Minden gyerek megérdemli, hogy legyen egy szuper nagymamája. És minden nagymama megérdemli, hogy legyen legalább egy belevaló unokája. A nagyiknak igazán fontos szerepe van a világban és az unokák életében. Ezt a cikket olvassa el minden nagyi, hogy boldogabb legyen a napja.

Az, hogy a nejlonszatyrok felszámolására már tíz évvel ezelőtt világnapot szerveztek, jól megmutatja a probléma jelentőségét. Ebben a cikkben összegyűjtöttem elképesztő adatokat, tényeket és 5+1 tippet arra, hogy hogyan lehetsz te is tudatos vásárló, és hogyan óvhatod néhány aprósággal te is a környezetet, az emberiség egyetlen lakható bolygóját.

Vajon milyen érzések kavarogtak, kavarognak bennük most is, amelyeknek csak egy részét merik, tudják, akarják megfogalmazni. Milyen félelem és mennyi kérdés, amelyet feltenni se tudnak, talán a megfelelő szavakat se ismerik hozzá.

De a gyerekek olvasatában, akárcsak nálunk: sarkaiból fordult ki a világ. Egy pillanat alatt változott meg, alakult át mindaz, amit ismertek, megszoktak, amely mentén zajlottak a mindennapok. És nem csak a rutin elvesztését kellett, hogy átvészeljék – a gyerekek e területen rugalmasak – hanem alapvetések vesztek oda.

1991. június 27-én, majdnem 20 éve rendezték meg először a Cukorbetegek Világnapját. Ez a betegség nemcsak az időseket érinti, hanem a fiataloknál és gyermekkorban is kialakulhat és igen komoly szövődményekkel járhat. A genetikai kódjainkon ugyan változtatni nem tudunk, de ha odafigyelünk az életmódunkra, akkor a betegség kialakulásának esélyeit csökkenthetjük, illetve megjelenését késleltethetjük.

Mi nők azt gondoljuk, elég erősek vagyunk ahhoz, hogy nőként egyedül is helyt álljunk a család megtartásában, és ez részben igaz is. Az élet teremthet olyan helyzeteket, amikor ezt be is bizonyítjuk és akár emberfeletti erőfeszítésekre is képesek vagyunk.

Június 5. napja 1972 óta a környezetvédelem világnapja. Az ENSZ ekkor tartotta meg az első környezetvédelmi világkonferenciát, amelyet azóta, minden évben, más-más országokban rendeznek meg. A konferencia célja évről-évre, hogy felhívja a figyelmet a környezetszennyezés következményeire, valamint hogy az országok együtt gondolkodjanak és közösen cselekedjenek a környezet megóvásának érdekében.

Mindannyin tudjuk, és akkor is tudták: szerződés, de nem a békét segíti elő, épp az ellenkezőjét. Előkészítette a II. világháborút.

Sminkelni is elfelejtetünk lassan, és a magas sarkúban járástól is elszokott a lábunk. Van, hogy délben eszmélünk rá, hogy még hálóingben vagyunk és hogy reggeli kávénk is ott hűlt ki a konyhapulton. Mi tagadás, zúg már a fejünk a három műszaktól és attól, hogy éjszakába nyúlóan dolgozunk: ellátjuk a családot, segítjük a gyerekek tanulását és közben megpróbálunk a távolból helyt állni munkahelyeinken. Most végre megtapasztalhattuk, hogy milyen remek dolog a home office, csak éppen 1-2-3-4-5 gyerek mellett, napközben nehezen megvalósítható. Egy biztos, a megosztott figyelem, az egyszerre több fronton való helytállás terén hihetetlen tapasztalatokat szereztünk a karantén alatt.

Kevesen tudják, de az internet gyökerei az 1960-as évikig nyúlnak vissza, amikor a katonai fejlesztések elkezdtek átszivárogni a civil szférába. Széles tömegek számára azonban csak az 1990-es évek elején közepén kezdett elérhetővé válni a http és a World Wide Web robbanásszerű megjelenésével és az internetszolgáltatás elterjedésével. Ekkor már nem csak a postától vártuk a levelet, hanem izgatottan léptünk az e-mail fiókunkba is – amikor internethez jutottunk -, hogy megnézzük, milyen rég nem látott baráttól, családtagtól kaptunk online levelet. Május 18-a az Internet Világnapja Magyarországon, a világ többi részén Az információs társadalom világnapjának részeként egy nappal korábban, május 17-én tartják a világnapot.

