A felvételi Damoklesz kardja

A felvételi eljárás szinte minden család életében nagy kihívás, sokszor nagyobbnak érezzük, mint amekkora valójában. De miért tartunk tőle és mikor kezdjünk készülni rá?

Tényleg olyan félelmetes a középiskolai felvételi, hogy már előző években készülni kelljen rá? – Erről kérdeztük Schmidt Andreát, a ZEKI Oktatási Központ vezetőjét, a Felvételizik a gyerekem című könyv íróját.

---

Véleményem szerint a félelmeinket, és ezáltal a gyermekeink félelmeit is, mi magunk generáljuk. A közösségi média pedig ezt még felturbózza. Egy kicsit ugorjunk vissza az időben. Felvételi eljárás 40-50 évvel ezelőtt is létezett. Abban az időben annyi intézményben írásbeliztünk és szóbeliztünk, ahány helyre jelentkeztünk. Tény, hogy akkor is voltak olyan intézmények ahol nem kellett, plusz volt az a pár "kiemelt" tanuló, aki mentességet kapott a versenyeredményei alapján. De ugyanúgy voltak kiemelkedő képességű, jól és kevésbé jól tanuló gyerekek, mint most. Ez a rendszer gyökeresen megváltozott a központi felvételi bevezetésével. Országosan mindenki ugyanazt a feladatsort írja képességétől függetlenül, cserébe nem kell, csak egyszer megírnia.

Régen egy kitűnő bizonyítvánnyal rendelkező, nagyvárosban élő gyermek, a neki reálisan megfelelő, kiválasztott iskolákban írta meg a  tesztet. Zömében ez 2-3 iskolát jelentett, mert eszébe se jutott (a szüleinknek se), hogy túlterhelje magát. Nem foglalta még további 10 intézményben a helyet, és nem érdekelte az eredménye az ország másik szegletében élő diákot. Egy másik gyermek, aki egy kevésbé erős intézménybe jelentkezett, ott írt, de egy könnyebb, az ő szintjének megfelelően összeállított felvételit, amit nem érzett túl nehéznek, de könnyűnek sem.

Mi változott meg a központi írásbeli bevezetésével?

Nézzük meg, mi történik két ugyanilyen képességű tanulóval most. A feladatsor úgy van összeállítva, hogy az még a jó tanulók közt is tudjon differenciálni, ennél fogva biztos, hogy nem mindenki érzi könnyűnek, sőt! A kitűnő tanuló, főleg, ha egy erős általános iskolában az, körülbelül ugyanazt érzi, mint régen, viszonylag erős, de megírható, és örül annak, hogy nem kell többször megírnia. Viszont egy másik gyermeknek ez a feladatsor lényegesen nehezebb lett, így csalódottan jön ki a vizsgáról és azt kívánja, bárcsak megírhatná még egyszer. Ezt az érzést fokozza az is, ha azt gondolja, az élete múlik rajta.

Akkor ez azt jelenti, hogy rossz a központi felvételi és vissza kéne térni a régi módszerhez?

Véleményem szerint nem, de sokkal nagyobb szerepet kapott az, hogy mi szülők hogyan vértezzük fel a gyermekinket lelki erővel és gyakorlati tudással. Nézzük az elsőt. Amíg régen csak az iskolában és a szülőtől hallottak a diákok a felvételiről, mára ezt a közösségi média teljesen átalakította.

Az általános „félelemnek” köszönhetően a szülők évről évre egyre jobban kétségbe esnek, és sajnos ezt kivetítik a gyerekeik felé is. Pedig pont nekik kéne ellensúlyozni azt a negatív narratívát, amit a tanáraik egy részétől kapnak. Gondolok itt azokra a lehúzós mondatokra, hogy „úgyse vesznek fel sehova, ha nem vagy kitűnő”, vagy „az írásbeli rémesen nehéz, nem fogjátok tudni megírni”, és társai. A szülők ezt hallva megpróbálnak utánanézni különböző közösségi csoportokban az előző évek tapasztalatainak. Eddig ez rendben is lenne, ha tényleg csak segítés és egymás tájékoztatása folyna ezeken a fórumokon. De nem. Azt látom, hogy inkább egymás ijesztgetése zajlik. Nem mondom, hogy szándékosan vagy ártó szándékkal, de az eredmény mégis az, hogy mindenki még inkább bepánikol. Ennek pedig az a következménye, hogy egyre több intézményt jelölnek meg, ezzel tovább nehezítve a felvételizők helyzetét.

A legnagyobb problémát viszont abban látom, hogy a túlaggódással a gyerekeket is stresszelik, ahelyett, hogy megnyugtatnák őket és megértetnék velük, hogy nem az életük múlik ezen a felvételin.

Én úgy látom, hogy egyre inkább előre tolódik a felvételire készülés kezdetének ideje. Jó ez így szerinted?

