogy pontosan kilenc hónapra rá megszületett kisfiuk, Zoltánka.
A márciusi ifjak nem féltek attól, hogy délutánra elvész a polgárok lelkesedése. Elszaladtak a Nemzeti Színházba, és kieszközölték, hogy műsorváltozással este a Bánk bánt adják elő. És igazuk volt, mert 3 órára hatalmas tömeg gyűlt össze a Nemzeti Múzeumnál. Petőfi aznap sok helyen elszavalta a Talpra magyart, de pont itt nem, valószínűleg Egressy Gábor színész tette meg helyette. Mindenki ezeket a verssorokat ismételgette, így Teleki Blanka grófnő is, aki két éve nyitotta meg nemzeti érzelmű leánynevelő intézetét Pesten. A fiatal növendékek ki is mennek a Múzeumhoz tanárnőjükkel, Leövey Klárával, majd néhány héttel később kiáltványt intéznek a forradalom vezetőihez a női nevelés és jogok érdekében.
A nép ezután a városházára, majd Budára, a Helytartótanácshoz vonult, hogy elfogadtassák hivatalosan is követeléseiket. Az ekkorra majdnem húszezerre nőtt tömeg élén is egy nő megy: Farkas Lujza színésznő lengeti a szűz máriás, nemzeti lobogót. A Várban kiszabadítják Táncsics Mihályt, akit elsőként felesége, Seidel Teréz ölel át és köszönt e szavakkal: „Nincs többé cenzúra!”
A vér nélküli, mámoros nap a Nemzeti Színházban ér véget, és Jókai Mórt is itt, a színpadon éri el végzete. Az ifjú kabátjára kokárdát tűz fel Laborfalvi Róza, majd homlokon csókolja, amiért nyílt színi tapsot kapnak. Aznap este ő játszotta volna Gertrudis szerepét, de Katona József színművét a nézők lelkesedése miatt nem adják végig elő. A nyolc évvel idősebb, akkor már egy gyermekes színésznő megszokta a tapsot, de Jókai neki is megtetszett. És bár a férfiú rokonai és barátai, így Petőfi is ellenzik majd, de még abban az évben megházasodnak. Laborfalvi Róza nemcsak kiemelkedő drámai művészként írja bele magát a magyar történelembe, hanem hű feleségként is 1886-os haláláig.
A liberális ellenzék vezéralakjai, gróf Batthyány Lajos és Kossuth Lajos többed magukkal pontosan március 15-én reggel indultak Pozsonyból a felirati javaslattal a királyhoz Bécsbe. Pozsonyban ülésezett ugyanis 1847 novembere óta a magyar országgyűlés. Ilyenkor feleségeik is általában velük voltak. Így például Batthyányné gróf Zichy Antónia is, aki évek óta rendszeresen estélyeket adott, szervezve az ellenzéki közösséget, segítve férje politikai céljait. Az diéta ülésein, ha úgy adódott Antónia húgával, Karolinával kifütyülték a konzervatív felszólalókat, és magyar ruhában járva, magyarul beszélve, tüntetőleg ellenzékiekkel, például Deák Ferenccel mutatkoztak.
Bár eleinte Batthyányék féltek a pesti radikálisok tevékenységétől, március 15-e sikere a pozsonyi országgyűlés tagjait is meglepte, és előmozdítója lett a további eseményeknek. Áprilisban a király szentesítette azokat a törvényeket, amelyek a polgári, alkotmányos Magyarország alapját jelentették. És ebben a magyar nőknek is fontos szerepe volt.