Kislányként fantasztikus családban nőttem fel két testvéremmel együtt, ahol édesanyám és édesapám a munkájuk mellett nagy odafigyeléssel és szeretettel neveltek és segítettek minket. A szüleimmel mai napig is nagyon jó kapcsolatban vagyunk, nagyon sokat segítenek nekem az unokák körül, sokat foglalkoznak velük és sok-sok szeretetet adnak nekik. 5 gyermekes édesanyaként azon vagyok, hogy továbbadjam a kislányaimnak és kisfiaimnak azokat a családi értékeket, családi szokásokat, amiket én is kaptam.

Aki szorult már kórházi ápolásra, jól tudja, milyen fontos nemcsak az ott gyógyító orvosok, de a betegekkel folyamatos személyes kapcsolatban álló ápolószemélyzet munkája is. Sokszor egy bíztató szó, egy mosoly is életmentő lehet.

Május 12-e az Ápolók Nemzetközi Napja, melynek alkalmából egy budapesti kórház COVID osztályán dolgozó, középsúlyos koronavírus fertőzötteket ápoló, munkáját valódi hivatásként végző háromgyermekes diplomás ápolóval, beszélgettünk.

Amikor kezded sejteni, hogy valami történt, amikor hónapról hónapra szembesülsz azzal, hogy benned növekszik, amikor feszít a melled, amikor hónapokig szendvedsz az állandósult rosszullét miatt, amikor órákig vajúdsz, majd a szülőágyon olyan szenvedést élsz át, amit egy férfi elképzelni se tud, már akkor tudod, hogy megéri.

Amikor először megpillantod, majd a kezedbe veszed azt a csöppséget, akit 9 hónapig a szíved alatt hordtál és utána hónapokig, vagy van aki évekig a testéből táplálja és növesztgeti egyre nagyobb és nagyobbra, akkor már el se tudnád képzelni nélküle az életedet.

Nem telhet el úgy nap, hogy a családommal ne mozduljunk ki a természetbe. Legyen szó egy nagy sétáról, vagy egy közös biciklitúráról esetleg egy pulzust emelő futásról. Imádunk a szabadban lenni, ez nem csak testi, de lelki feltöltődést is biztosít számunkra.

Egyre nagyobb a személyes felelősségünk mind a saját és családunk egészsége, mind a környezetünk értékeinek megóvása tekintetében. Éppen ezért, küldetésemnek tartom a Föld megóvását is. 1970. április 22-én 20 millió amerikai emelte fel szavát a természetért, mely oly erővel bírt, hogy 1990-re már világmozgalommá vált. Magyarországon ekkor megalapították a Föld Napja Alapítványt.

Bár idén a fiúk, férfiak nem látogathatják, nem locsolhatják meg a nőnemű rokonokat, de meglocsolhatják a velük egy háztartásban élő hölgyeket és akár vicces versikékkel telefonon, vagy vicces képeslapokkal e-mailen lephetik meg a többieket.

Mert olyankor nincs rendben a lakás, porosak maradnak a bútorok, nem kapnak vizet a növények, koszos edényekkel teli a konyha, morzsás a konyhaasztal, kidől a szennyes a kosárból, vagy benn marad a mosott ruha a gépben. Magától nem sétál haza a vacsorához való alapanyag és persze, ha mégis lenne miből, magát nem főzi meg a vacsora. Nem mér lázat a női kéz, nem ápol, nem fertőtlenít, gyógyít sebet, nem kísér ide-oda, nem sétáltat kutyát, nem kapálja fel a kertet, más helyett nem intéz ügyet.

Aki ismer, tudja, hogy a rendszeres sport, mozgás az egész családunk életének egyik alap pillére, mindennapjaink része. Békeidőkben rendszeresen járunk edzőterembe, spinningre, crossfitre, futni, biciklizni, közösségi sporteseményekre. A gyerekek már a hasamban hozzászoktak ehhez és mindez folytatódott a születésük után szinte azonnal. Régebben is volt, hogy időhiány vagy logisztika, ünnepek miatt a lakásban vagy a kertünkben kényszerültünk edzeni, de a mostani járványügyi helyzet miatti karantén egy teljesen új helyzetet teremtett számunkra. Mint annyi minden mást, a napi sportot is szűk keretek között kell megszerveznünk. Két hét alatt sikerült alkalmazkodnunk és lehetőségek tárháza került a látókörünkbe.

