1991-ben nyilvánította az ENSZ-közgyűlés október 1-ét az idősek világnapjává. Sokat köszönhetünk az előttünk élő generációknak, ez a nap erre emlékeztet minket. Ez a világjárvánnyal terhelt év talán kicsit jobban rámutatott arra, hogy milyen fontos, hogy jobban odafigyeljünk az idősebbekre, hogy mennyire fontos az együttműködés a generációk között és hogy milyen jelentős szerepe van életünkben a nagyszülőknek, az idősebb generációnak. 

A Covid helyzet és a digitális oktatásra való átállás kapcsán április végén indult egy 8 hetes kihívás a FICSAK támogatásával “Lehet szórakoztató a matemATIKA” címmel. 4-5 perces videókban, nem hétköznapi karaktereknek beöltözve ( mint például Albert Einstein, Fekete Kéz, a Mentalista, Tarajos Tihamér...) próbáltam érthetővé, érdekessé és szórakoztatóvá varázsolni a diákok és szüleik számára a matematikai feladatokat. Az új tanév kezdetével és ennek az oktatás-történeti időszaknak lezárásaként írom ezt a cikket egy kicsit magamról, a tapasztalataimról és a diákokról.

Elérkezett az ősz, a nagy kirándulások időszaka! Mindig fontosnak tartottam, hogy sok időt töltsünk a szabadban a családdal, ugyanakkor a szórakozás közepette sem szabad megfeledkeznünk a környezettudatosságról.

Nincs olyan szülő, aki nem kapott még tanácsot a gyermeke napirendjével kapcsolatban - szinte biztos, hogy te is kaptál már ilyen kéretlen megjegyzést. Ha a gyereknevelés a téma, akkor megkerülhetetlen a napirend kérdése is, ami rendszerint parázs vitákhoz is vezet. A napirend tényleg ennyire meghatározó a gyerekek életében? Ebben a cikkben a rendszeresség és a napi rutin fontossága mellett érvelek. 

Számomra ez egy örök mumus és azt hiszem, ezzel nem is vagyok egyedül. Öt gyerek anyukájaként - átélve az első digitális oktatás hónapjait és kicsit aggódva a következő időszaktól - mindennapos probléma, hogy hogyan tartsam kordában és egészséges határok között a kütyük használatát.

A környezetvédelem érdekében igyekszem minél kevesebb műanyag hulladékot termelni, így számomra egyértelmű, hogy mikor elvitelre kérem az ételt, otthonról viszek magammal dobozt. Múlt héten azonban az egyik bevásárlóközpontban megtagadták tőlem a lehetőséget, hogy a saját dobozomban vigyem el az ebédet.

A szeptember előtti utolsó napok rendszerint az iskolakezdésről szólnak, de még a nyári gondtalanságot is ki lehet élvezni. Az alábbiakban 3 olyan iskolai témájú filmet mutatok be (mindegyiket láttam, és kedvenceim is!), amiket bátran ajánlok kikapcsolódás gyanánt az egész család számára. A szórakozás mellett viszont értékes gondolatokat is tartogatnak az iskolakezdésről, beilleszkedésről, tanárságról, szabadságról és tehetségről, így észrevétlenül fel is készítenek egy kicsit a szokatlanabb vagy nehezebb sulis helyzetekre.  

A Túlfogyasztás világnapja három héttel későbbre tolódott az előző évi dátumhoz képest: idén augusztus 22-e az a nap, amikorra a lakosság „elfogyasztja”, elhasználja bolygónk egyéves erőforrásait.

Magyarország Kormánya számos intézkedéssel támogatja a magyar családokat és szolgálja azok gyarapodását. A szülők számára összegyűjtöttem, mely intézkedések segíthetik az iskolás és óvodás korú gyermekek családjait.

