Király Nóra
Király Nóra bloggazda

A pedagógusok nem csak a gyerekeket tanítják. Aki tanít, az a jövőt alakítja minden erejével, minden tudásával

Egyre csak élesedik a helyzet a közoktatásban, egyre több pedagógus hagyja el a pályát. Egyre kevésbé érzik azt, hogy az országban, különböző szinteken megbecsülnék munkájukat.

Tény, hogy nagyon is megoszlanak a vélemények ezen a területen. Nincs egyöntetű szimpátia a pedagógusok irányába a társadalom részéről, és ennek sok oka lehet.

Az egyik egészen biztosan az, hogy szinte mindenki hordoz magában valamilyen jellegű negatív tapasztalatot, valamilyen sérelmet iskolás éveiből. Ezeket pedig gyakran egy-egy pedagógus személyéhez kötik. Egy rossz élményeket idéző pedagógus emléke pedig erőteljesen feltolakodhat akkor, amikor együttérzésre, támogatásra lenne szüksége a pedagógus társadalomnak.

Mert az is tény, hogy valójában egyre nehezebben tartható fenn a jelenlegi állapot, lassan alig marad pedagógus, aki szívből dolgozna ezen pályán. Egyre kevesebben választják ezt a gyönyörű hivatást életfeladatul.

Mindannyiunk érdeke, de különösen gyermekeink érdeke, hogy történjen elmozdulás ebből a kilátástalan, nehezen értelmezhető és annál is nehezebben elfogadható helyzetből.

Ötgyermekes édesanyaként, a Ficsak alapítójaként, amely szervezet legfontosabb célkitűzése a családok támogatása, arra hajlok, hogy társadalmi szinten, közösen keressünk megoldást erre a problémára. Az idő sürget minket, a gyerekeknek pedagógusokra van szüksége, mégpedig olyan óvodapedagógusokra, tanítókra és tanárokra, akik örömmel végzik munkájukat.

Örömmel, mert munkájukat morálisan és anyagilag is megbecsüli az a társadalom, amelyért nagyon is sokat tesznek.

Akkor is sokat tesznek és akkor is értékes a munkájuk, ha egyéni szinten akad egy-egy kellemetlen tapasztalat. Ahogy rengeteg olyan tapasztalat is akad, amely mentén megélhettük a pedagógusoknak a nagyszerűségét, emberségét, önfeláldozását. Mert nem csak negatív tapasztalat van a birtokunkban, hanem száz meg száz olyan tanóra is, amely nem haszontalanul telt, hanem valódi tanítással. Száz meg száz olyan mondat van a tarsolyunkban, amelyeket pedagógusoktól kaptunk, amiktől többek lettünk, gazdagabbak, vagy amik felnyitották a szemünket a világra.

A pedagógusok nem csak a gyerekeket tanítják. Ez a munka nem egy mechanikus folyamat, amihez elég a módszertan ismerete, meg néhány jól bevált fogás. Aki tanít, az a jövőt alakítja minden erejével, minden tudásával. Személyisége minden aspektusával hat a gyerekekre, hat azok sorsára. Hinnünk kell abban, hogy jó irányba.

Nem mindegy, hogy kik és milyen szívvel, milyen állapotban mennek be a tanórákra a gyerekeinkhez.

Egy megbecsült, magát mindenféle területen biztonságban érző pedagógusnak nem folyik el az energiája máshol. Oda fókuszálhat, ahol arra a legnagyobb szükség van. A gyerekekre, a tanításra, a munkájára. Egy olyan pedagógus, akinek nem kell sokfelé szakadnia, mert nem helyettesítésekkel, adminisztrációval vagy egyéb rárótt kötelezettségekkel kell a saját munkaidején túl foglalkoznia, az képes erre a fókuszálásra. A jogosan őt illető pihenésen túl lesz ereje önképzésre, önmaga fejlesztésére is, hogy jobb legyen abban, amit csinál, amit vállalt, amikor ezt a területet választotta. Annyit ki kell mondanunk, hogy szükségünk van a jó, az igaz, a gyermekeinkért tenni tudó és akaró, fizikailag és mentálisan rendben lévő pedagógus szakemberekre.

Ezért üdvös lenne, ha meghallanánk azt, amit mondanak nekünk, üdvös, ha megértenénk, hogy tényleg túl nagy a teher rajtuk és kevés a társadalmi és az anyagi elismerés. Üdvös, ha szülőként, kisebb nagyobb közösségenként biztosítani tudnánk őket szimpátiánkról. Ha megérezhetnék megbecsülésünket és hálánkat azért, amit tettek valaha értünk és aktuálisan tesznek a jelen pedagógusai gyermekeinkért.

Hálásak vagyunk értékes munkájukért, a szükséges és a szükséges feletti minden erőfeszítésükért. Az otthon javított dolgozatokért, a másnapi órákra való éjjeli felkészülésekért, a megtartott, izgalmas és sokat adó órákért. Az osztálykirándulásokért. A szép szavakért, amikkel felemelik és megtartják gyerekeinket. A biztatásért, az útmutatásért, a tanításért és a nevelésért is. Szegényebb lenne a világ nélkülük és ezt érdemes újra és újra elmondanunk, hangsúlyozni minden lehetséges fórumon.

Pedagógusnapon még inkább.