Ma már a pedagógusok mellett anyukák és apukák látják el a tanítói-oktatói feladatokat, nagyobb távolságot kell tartanunk egymástól és szeretteinktől, az életünk csak a járvány adta helyzetről szól és aggódunk, mi fog velünk és a családunkkal történni.

Ezt a képzeletbeli levelet bármelyik szerető unoka írhatta volna nagyszüleinek, mert sajnos még mindig sok szépkorút látni az utcán, akik talán még nem realizálták a nagyfokú veszélyt, talán még most sem érzik át a ránk nehezedő probléma súlyát vagy nem szeretnének mások terhére lenni és szemérmesek segítséget kérni családjuktól és a segítségnyújtásra köteles helyi önkormányzatoktól.

A jelenlegi ismeretek szerint, ha egy várandós anya koronavírussal fertőződik, nem súlyosabb a betegség, mint az átlag populációnál. Mivel ez egy új vírus, nem egyértelmű, hogy ez miként érintheti Önt, ha gyermeket vár. Várható, hogy többségük csak enyhe vagy közepes mértékű megfázást és / vagy influenza-szerű tüneteket észlel.

Örülhetünk, hogy a Magyar Kormány időben felelős döntést hozott, hiszen már a 20. regisztrált megbetegedésnél meghozta azt a drasztikus döntést, amivel maximális előrelátásról és gondosságról tett tanúbizonyságot. Örülhetünk annak is, hogy 2015-ben Orbán Viktor miniszterelnök Európában egyedüliként kerítést építetett a keleti határainkhoz megállítva ezzel az illegális bevándorlók bejövetelét az országba. Gondoljunk csak bele, mi lenne ma Magyarországon, ha szabadon jönnének-mennének a különböző, azonosíthatatlan nemzetiségű emberek.

Mint nagycsaládos édesanya szeretném felhívni a figyelmet arra, mennyire fontos a felelősségteljes és nyugodt viselkedés. Fontos tájékozódni, miként előzhetjük meg a vírus terjedését és hogyan védekezhetünk pánik vagy pánikkeltés nélkül!

Szülőként természetes, hogy féltjük a gyermekeinket, a családunkat, a szeretteinket. Jómagam a vírus megjelenése előtt is nagyon fontosnak tartottam a higiéniát és azt, hogy megtanítsam a gyermekeimet a rendszeres és alapos kézmosás fontosságára, valamint a helyes zsebkendőhasználatra. Olyan alapvető szabályokat, mint, hogy ne menjünk betegen közösségbe, betegen és lázasan maradjunk otthon, nagyon fontos volt mindig is, hiszen felelősséggel tartozunk a környezetünkben élők egészségéért is!

A Fiatal Családosok Klubjával célul tűztük ki a családok életének segítését, így mi is örömmel csatlakoztunk a pályázathoz és konzorciumi partnerként arra törekszünk, hogy a kisgyermeket nevelő vagy hátrányos helyzetű nők megismerhessék és igénybe vehessék a központok szolgáltatásait.

Az ország számos pontján várják a hölgyeket a Család- és KarrierPONT-okba, ahol támogatják a fiatal édesanyákat is, illetve segítenek visszatérni a munka világába. Ezeken a pontokon megtudhatják, hogy milyen atipikus foglalkoztatási módok vannak ma Magyarországon.

Vannak emlékek, amik erősen megmaradnak az emberben, ez ilyen volt. Általános iskolás voltam, 11 év körüli, és a televízióban vetítették ezt a filmet, hétköznap este. Nagyon szerettem a kovbojos-indiános történeteket, ezért aztán könyörögtem, hadd nézzem meg.

De a szüleim nem engedték.

Az este folyamán, időhúzás céljából, egyszer még kimentem vécére (most ugyanezt visszakapom többszörösen a gyerekeimtől), láttam egy pillanatra Charles Bronsont, ahogy indiánnak öltözve, puskával a kezében egy szikláról figyel, de mindössze ennyi infót sikerült összegyűjtenem.

Még másnap is mérges voltam, különösen akkor, amikor kiderült, hogy az osztályban több fiúnak is megengedték, hogy megnézzék. Délután szemükre is hánytam szüleimnek az igazságtalanságot, de úgy vettem észre, nem sikerült lelkiismeret-furdalást okoznom az ügyben.

Király Viktor és felesége, Király-Virág Anita  Fotó: Dupla Expo Wedding Photography

Nemrégiben jelentette be Király Viktor énekes és felesége, Anita, hogy összeházasodtak és első gyermekük születésére készülnek. A Fiatal Családosok Klubja interjút készített az énekessel, hiszen mi is kíváncsiak voltunk, hogyan várja kisfiuk érkezését az ifjú házaspár.