Szeptember 1-én hagyományos módon indul újra az iskola. Biztosan te is szeretnéd megkönnyíteni a gyermeked mindennapjait és megóvni őt a kudarcoktól, csalódásoktól. Azonban az igazi feladatod nem az, hogy mindig minden pillanatban ott legyél és megold helyette a nehézségeket, hanem az, hogy olyan útravalót adj neki, ami majd elegendő lesz, hogy megküzdjön a nehéz helyzetekkel is és magabiztosan átvészelje azokat.

Örök kérdés és örök dilemma: milyen édes nassolnivalót adhatok a gyereknek, és mennyit ehet ebből vagy abból az édességből? Számomra is nagyon fontos a gyerekeim egészsége - mint ahogy minden szülőnek-, mégis néha nagyon nehéz megállni, hogy ne adjak édességet nekik. De mik a legfontosabb szabályok, amikre érdemes odafigyelni? Ebben a cikkben összeszedtem pár hasznos tippet és jó tanácsot a témához kapcsolódóan.

Az anyák nagy részét érinti ez a téma - vagy még előtte áll vagy már túl van rajta vagy éppen benne van - és mivel ma van a szoptatás világnapja, én nagyon fontosnak tartom, hogy minden évben beszéljek is róla. Úgy érzem, hogy egyre nagyobb szükség van rá, hogy felhívjuk a figyelmet az anyatejes táplálás fontosságára. Remélem, ez a cikk segítségére lesz azoknak az édesanyáknak, akik elolvassák, de ha csak egynek is segítek vele, már megérte.

Naponta hányszor hallod ezt a mondatot: “Anya, unatkozom!”? Mit lehet tenni ilyenkor? Kell-e tenni bármit is? Baj, ha unatkozik a gyerek? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre kerestem a válaszokat. És felteszek én is pár kérdést, mert a gyereknevelésről valahogy mindig lehet valamit kérdezni -  és persze mindig vannak, akik jobban tudják a választ nálam.

Ahogy a címben idézett népszerű PA-DÖ-DŐ szám is remekül mutatja, családdal nem mindig könnyű a nyaralás, különösen akkor, ha gyerekekkel utazunk. Már az sem egyszerű, ha csak a vízparti nyaralóba cuccolunk le néhány hétvégére, de egy távoli, olykor külföldi, programokkal teli utazás nehezen valósítható meg felkészülés nélkül - pláne ha még soha nem jártunk ott korábban.

Minden gyerek megérdemli, hogy legyen egy szuper nagymamája. És minden nagymama megérdemli, hogy legyen legalább egy belevaló unokája. A nagyiknak igazán fontos szerepe van a világban és az unokák életében. Ezt a cikket olvassa el minden nagyi, hogy boldogabb legyen a napja.

Az, hogy a nejlonszatyrok felszámolására már tíz évvel ezelőtt világnapot szerveztek, jól megmutatja a probléma jelentőségét. Ebben a cikkben összegyűjtöttem elképesztő adatokat, tényeket és 5+1 tippet arra, hogy hogyan lehetsz te is tudatos vásárló, és hogyan óvhatod néhány aprósággal te is a környezetet, az emberiség egyetlen lakható bolygóját.

Vajon milyen érzések kavarogtak, kavarognak bennük most is, amelyeknek csak egy részét merik, tudják, akarják megfogalmazni. Milyen félelem és mennyi kérdés, amelyet feltenni se tudnak, talán a megfelelő szavakat se ismerik hozzá.

De a gyerekek olvasatában, akárcsak nálunk: sarkaiból fordult ki a világ. Egy pillanat alatt változott meg, alakult át mindaz, amit ismertek, megszoktak, amely mentén zajlottak a mindennapok. És nem csak a rutin elvesztését kellett, hogy átvészeljék – a gyerekek e területen rugalmasak – hanem alapvetések vesztek oda.

1991. június 27-én, majdnem 20 éve rendezték meg először a Cukorbetegek Világnapját. Ez a betegség nemcsak az időseket érinti, hanem a fiataloknál és gyermekkorban is kialakulhat és igen komoly szövődményekkel járhat. A genetikai kódjainkon ugyan változtatni nem tudunk, de ha odafigyelünk az életmódunkra, akkor a betegség kialakulásának esélyeit csökkenthetjük, illetve megjelenését késleltethetjük.

