A Madarak és fák napjának üzenete szője át a teljes életet
Napsütéssel teli gyerekkori élményeket idéz a Madarak és Fák napja sokunk számára. Kirándulásokat, játékkal teli órákat és olyan intenzív találkozást a természettel, amely során rácsodálkozhattunk annak szépségére és törékenységére. Minden év május 10-én ünnepeljük a természetet.
Hazánkban 1902. májusában került sor az első ünnepre - Chernel István ornitológus jóvoltából, de hivatalosan csak 1906 óta tartjuk a Madarak és fák napját idehaza, Herman Ottó kezdeményezésére. Ettől az évtől kezdve rendeletben írták elő ezt az ünnepet az iskolák számára, mely esemény során a gyerekek aktív módon vettek részt az eseményen. Madárodúkat helyeztek ki, rendbe tették környezetüket, játékos vetélkedőkön vettek részt, járták a természetet. Később, néhány évre mindez feledésbe merült, majd ismét feléledt a mozgalom, de leginkább az igény arra, hogy fókuszba kerüljön a természet. Ennek egyik szép példája, hogy néhány éve már itthon is megválasztják az év madarát és fáját. Ennek célja, hogy szakmai szervezetek segítségével a természet csodás kincseire irányítsák az emberek figyelmét.
2021-ben az év madara a cigánycsuk lett, az év fája pedig a lisztes berkenye.
Azért is nagyon fontos esemény a Madarak és fák napja, mert nem mindenki születik olyan családba, ahol a mindennapok meghatározó vonása a természettel való harmonikus együttélés, nem minden családban van igazi figyelem erre. Ilyenkor viszont szem elé kerülhet az, amit máskor elfednek egyéb feladatok, és ma már tudjuk: a természet védelme napjainkra megkerülhetetlenül fontos feladattá vált.
Édesanyaként, a Zöld Követ Egyesület alapítójaként úgy látom, hogy nem lehet megkerülni ezt a problémát és nagyon is fontos, a gyerekek is időben szembesüljenek azzal, hogy a jelenlegi gyakorlat (a rengeteg erőfeszítés dacára is) óriási kockázatot jelent a Föld jövője, így a teljes természet, az emberiség jövője szempontjából is. Egy néhány évvel ezelőtti ENSZ közlemény alapján például tudjuk, hogy évente körülbelül 15 milliárd fa és 24 milliárd tonna termőterület tűnik el. De a termőterületek mintegy harmada is súlyos károkat szenved. Az erdőírtás, fakitermelés extrém méreteket öltött, csak Brazíliában 25 év alatt körülbelül öt Magyarországnyi területen irtották ki az esőerdőt.
Fontos tisztában lenni azzal is, hogy az erdőírtás általában tarvágást jelent, ez az erdőterület teljes elpusztítását jelenti. Ám abban az esetben is, amikor valamiyen gazdasági szempontból célzott fafajtákat vágnak ki, (például mahagónit) ott is jelentős az egyéb kár, a kivágott fák melletti területek körülbelül 47%-a szenved el sérülést. Akár már azért, mert a célzott facsoportot munkagépekkel meg kell közelíteni, de azért is, mert a helyben történő elsődleges feldolgozás is teret igényel, így rombol.
Az említett, mindenki számára ijesztő valóságra való rápillantás is azt bizonyítja, hogy időben kell megkezdeni a gyerekek érzékenyítését a természet iránt, de a gyerekek nem nagyon tudnak mit kezdeni a számokkal, nekik olyan példákra van szükség, amik kézzelfoghatók, amikhez szívvel-lélekkel tudnak közeledni. Ilyen lehet például egy facsemete, egy „saját fa” ültetése is.
Élő, közeli példákon tudjuk megértetni velük, hogy minden egyes facsemete számít. Az is, ami egy poros játszótéren kókadozik éppen, és az is, amit még a nagypapa ültetett a családi ház udvarán, és egyébként „útban van”. Mert a fa miatt nem lehet hozzáépíteni a házhoz (és ezért nem lesz nagyobb, vagy több gyerekszoba), de a fa létezése és megóvása olyan érték, amely felülírja az egyéni igényeket.
Amikor a gyerekek a saját életükben, a saját családjukban szembe találkoznak egy, akár a példában említett helyzettel, rálátásuk lesz egy olyan megoldásra, amely követendő példaként épül majd be a saját eszköztárukba. Amikor azt tapasztalják meg, hogy a felnőttek egyetlen fa érdekében hosszasan töprengenek, számolgatnak, újraterveznek és olyan megoldásra jutnak, ami a fa életét és érdekeit messzemenően szem előtt tartja, akkor később ők is tisztelettel bánnak majd a természeti értékekkel. Egyetlen fa életének megóvása is olyan példává válhat bennük, amely erős alapot ad a fenntartható világ megteremtéséhez, megóvásához.
Bár a Madarak és fák napja elsősorban oktatási-nevelési intézményeken belüli szervezett esemény hazánkban is, azért az a helyes, ha mindez nem áll meg e keretek között, hanem átszövi ennek a szép ünnepnek az üzenete a teljes életet.
Ötgyermekes édesanyaként és több civil szervezet alapítójaként is rendkívül fontosnak érzem, hogy a lehető legtöbb felületen és területen tegyük minél többen és minél többet a természetért, hiszen ez jövőnk záloga. Ám elsősorban a saját családunkban, személyes példákon keresztül tudjuk átadni a szükséges értékeket a gyerekeknek. Én úgy látom, hogy a természethez való szeretet-kapcsolódásuk kialakításához is a család az egyik legfontosabb terep. Olyan élményekre van szükség a „neveléshez”, amelyeket meleg érzelmek kísérnek. Így kap jelentőséget a későbbiekben majd minden egyes virág, fa és madár, és értelmet a Föld, az Anyaföld kifejezés.