A téli vírusok elleni küzdelmet nem ősz végén, tél elején kell elkezdeni. A bacik legyőzéséhez szükséges erős immunrendszert nem lehet egyik napról a másikra felépíteni, de tény, hogy ilyenkor egyéb óvintézkedéseket is meg kell tenni. A legtöbb szakember szerint a stabil védekező rendszerhez három alapvető dolog szükséges, amely az egészséges életmód része. Ezek a rendszeres testmozgás, az egészséges ételek fogyasztása és a megfelelő mennyiségű pihenés.

Bár most a televízióra koncentrálunk, kihagyhatatlan a felsorolásból a Kossuth Rádió Vendég a háznál című családi műsora, amely 1992 májusa óta minden hétköznap hallható. Gyerekekről szól felnőtteknek a műsor, melynek középpontjában a kezdetektől fogva a gyermek és az őt körülvevő család áll. A készítők hitvallása, hogy a gyermeket a fogantatásától kezdve mindvégig szeretet és védelem illeti meg, a szülei és testvérei körében.

Sajnos a rohanó hétköznapokban az evésre igen kevés időt fordítunk. Ha éhesek vagyunk, csak bekapunk pár falatot, nem nézzük, hogy mit és sietünk tovább. A kiegyensúlyozott táplálkozás titka a mennyiségben és minőségben rejlik, alapját a fehérjék, zsírok, szénhidrátok, ásványi anyagok adják, melyekre különböző arányban ugyan, de szüksége van egy fejlődésben lévő szervezetnek. Ezzel biztosítható a bonyolult anyagcsere folyamatok zavartalan működése.

Január 1-től emelkedett a GYED összege

Január 1-től a minimálbér emelkedésével 225.400 forintra nőtt a gyermekgondozási díj maximális összege.

A GYED maximális összege 2010 óta a kétszeresére emelkedett és a GYED mellett bármilyen jogviszonyban, korlátlan időtartamban lehet munkát végezni, sőt kistestvér születése esetén más családtámogatási ellátásokkal (CSED, GYES) együtt is igénybe vehető, tehát az ellátás nem szűnik meg újabb gyermek születése esetén. Az ellátásra a csecsemőgondozási díj után jogosult a szülő egészen addig, amíg a gyermek be nem tölti a 2. életévét, illetve ikrek esetén a 3 éves kort.

Így aztán a mi családi együttléteink jóval hektikusabban alakulnak, esti előadásokkal, ilyen-olyan váratlan eseményekkel, utazásokkal tarkítva az életünket. De lássunk egy átlagos hétköznapot. 

Mióta magam is dolgozom és agglomerációs falusi otthonunkból nap mint nap vonattal ostromlom a fővárost, Ő a reggeli fuvaros: viszi a nagyokat a szomszéd kisvárosba, suliba, majd a kicsit az oviba. Jó, hogy nem a szomszédba kell menniük, mert ez a tizenöt-húsz perces közös utazás alapozza meg a nap jó hangulatát és az apa-gyerek információcserét. Apa ilyenkor a volán mellett kikérdezi a feladott verset, meghallgatja a kócos álmokat és a kocsiból aprót guberál össze, hogy a sulisok egy kis potya édességet vehessenek a büfében a tízórai mellé és közben felzárkózik az aktuális ügyeket illetően, majd rituális „kézfogantyúval” búcsúznak el egymástól.

Aztán, ahogyan megyünk vissza az időben, előkerülnek olyan fotográfiák, amelyeken még nem voltak rajta a gyerekeink. Első karácsonyunk feleségemmel, még gyerkőc nélkül, illetve meghúzódva a pocakban. Aztán még korábban szüleinkkel, testvéreinkkel. És röpülünk vissza az időben, szüleink, nagyszüleink karácsonyaiba. Egyre kevesebb a fotó, de egyre értékesebb. Mert lehet, hogy régen csak egy vagy két kép készült az ünnepi eseményről, az is lehet, hogy nem tökéletes a minőség és a beállítás, de megvannak az albumban, és minden évben újra és újra megnézzük a rajta lévő arcokat. Ezzel szemben mostanában több száz képet lövünk el telefonjainkkal, amelyek szépen rákerülnek egy adathordozónkra, időnk híján legtöbbször válogatás nélkül, és bizony onnan már ritkábban ülünk neki a nézegetésnek.