Mi nők azt gondoljuk, elég erősek vagyunk ahhoz, hogy nőként egyedül is helyt álljunk a család megtartásában, és ez részben igaz is. Az élet teremthet olyan helyzeteket, amikor ezt be is bizonyítjuk és akár emberfeletti erőfeszítésekre is képesek vagyunk.

Június 5. napja 1972 óta a környezetvédelem világnapja. Az ENSZ ekkor tartotta meg az első környezetvédelmi világkonferenciát, amelyet azóta, minden évben, más-más országokban rendeznek meg. A konferencia célja évről-évre, hogy felhívja a figyelmet a környezetszennyezés következményeire, valamint hogy az országok együtt gondolkodjanak és közösen cselekedjenek a környezet megóvásának érdekében.

Mindannyin tudjuk, és akkor is tudták: szerződés, de nem a békét segíti elő, épp az ellenkezőjét. Előkészítette a II. világháborút.

Sminkelni is elfelejtetünk lassan, és a magas sarkúban járástól is elszokott a lábunk. Van, hogy délben eszmélünk rá, hogy még hálóingben vagyunk és hogy reggeli kávénk is ott hűlt ki a konyhapulton. Mi tagadás, zúg már a fejünk a három műszaktól és attól, hogy éjszakába nyúlóan dolgozunk: ellátjuk a családot, segítjük a gyerekek tanulását és közben megpróbálunk a távolból helyt állni munkahelyeinken. Most végre megtapasztalhattuk, hogy milyen remek dolog a home office, csak éppen 1-2-3-4-5 gyerek mellett, napközben nehezen megvalósítható. Egy biztos, a megosztott figyelem, az egyszerre több fronton való helytállás terén hihetetlen tapasztalatokat szereztünk a karantén alatt.

Kevesen tudják, de az internet gyökerei az 1960-as évikig nyúlnak vissza, amikor a katonai fejlesztések elkezdtek átszivárogni a civil szférába. Széles tömegek számára azonban csak az 1990-es évek elején közepén kezdett elérhetővé válni a http és a World Wide Web robbanásszerű megjelenésével és az internetszolgáltatás elterjedésével. Ekkor már nem csak a postától vártuk a levelet, hanem izgatottan léptünk az e-mail fiókunkba is – amikor internethez jutottunk -, hogy megnézzük, milyen rég nem látott baráttól, családtagtól kaptunk online levelet. Május 18-a az Internet Világnapja Magyarországon, a világ többi részén Az információs társadalom világnapjának részeként egy nappal korábban, május 17-én tartják a világnapot.

Kislányként fantasztikus családban nőttem fel két testvéremmel együtt, ahol édesanyám és édesapám a munkájuk mellett nagy odafigyeléssel és szeretettel neveltek és segítettek minket. A szüleimmel mai napig is nagyon jó kapcsolatban vagyunk, nagyon sokat segítenek nekem az unokák körül, sokat foglalkoznak velük és sok-sok szeretetet adnak nekik. 5 gyermekes édesanyaként azon vagyok, hogy továbbadjam a kislányaimnak és kisfiaimnak azokat a családi értékeket, családi szokásokat, amiket én is kaptam.

Aki szorult már kórházi ápolásra, jól tudja, milyen fontos nemcsak az ott gyógyító orvosok, de a betegekkel folyamatos személyes kapcsolatban álló ápolószemélyzet munkája is. Sokszor egy bíztató szó, egy mosoly is életmentő lehet.

Május 12-e az Ápolók Nemzetközi Napja, melynek alkalmából egy budapesti kórház COVID osztályán dolgozó, középsúlyos koronavírus fertőzötteket ápoló, munkáját valódi hivatásként végző háromgyermekes diplomás ápolóval, beszélgettünk.