Határozottan állítom, hogy nem. Nézzük milyen gyakorlati és elméleti tudásra van szükség, és azt, hogyan is kéne felépítenünk gyermekünk felkészülését. A legfontosabbnak azt tartom, hogy meglegyenek az alapok. Az előző években arra kell törekedni, hogy stabil tudást szerezzen a gyermek, amire lehet építeni, és minél jobb jegyekkel zárja az előző évet, éveket. Feleslegesnek tartom már hetedikben felvételire készíteni a gyerekeket. Azt meg végképp, hogy az előző évek feladatsorait toljuk elé, hiszen egy csomó mindent még nem is tanult. Még a nyolcadikosoknál is gondot okoz, hogy nem egyformán haladnak az anyagokkal, és vannak, akik még nem vettek bizonyos részeket, amikor odaérünk az előkészítőn. Gondoljunk bele, ha mégis ilyeneket íratunk velük már egy évvel a felvételi előtt, annak milyen lelki következményei lehetnek. Függetlenül attól, hogy ezt otthon vagy felvételi előkészítőn írják, nem lesznek jó eredményeik, ami pedig elkeseredéshez vezet. A gyerek úgy fogja gondolni, hogy ő tényleg nem tud eleget, igaza van azoknak, akik szerint nem lesz képes jól megírni, stb.

Olyat is hallottam már, hogy nem baj, akkor majd a hatodikos feladatsort fogjuk vele gyakorolni, hiszen azokat már tanulta. Ennek sincs túl sok értelme, mert bár van pár feladattípus, ami hasonló, de a többségük nem. Más tudást mér a hatévfolyamos gimnáziumokba készülő, jó képességű tanulónak készült feladatsor, mint a nyolcadikosoknak készített. Hiszen ez utóbbit a kettes, hármas tanulóknak is meg kell majd írniuk, és fontos, hogy valamilyen eredményt ők is fel tudjanak mutatni.

Szerinted mikortól érdemes készülni a központi írásbelire, csak nyolcadiktól? Biztos, hogy az elég?

Igen, sok gyereknek elég, ha csak a nyolcadik évfolyam megkezdésével egyidőben kezd a felvételire is készülni, de soknak nem. Valahol már az első osztálytól arra készülnek, mert akkor lesz igazán sikeres a felvételi, ha az évek folyamán minden anyagrészt megtanultak, hiszen ezek egymásra épülnek. Sajnos az eltérő tudást nemcsak az eredményezi, hogy a diák mennyi energiát tesz bele, hanem az is, hogy az iskolák nem egyforma színvonalon oktatnak. S bár mindenhol 1-5-ig adhatók az érdemjegyek, mégsem egységes az osztályzás. Szerintem mindenki tudja, mire gondolok.

Ma már rengeteg lehetőség van az iskolai tanulmányok kiegészítésére, de ez ne egy felvételi előkészítő legyen, hanem szintre hozó. Éppen elég megterhelő lesz fél évig készülni a felvételire az iskola mellett, tehát bőven elég egy jól felépített előkészítőre ősszel beíratni őt. Én azt mondom, hogy hetedikben nem a felvételire kell tanulni. Hetedikben arra kell hajtani, hogy az év végi jegyek minél jobbak legyenek. Arra kell energiát fordítani, hogy az előző években tanultakat átismételjék. Azt látom a felvételi előkészítőnkön, hogy akiknél nincs meg stabilan az előző két-hároméves anyag – ugye ötödiktől hetedikig – velük sokkal nehezebben tudunk haladni, mint akinek megvan. Ezért is raktunk össze egy olyan tanfolyamot, felvételi alapozó néven, ami ezt az ismétlést segíti elő a csoportban tanulás előnyeivel kombinálva.

Ezek szerint mégiscsak érdemes már hetedikben készülni. Nyáron is tanuljanak?

Igen, érdemes hetedikben készülni, csak nem mindegy hogyan.

Nyáron? Hát nyáron úgy felejtsétek el a felvételit, ahogy van! Nyáron pihenni kell! Le kell lazítani a hét évet, le kell ereszteni, az agynak is kell a pihenés. Tévhit az, hogy mindent elfelejtenek. Majd nyolcadikban egy kőkemény hajrával készülhetnek a felvételire.

Mit érdemes fejlesztenie egy szülőnek, vagy mire érdemes odafigyelnie akár már korábban?

A szülői támogatás nagyon fontos, de ne aggódás legyen, hanem tényleges segítség, iránymutatás. Hogyan válasszon iskolát, ahol szívesen tanulna tovább, hol keressen információt róluk. Ezek nagy részét átvállalhatja szülő, és utána közösen átbeszélik, mérlegelik, miket jelöljenek meg. Sokat segíthet még a szülő, ha a gyermek koncentrációképességét fejleszti. Sajnos azt látjuk minden évfolyamon, még a nyolcadikosoknál is, hogy nem tudnak megfelelően koncentrálni, ennek köszönhetően figyelmetlenül oldanak meg feladatokat, részfeladatokat, amivel sok értékes pontot veszítenek. Ugyanilyen fontos a szövegértés fejlesztése, mert enélkül magyar és a matematika feladatok sem megoldhatók. Nem elhanyagolható terület az önbizalom fejlesztése sem. Nagyon sok okos, értelmes gyermek volt most is a tanfolyamunkon, de azt láttuk, hogy nem bíznak magukban még akkor sem, amikor tudják a jó megoldást.

A legfontosabbnak a lelki támogatást tartom. Az utóbbi évek és a mai történések gyermekinket ugyanúgy megviselik, ha nem jobban. Ezt rengeteg beszélgetéssel, illetve kikapcsolódást segítő programokkal tudjuk ellensúlyozni. Időnként pedig hagyjuk őket csak úgy gyereknek lenni! 

A „Felvételizik a gyerekem – Mit tehetek szülőként, hogy segítsem céljai elérésében?” eBook ingyenesen letölthető a https://www.zeki.hu/konyv-ajanlo/ oldalról.