Van, aki fényképeket nézeget a családdal, társasjátékozik, kártyázik, más egy éjszakai beszélgetéssel, borozással oldja meg, de mindenképp jó, ha erőt merítünk a lezárt évből, az idő átértékelt múlásából. 

És emellett természetesen helye és ideje van az év utolsó napján a felhőtlen szórakozásnak, jókedvű ünneplésnek is. Kinek, kinek ízlése, vérmérséklete és életkora szerint. Fontos szelep ez a nap, ilyenkor kiengedhetjük az egész éves fáradtság feszültségét és kiléphetünk kicsit a megszokott kerékvágásból. 

De azért nem mindegy, hogyan tesszük ezt!

Az alábbi, inkább megoldást kereső, gondolatébresztőnek szánt írásomban a „Digitális Karácsony és mindennapok“ témakörét szeretném fókuszba tenni. Nem titkolt célunk a Fiatal Családosok Klubjánál, hogy segítsünk a családoknak a jövőben a gyerekek ( és szüleik) digitális függése, a szabadidejükből egyre nagyobb teret kihasító e-világ jelenléte kapcsán.

Hisszük, hogy tudatosan, együtt gondolkodva meg tudjuk találni azt a megoldást, ami nem a trendekkel megy szembe, hanem egy élhetőbb világot és családi életet eredményez.

A Karácsony-várás meghittségében jutott eszembe, hogy milyen rég is volt, hogy újszülöttnek örülhettem - több, mint öt éve már! 

Elővettem hát naplómat, amit akkoriban, negyedik gyermekünk születése idején írtam, hogy gondolatban újra átélhessem azt a máshoz nem fogható csodát, amit egy új kis élet megismerése jelent. Íme a kis bejegyzés, mellyel áldott Karácsonyt és sok családi körben átélt örömet kívánunk mindenkinek!

A kedélyeinkre ható folyamatok jelentős részére ugyanis egyáltalán nincs befolyásunk, így túl sokat merengeni sincs értelme rajtuk: se a szürke időjárással, se a hírfolyamok negatív híreivel nem tudunk érdemben mit kezdeni. Így aztán jobban járunk, ha fejünket nem struccként homokba dugjuk, s közben tovább szorongunk a sötétben, hanem inkább direkt jól kinyújtózunk, és a napi (rossz)hírözön gomolyfelhőzete felett kitekintünk a naposabb égboltra. 

Próbáljunk meg fókuszálni az igazán fontos dolgokra. Ahogy szegény falusi dédnagymamám,  akit nem kényeztetett az élet (tizennégy gyermeket szült, s nyolcat temetett) fogalmazta meg a maga egyszerű életbölcsességét: "maradjunk meg a magunk valóságában!"

Szokásos reggel. Aztán mikor eltűnnek lányaim a lépcső tetején hirtelen eszembe jut, hogy milyen nap is van ma. November 7. Nekik átlagos hétköznap, de nekem erről a dátumról mindig eszembe fog jutni: az 1917-es Nagy Októberi Szocialista Forradalom. Pedig nem szenvedtem végig a kommunizmust, csak nyúlfarknyit láttam a legvégéből. Mégsem feledem ezt a napot és ünneplését. No, ez nem családi emlék...

De én is ugyanebbe az iskolába jártam, ahová gyermekeim. És én még jól emlékszem, hogy aznap nem volt ilyen átlagos a folyosó. Fel volt díszítve a előtér a nagy napra. Hogy úgy mondjam vörösbe borult az épület. Ünneplőben kellett érkeznünk: alsósok kisdobos egyenruhában kék nyakkendővel, felsősök úttörő egyenruhában vörös nyakkendővel.

Idén is megrendezzük a családszervezetek adventi jótékonysági vásárát, amelynek bevételéből a szívbeteg gyerekeket támogatjuk. November 18-án sajtótájékoztatót tartottunk a Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézetben, ahol megható pillanatokat éltünk át.

A sajtótájékoztató helyszíne a szívklinika második emelete volt. A helyszín már önmagában megérintett, ám nem csupán a pontos és figyelmes munkának lehettünk szemtanui, hanem találkozhattunk olyan családokkal, akikért idén dolgozunk, akik számára kiemelten fontos a szívbeteg gyermekek ügye, hisz érintettek. Gyermekük valamilyen szívrendellenességgel született, a kórház, a műtét vagy műtétek sorozata az életük szerves része. A betegséggel együtt kell élniük.

Ha csak ránézek, furcsán összeszorul a szívem, nehéz gombóc ül a torkomra.