Amikor kezded sejteni, hogy valami történt, amikor hónapról hónapra szembesülsz azzal, hogy benned növekszik, amikor feszít a melled, amikor hónapokig szendvedsz az állandósult rosszullét miatt, amikor órákig vajúdsz, majd a szülőágyon olyan szenvedést élsz át, amit egy férfi elképzelni se tud, már akkor tudod, hogy megéri.

Amikor először megpillantod, majd a kezedbe veszed azt a csöppséget, akit 9 hónapig a szíved alatt hordtál és utána hónapokig, vagy van aki évekig a testéből táplálja és növesztgeti egyre nagyobb és nagyobbra, akkor már el se tudnád képzelni nélküle az életedet.

Nem telhet el úgy nap, hogy a családommal ne mozduljunk ki a természetbe. Legyen szó egy nagy sétáról, vagy egy közös biciklitúráról esetleg egy pulzust emelő futásról. Imádunk a szabadban lenni, ez nem csak testi, de lelki feltöltődést is biztosít számunkra.

Egyre nagyobb a személyes felelősségünk mind a saját és családunk egészsége, mind a környezetünk értékeinek megóvása tekintetében. Éppen ezért, küldetésemnek tartom a Föld megóvását is. 1970. április 22-én 20 millió amerikai emelte fel szavát a természetért, mely oly erővel bírt, hogy 1990-re már világmozgalommá vált. Magyarországon ekkor megalapították a Föld Napja Alapítványt.

Bár idén a fiúk, férfiak nem látogathatják, nem locsolhatják meg a nőnemű rokonokat, de meglocsolhatják a velük egy háztartásban élő hölgyeket és akár vicces versikékkel telefonon, vagy vicces képeslapokkal e-mailen lephetik meg a többieket.

Mert olyankor nincs rendben a lakás, porosak maradnak a bútorok, nem kapnak vizet a növények, koszos edényekkel teli a konyha, morzsás a konyhaasztal, kidől a szennyes a kosárból, vagy benn marad a mosott ruha a gépben. Magától nem sétál haza a vacsorához való alapanyag és persze, ha mégis lenne miből, magát nem főzi meg a vacsora. Nem mér lázat a női kéz, nem ápol, nem fertőtlenít, gyógyít sebet, nem kísér ide-oda, nem sétáltat kutyát, nem kapálja fel a kertet, más helyett nem intéz ügyet.

Aki ismer, tudja, hogy a rendszeres sport, mozgás az egész családunk életének egyik alap pillére, mindennapjaink része. Békeidőkben rendszeresen járunk edzőterembe, spinningre, crossfitre, futni, biciklizni, közösségi sporteseményekre. A gyerekek már a hasamban hozzászoktak ehhez és mindez folytatódott a születésük után szinte azonnal. Régebben is volt, hogy időhiány vagy logisztika, ünnepek miatt a lakásban vagy a kertünkben kényszerültünk edzeni, de a mostani járványügyi helyzet miatti karantén egy teljesen új helyzetet teremtett számunkra. Mint annyi minden mást, a napi sportot is szűk keretek között kell megszerveznünk. Két hét alatt sikerült alkalmazkodnunk és lehetőségek tárháza került a látókörünkbe.

Ma már a pedagógusok mellett anyukák és apukák látják el a tanítói-oktatói feladatokat, nagyobb távolságot kell tartanunk egymástól és szeretteinktől, az életünk csak a járvány adta helyzetről szól és aggódunk, mi fog velünk és a családunkkal történni.

Ezt a képzeletbeli levelet bármelyik szerető unoka írhatta volna nagyszüleinek, mert sajnos még mindig sok szépkorút látni az utcán, akik talán még nem realizálták a nagyfokú veszélyt, talán még most sem érzik át a ránk nehezedő probléma súlyát vagy nem szeretnének mások terhére lenni és szemérmesek segítséget kérni családjuktól és a segítségnyújtásra köteles helyi önkormányzatoktól.

