A nemzetközi nőnap alkalmából...

Nagy nap volt a világtörténelemben 1857. március 8-a, amikor 40 ezer (húh, tényleg sok!) textilipari dolgozó nő vonult az utcára New Yorkban, hogy emberibb munkafeltételeket, a munkaidő csökkentését és magasabb béreket követeljen. A nemzetközi munkásmozgalom hamar felkarolta az ügyet, az Internacionálék rendszeresen síkra szálltak a nők különböző jogaiért. A századfordulón a harc főként a választójogukért folyt. A dátumot azonban nem az amerikai nőknek köszönhetjük, sőt a tengerentúli szocialisták a 20. század elején még február utolsó vasárnapján ünnepeltek. A végleges időpontot természetesen az orosz nők, vagy mondhatnánk a szovjet nők (hiszen a cár lemondása előtt négy nappal történt) döntötték el, akik Petrográdban vonultak utcára 1917-ben kenyeret és békét követelve. Ők is február utolsó vasárnapján tették ezt, de az ortodoxiában használt Juliánus naptár szerint, ami a mi Gergely naptárunkban március 8-ra esett. Ez lett tehát a nemzetközileg elfogadott nőnap világszerte.

Férfias élcelődés nélkül mondhatjuk, hogy valóban alapvető vívmányokért folyta harc, és bár egyesek szerint még ma sem zárulhat le (lásd a ma is tüntető spanyol nőket), úgy gondolom, kevés mozgalom volt a világtörténelemben, amely ilyen fontos kérdésekben döntő fordulatot hozott évtizedek alatt. Így ma már természetes az, ami régebben még megalázó különbségnek vagy női provokációnak számított.

Éljenek tehát a leányok és a nők, a kisasszonyok és a nagyasszonyok!

Be kell vallanom, annak ellenére, hogy a hétköznapokban otthon 5 nő vesz körül, nem számítva édesanyámat, no és anyósomat, a mi családunkban sosem ünnepeltük a nőnapot. És feleségem családjában sem. Ennek, azt hiszem egyrészt történelmi oka volt. Magyarországon ugyanis 1948-ban, a Rákosi-korszak hajnalán tették kötelezővé a nőnapot, szovjet mintára március 8-án, jó kis munkásmozgalmi hangulattal fűszerezve. Nos, ez olyan klerikális, reakciós és osztályidegen családokban, mint a miénk is volt, nem vert mély gyökeret. A család nőtagjai sem igényelték, amúgy sem volt kérdés vagy probléma női szerepük és hivatásuk körül.

Másrészt vallási oka volt. A nőiesség és a női hivatás példaképét nekünk Mária, Jézus édesanyja adta. Egyrészt az anyaság példájával, a vállalással és a türelmes várakozással. Másrészt további életével, mellyel betöltötte a neki szánt hivatást. Csöndes, alázatos visszahúzódása ellenére, vagy épp ezért Jézus tanításának elmélyítője lett, és így fontos alapja kereszténységünknek. És magyarságunknak is. Boldogasszony ünnepei sokkal tartalmasabbak, ezért ünnepeljük és tanuljuk a nőiséget és a velejáró szépségeket és értékeket inkább a Mária-ünnepek alkalmával. S ezért kapta mindegyik leányom egyik keresztnévként a Mária nevet.

Televíziós vetélkedők végén szokás megkérdezni a győztest, mire költi nyereményét. A válasz általában, hogy nyaralásra vagy új autó vásárlására, esetleg a lakás felújítására. Nos, ha egyszer én nyernék, és engem faggatna a műsorvezető, mire költöm azt a temérdek pénzt, a válasz egyszerű lenne: Nőkre!

De ezt már persze a lányos apa mondja, akinek minden nap nőnap.

Éljenek tehát a nők, ne csak március 8-án!​