Ferencjóskás, kackiás bajusszal, mosolygó szemekkel dédapám, a ki tudja hányadik generáció óta Imre keresztnévre hallgató középkorú férfi ül büszkén, délcegen. A cívis város Bundi utca-Mester utcáinak sarkán álló kis szatócsüzlet tulajdonosa: halk szavú, kenyérre kenhető ember.

És ott van felesége, katolikus dédanyám: a határozottabbik, nemes vonású asszony, két gyermek édesanyja. Kétséget kizáróan ő viseli a nadrágot odahaza. Egy leány és egy fiatal fiú állnak szüleik között fegyelmezetten - a zavartság talán a fotózkodás kellemetlen, csiklandós feszültségének szól.

A hazai családszervezetek egész évben azon dolgoznak, hogy a családok életét segítsék. Az adventi időszak pedig kiemelten fontos életükben, hisz ez évben már negyedszer fognak össze egy jótékony cél érdekében. Minden évben közösen kiválasztanak egy nemes ügyet és egy alapítványt, akiket minden erejükkel támogatnak. Az idei esemény középpontjában a szívbeteg gyermekek állnak majd, a támogatott szervezet pedig nem más, mint az Okkal dobban Alapítvány. Az ügy ismét nagyon fontos, hisz Magyarországon 18-20.000 gyermek él valamilyen szívfejlődési rendellenességgel, de mégis nagyon keveset hallunk róluk, ezáltal mind a lelki, mind az anyagi támogatottságuk is elmarad egyéb súlyos betegségből gyógyult gyermekekhez képest.

Családszervezetek IV. Adventi Jótékonysági Vására

Egyedülálló az összefogás, melyet minden évben tanúsítanak a családszervezetek, akik hosszú hónapokig készülnek a vásárra. Kézműves termékekkel, szebbnél-szebb karácsonyi holmikkal töltik meg az asztalokat. A meghitt hangulatú vásárt december 1-jén tartják meg a MOM Sport Rendezvényközpontban, az esemény fővédnöke Herczegh Anita, a köztársasági elnök felesége lesz ez évben is. A rendezvény megálmodója Király Nóra, a FICSAK alapítója.

Komoly emberek, akik saját életükkel és szenvedéseikkel is utat mutatnak nekünk. Aztán egy vasárnap az evangélium után meglepetésemre így kezdődött a szentbeszéd:  - 1929-ben született Nápolyban Carlo Pedersoli..Azért lepődtem meg, mert tudtam, hogy e név egy későbbi, ismertebb művésznevet rejt: Bud Spencert. Az atya hivatalos egyházi vizsgálat nélkül is megelőlegezte a szent titulust neki, mert úgy vélte, egész életével ezt megérdemelte. Úgy tűnik, igaza lehetett, hiszen újabban dokumentumfilm és könyv is jelent meg életéről, ráadásul magyaroknak köszönhetően. A Király Levente - László Gábor szerzőpáros alkotásaiból is az derül ki, hogy a mogorva, magányos szerepeivel ellentétben egy mélyen érző, nagylelkű, csupaszív, életvidám, mélyen hívő ember volt, aki a sport, majd rengeteg munkája mellet legfontosabbnak a családját, feleségét, gyermekeit tekintette. 

Ma egy ötven éves ember ereje teljében van, szakmai sikerei csúcsán -– már tapasztalt, de még alkalmazkodásra képes -–, s bár talán már szemüveget visel vagy festi a haját, de sok esetben még iskolás gyermekeket nevel, lehet, hogy fél- marathont fut, szórakozni jár – azaz minden tekintetben aktív életet él.

Az idős kort jellemző nagyszülői életszakasz és a nyugdíjas időszak kezdete – annak előnyeivel és hátrányaival együtt – de jócskán kitolódott. Hála a modern orvostudománynak és az egészségtudatosság terjedésének, életkilátásaink sokkal jobbak, mint nagy költőnk korában voltak. 

Amíg az ember alapvetően csak a maga ügyeiben jár el - és nem fűti valami különösen erős, sok időt elnyelő ambíció - tulajdonképpen kényelmesen beleférhet a napjába. Juthat idő dolgozni, tanulni, szerelmi életet élni, barátokkal találkozni, szellemi-, lelki élményeket gyűjtögetni, utazni, sőt még aludni is! (Ez még akkor is így van, ha adott pillanatban ezt senki sem értékeli.)De még egy házaspár is zökkenőmentesen megteheti ugyanezt, egészen addig a pillanatig, amíg be nem toppan életükbe szerelmük első gyümölcse...
Innentől válik a helyzet izgalmassá, s kezdi kinőni az ember fia/lánya a 24 órás napot.