A jelenlegi ismeretek szerint, ha egy várandós anya koronavírussal fertőződik, nem súlyosabb a betegség, mint az átlag populációnál. Mivel ez egy új vírus, nem egyértelmű, hogy ez miként érintheti Önt, ha gyermeket vár. Várható, hogy többségük csak enyhe vagy közepes mértékű megfázást és / vagy influenza-szerű tüneteket észlel.

Örülhetünk, hogy a Magyar Kormány időben felelős döntést hozott, hiszen már a 20. regisztrált megbetegedésnél meghozta azt a drasztikus döntést, amivel maximális előrelátásról és gondosságról tett tanúbizonyságot. Örülhetünk annak is, hogy 2015-ben Orbán Viktor miniszterelnök Európában egyedüliként kerítést építetett a keleti határainkhoz megállítva ezzel az illegális bevándorlók bejövetelét az országba. Gondoljunk csak bele, mi lenne ma Magyarországon, ha szabadon jönnének-mennének a különböző, azonosíthatatlan nemzetiségű emberek.

Mint nagycsaládos édesanya szeretném felhívni a figyelmet arra, mennyire fontos a felelősségteljes és nyugodt viselkedés. Fontos tájékozódni, miként előzhetjük meg a vírus terjedését és hogyan védekezhetünk pánik vagy pánikkeltés nélkül!

Szülőként természetes, hogy féltjük a gyermekeinket, a családunkat, a szeretteinket. Jómagam a vírus megjelenése előtt is nagyon fontosnak tartottam a higiéniát és azt, hogy megtanítsam a gyermekeimet a rendszeres és alapos kézmosás fontosságára, valamint a helyes zsebkendőhasználatra. Olyan alapvető szabályokat, mint, hogy ne menjünk betegen közösségbe, betegen és lázasan maradjunk otthon, nagyon fontos volt mindig is, hiszen felelősséggel tartozunk a környezetünkben élők egészségéért is!

A Fiatal Családosok Klubjával célul tűztük ki a családok életének segítését, így mi is örömmel csatlakoztunk a pályázathoz és konzorciumi partnerként arra törekszünk, hogy a kisgyermeket nevelő vagy hátrányos helyzetű nők megismerhessék és igénybe vehessék a központok szolgáltatásait.

Az ország számos pontján várják a hölgyeket a Család- és KarrierPONT-okba, ahol támogatják a fiatal édesanyákat is, illetve segítenek visszatérni a munka világába. Ezeken a pontokon megtudhatják, hogy milyen atipikus foglalkoztatási módok vannak ma Magyarországon.

Vannak emlékek, amik erősen megmaradnak az emberben, ez ilyen volt. Általános iskolás voltam, 11 év körüli, és a televízióban vetítették ezt a filmet, hétköznap este. Nagyon szerettem a kovbojos-indiános történeteket, ezért aztán könyörögtem, hadd nézzem meg.

De a szüleim nem engedték.

Az este folyamán, időhúzás céljából, egyszer még kimentem vécére (most ugyanezt visszakapom többszörösen a gyerekeimtől), láttam egy pillanatra Charles Bronsont, ahogy indiánnak öltözve, puskával a kezében egy szikláról figyel, de mindössze ennyi infót sikerült összegyűjtenem.

Még másnap is mérges voltam, különösen akkor, amikor kiderült, hogy az osztályban több fiúnak is megengedték, hogy megnézzék. Délután szemükre is hánytam szüleimnek az igazságtalanságot, de úgy vettem észre, nem sikerült lelkiismeret-furdalást okoznom az ügyben.

Király Viktor és felesége, Király-Virág Anita  Fotó: Dupla Expo Wedding Photography

Nemrégiben jelentette be Király Viktor énekes és felesége, Anita, hogy összeházasodtak és első gyermekük születésére készülnek. A Fiatal Családosok Klubja interjút készített az énekessel, hiszen mi is kíváncsiak voltunk, hogyan várja kisfiuk érkezését az ifjú házaspár.