Az 1807-ben született gróf az egyik legelőkelőbb magyar főnemesi család sarjaként jött világra. Édesapja, gróf németújvári Batthyány József Sándor 1801 őszén vette feleségül lomnicai Skerlecz Borbálát. Lajosnak egy nővére született, a két évvel idősebb Amália, akivel jó testvéri viszonyban volt, és bár testvére később Bajorországban élt, gyakran meglátogatták egymást. A szülők házassága nem sikerült jól, és kisfiuk születése után nemsokkal különváltak. Az anya gyermekeivel Bécsbe költözött, az édesapa ikervári birtokán maradt, majd röviddel később, 1812-ben meghalt. A vagyont az öt esztendős Lajos örökölte, aki nagykorúságáig a vármegye gyámsága alá került. Anyja azonban igyekezett saját maga rendelkezni fia és a birtokok jövedelme fölött. Az ifjú Bécsben, Győrben, Pozsonyban tanult, majd katonának állt, miközben elvégezte a jogi egyetemet. Anyjával való viszonya egyre elhidegült. Skerlecz Borbála lassan kezdte felélni a vagyont, költekezett, utazgatott. Fiát pedig feljelentette a hadseregnél, hogy túl könnyelmű életet folytat. Batthyánynak ezzel betelt a pohár, felvette a harcot édesanyjával. 24 éves nagykorúságára sikerült elérnie, hogy jogos örökségét megkaphatta, kifizette húgát és édesanyját is. Édesanyja 1834-ben hunyt el, de addigra már kibékültek fiával. Ez főképp egy másik hölgynek volt köszönhető, akit megszeretett Skerlecz Borbála is.

Lajos ugyanis élete első huszonnégy éve alatt talán két esztendőt tartózkodott Magyarországon. Birtokai ügyeit rendezte a harmincas évek elején, de a nemzeti érzelmek vagy ellenzéki politika nem foglalkoztatták, magyarul is igen gyengén tudott. Mindez megváltozott ugyanazon hölgy hatására, aki édesanyjával is kibékítette.

1833 decemberében ugyanis Batthyány gróf Pozsonyba utazott, hogy rendezze édesapja egy tartozását gróf Zichy Károllyal. Rövid tartózkodást tervezett, mert Törökországba készült utazni. Egy estélyen azonban megpillantotta gróf Zichy Antóniát, Zichy gróf egyik leányát. Nyolc nap múlva megkérte a kezét, egy év múlva pedig már feleségül is vette az akkor tizennyolc éves grófnőt.

Biztos, hogy vannak nálunk tudatosabban gondolkozó családok, a mi gyerkőceink egyike sem született "tervezőasztalon". Hármójuk után azonban érezhetően megtorpantunk.

Korunk előrehaladta, a meglévő csemeték által diktált őrült tempó, a munkába való visszaszállás, egyáltalán, a józanész mind amellett szólt, hogy legyen elég: ne engedjünk a babaillat csábításának.

Hisz így is tökéletlen az életünk, csak futunk önmagunk után, állandó adósságot cipelünk a gyerekek, egymás és a hivatásunk irányában is. De a szív nyughatatlan, az ösztönök nem hajolnak meg a ráció előtt. Szerencsére.

A minap azonban újra belebotlottam, pontosabban belehallgattam az együttes egyik dalába. Sokszor hallottam már, de az angol szöveg értelmére igazából csak most jöttem rá. Most értettem meg. Mert hiába tudtam volna korábban is lefordítani, megérteni csak most tudtam. Most, hogy lányaim elkezdtek iskolába járni. Valahogyan úgy, mint az Örömapa című amerikai filmet (emlékeznek, amiben az apa rádöbben, hogy kislánya felnőtt nő és férjhez fog menni, és ezt elég nehezen és viccesen dolgozza fel). Nos ezt, amikor korábban láttam, csak egy bárgyú vígjátéknak tartottam, ripacskodó főszereplővel. Pár éve, már többszörös lányos apukaként újranéztem, és 20 perc után azt vettem észre, hogy meghatódtam. Pedig a film nem változhatott meg, tehát énbennem alakult át valami.