A téli vírusok elleni küzdelmet nem ősz végén, tél elején kell elkezdeni. A bacik legyőzéséhez szükséges erős immunrendszert nem lehet egyik napról a másikra felépíteni, de tény, hogy ilyenkor egyéb óvintézkedéseket is meg kell tenni. A legtöbb szakember szerint a stabil védekező rendszerhez három alapvető dolog szükséges, amely az egészséges életmód része. Ezek a rendszeres testmozgás, az egészséges ételek fogyasztása és a megfelelő mennyiségű pihenés.

Bár most a televízióra koncentrálunk, kihagyhatatlan a felsorolásból a Kossuth Rádió Vendég a háznál című családi műsora, amely 1992 májusa óta minden hétköznap hallható. Gyerekekről szól felnőtteknek a műsor, melynek középpontjában a kezdetektől fogva a gyermek és az őt körülvevő család áll. A készítők hitvallása, hogy a gyermeket a fogantatásától kezdve mindvégig szeretet és védelem illeti meg, a szülei és testvérei körében.

Sajnos a rohanó hétköznapokban az evésre igen kevés időt fordítunk. Ha éhesek vagyunk, csak bekapunk pár falatot, nem nézzük, hogy mit és sietünk tovább. A kiegyensúlyozott táplálkozás titka a mennyiségben és minőségben rejlik, alapját a fehérjék, zsírok, szénhidrátok, ásványi anyagok adják, melyekre különböző arányban ugyan, de szüksége van egy fejlődésben lévő szervezetnek. Ezzel biztosítható a bonyolult anyagcsere folyamatok zavartalan működése.

Január 1-től emelkedett a GYED összege

Január 1-től a minimálbér emelkedésével 225.400 forintra nőtt a gyermekgondozási díj maximális összege.

A GYED maximális összege 2010 óta a kétszeresére emelkedett és a GYED mellett bármilyen jogviszonyban, korlátlan időtartamban lehet munkát végezni, sőt kistestvér születése esetén más családtámogatási ellátásokkal (CSED, GYES) együtt is igénybe vehető, tehát az ellátás nem szűnik meg újabb gyermek születése esetén. Az ellátásra a csecsemőgondozási díj után jogosult a szülő egészen addig, amíg a gyermek be nem tölti a 2. életévét, illetve ikrek esetén a 3 éves kort.

Így aztán a mi családi együttléteink jóval hektikusabban alakulnak, esti előadásokkal, ilyen-olyan váratlan eseményekkel, utazásokkal tarkítva az életünket. De lássunk egy átlagos hétköznapot. 

Mióta magam is dolgozom és agglomerációs falusi otthonunkból nap mint nap vonattal ostromlom a fővárost, Ő a reggeli fuvaros: viszi a nagyokat a szomszéd kisvárosba, suliba, majd a kicsit az oviba. Jó, hogy nem a szomszédba kell menniük, mert ez a tizenöt-húsz perces közös utazás alapozza meg a nap jó hangulatát és az apa-gyerek információcserét. Apa ilyenkor a volán mellett kikérdezi a feladott verset, meghallgatja a kócos álmokat és a kocsiból aprót guberál össze, hogy a sulisok egy kis potya édességet vehessenek a büfében a tízórai mellé és közben felzárkózik az aktuális ügyeket illetően, majd rituális „kézfogantyúval” búcsúznak el egymástól.

Aztán, ahogyan megyünk vissza az időben, előkerülnek olyan fotográfiák, amelyeken még nem voltak rajta a gyerekeink. Első karácsonyunk feleségemmel, még gyerkőc nélkül, illetve meghúzódva a pocakban. Aztán még korábban szüleinkkel, testvéreinkkel. És röpülünk vissza az időben, szüleink, nagyszüleink karácsonyaiba. Egyre kevesebb a fotó, de egyre értékesebb. Mert lehet, hogy régen csak egy vagy két kép készült az ünnepi eseményről, az is lehet, hogy nem tökéletes a minőség és a beállítás, de megvannak az albumban, és minden évben újra és újra megnézzük a rajta lévő arcokat. Ezzel szemben mostanában több száz képet lövünk el telefonjainkkal, amelyek szépen rákerülnek egy adathordozónkra, időnk híján legtöbbször válogatás nélkül, és bizony onnan már ritkábban ülünk neki a nézegetésnek.