Én legalábbis újra és újra elvérzek rajta. Napkeltétől napnyugtáig családi éltünk szinte minden mozzanatára igaz, hogy valami kívánnivalót hagy maga után. Olyasmit, amit egy példás, “következetes” anya nem hagyhat(na) szó nélkül.

Nem úgy viselkednek, nem úgy tesznek-vesznek, isznak-esznek a mi csemetéink, ahogy az három kiskamasztól és egy ötévestől - nem az utcán, ebek harmincadjára hagyottan nőddögélő - elvárható lenne.

Valami kehe mindig akad: a reggeli fogmosástól és öltözködéstől az étkezések rendjén át a tanulásig és  a viselkedési normák be (nem) tartásáig, vagy épp a kakilás-pisilés utáni kézmosás elmaradásáig megannyi sebből vérzik mindaz, amit évek óta át szeretnénk adni, hogy megfeleljenek a társadalmi együttélés elemi feltételeinek.

Senki nem mondta, hogy ez ilyen cudar nehéz!

A különleges zamatú szilvafajta néhány éve tökéletesen közömbös lett volna számomra, de ahogy az ember öregszem haladok előre a korban fokozatosan megszerettem a cseresznye édessége mellett a meggy fanyarságát, görög- mellett a sárgadinnye pikánsabb ízét, és ahogy felfedeztem az őszibarack kistesóját, a gyerekként csak lekvárként, palacsintába tekerve értékelt kajszit, úgy nyíltak meg előttem néhány éve a szilva távlatai is.

Évek óta dolgozunk együtt Gróh Ilonával, a Ringató foglalkozások megálmodójával, azon, hogy a kisgyermekes családok számára ismertté tegyük azt a zenei nevelési programot, mely azon túl, hogy fejleszti a kicsiket, az összetartozás élményével is megajándékoz.  Legyen szó édesanyákról, nagymamákról, édesapákról, vagy éppen kisgyermeknevelőkről számukra is élményt ad a Ringató program. Hiszünk abban, hogy a zene, a népzene szeretete és megismertetése, a közös játék és éneklés, az együtt töltött minőségi idő a legtöbb, amit gyermekeinkért tehetünk.

Zenei nevelés a bölcsődében képzés

A Zenei nevelés a bölcsődében elnevezésű tanfolyam már több városban lezajlott az elmúlt időszakban, így sok szerencsés kisgyermek nevelő sajátíthatott el hasznos zenei tudást a Ringató alapítójának jóvoltából. Ebben az évben, a FICSAK támogatásával, több budapesti bölcsődei dolgozó részére elérhetővé vált a képzés.

Elsőként négy kerület csatlakozott az egyedülálló lehetőséghez, Újbuda, Józsefváros, Csepel és a Belváros, az első képzésnek Újbuda ad otthont most augusztus során, melyhez a 11. és a 8. kerületi bölcsődék dolgozói csatlakoztak első ízben.

De a tücskök még ugyanúgy hegedülnek éjszakánként, pedig már tudjuk, hogy lassan utoljára halljuk gyönyörű zenéjüket.

Ilyenkor a legjobb a Balatonon lenni, hiszen kevesen vannak, tisztább a víz, tisztább a nyilvános WC és nem kell órákig sorban állni a lángosért. És persze a végesség tudatában sokkal inkább észrevesszük a nyár mulandó értékeit: a szabadság, a természetközelség és a lassítás minden szépségét, a gyerekekkel együtt töltött, nyugalmas napokat, mikor a legnagyobb gondunk az, hogy ki megy el reggeliért vagy mit főzzünk ebédre? Igazi élet-öröm!

Az 1930-as években angol nyelvészek kedves időtöltése volt, hogy számolgassák az átlagemberek szókincsét. Ennek során például arra jutottak, hogy egy angol munkás vagy egy juhpásztor néhány száz szót használ csak életében, ami megdöbbentően kevésnek tűnt. Nyelvészeti okoskodást mellőzve mondhatjuk bátran, hogy nem volt igazuk, hiszen egy szerényebb szókincshasználó is aktívan kb. 5000 szóból építkezik.

Mindez azért jutott eszembe most, mert visszatekintve a nyárra, elbizonytalanodtam az említett tételben. Talán mérni kellene a szülők aktív szóhasználatát is, mert bizony a mi szavaink változatossága igen lecsökkent az elmúlt hónapokban a gyermekeinkkel töltött nyaralás során. Persze sokat kellett beszélnünk, de láss csodát, általában ugyanazokat a szavakat ismételgettük folyamatosan. Így bizony eléggé összezsugorodott szókincsünk.