Van, aki fényképeket nézeget a családdal, társasjátékozik, kártyázik, más egy éjszakai beszélgetéssel, borozással oldja meg, de mindenképp jó, ha erőt merítünk a lezárt évből, az idő átértékelt múlásából. 

És emellett természetesen helye és ideje van az év utolsó napján a felhőtlen szórakozásnak, jókedvű ünneplésnek is. Kinek, kinek ízlése, vérmérséklete és életkora szerint. Fontos szelep ez a nap, ilyenkor kiengedhetjük az egész éves fáradtság feszültségét és kiléphetünk kicsit a megszokott kerékvágásból. 

De azért nem mindegy, hogyan tesszük ezt!

Az alábbi, inkább megoldást kereső, gondolatébresztőnek szánt írásomban a „Digitális Karácsony és mindennapok“ témakörét szeretném fókuszba tenni. Nem titkolt célunk a Fiatal Családosok Klubjánál, hogy segítsünk a családoknak a jövőben a gyerekek ( és szüleik) digitális függése, a szabadidejükből egyre nagyobb teret kihasító e-világ jelenléte kapcsán.

Hisszük, hogy tudatosan, együtt gondolkodva meg tudjuk találni azt a megoldást, ami nem a trendekkel megy szembe, hanem egy élhetőbb világot és családi életet eredményez.

A Karácsony-várás meghittségében jutott eszembe, hogy milyen rég is volt, hogy újszülöttnek örülhettem - több, mint öt éve már! 

Elővettem hát naplómat, amit akkoriban, negyedik gyermekünk születése idején írtam, hogy gondolatban újra átélhessem azt a máshoz nem fogható csodát, amit egy új kis élet megismerése jelent. Íme a kis bejegyzés, mellyel áldott Karácsonyt és sok családi körben átélt örömet kívánunk mindenkinek!

A kedélyeinkre ható folyamatok jelentős részére ugyanis egyáltalán nincs befolyásunk, így túl sokat merengeni sincs értelme rajtuk: se a szürke időjárással, se a hírfolyamok negatív híreivel nem tudunk érdemben mit kezdeni. Így aztán jobban járunk, ha fejünket nem struccként homokba dugjuk, s közben tovább szorongunk a sötétben, hanem inkább direkt jól kinyújtózunk, és a napi (rossz)hírözön gomolyfelhőzete felett kitekintünk a naposabb égboltra. 

Próbáljunk meg fókuszálni az igazán fontos dolgokra. Ahogy szegény falusi dédnagymamám,  akit nem kényeztetett az élet (tizennégy gyermeket szült, s nyolcat temetett) fogalmazta meg a maga egyszerű életbölcsességét: "maradjunk meg a magunk valóságában!"

Szokásos reggel. Aztán mikor eltűnnek lányaim a lépcső tetején hirtelen eszembe jut, hogy milyen nap is van ma. November 7. Nekik átlagos hétköznap, de nekem erről a dátumról mindig eszembe fog jutni: az 1917-es Nagy Októberi Szocialista Forradalom. Pedig nem szenvedtem végig a kommunizmust, csak nyúlfarknyit láttam a legvégéből. Mégsem feledem ezt a napot és ünneplését. No, ez nem családi emlék...

De én is ugyanebbe az iskolába jártam, ahová gyermekeim. És én még jól emlékszem, hogy aznap nem volt ilyen átlagos a folyosó. Fel volt díszítve a előtér a nagy napra. Hogy úgy mondjam vörösbe borult az épület. Ünneplőben kellett érkeznünk: alsósok kisdobos egyenruhában kék nyakkendővel, felsősök úttörő egyenruhában vörös nyakkendővel.