A szív világnapja, szeptember 29 - Amíg a szívünk dobog, tehetünk magunkért, tehetünk gyermekeinkért
Édesanyaként mindannyian azt szeretnénk, ha az a kis szív, ami a miénk alatt dobogott hónapokon át, egészséges maradjon akkor is, amikor megszületik a kicsi, amkor kikerül a legbiztosabb a fészekből, az anyaméhből gyermekünk.
Sokan szerencsésnek érezhetjük magunkat, hiszen egészséges szívvel született meg gyermekünk, de vannak családok, ahol kihívás elé állítja az élet a szülőket, mert szívbeteg kisbaba érkezik a családba. A Ficsak alapítójaként szívügyemnek éreztem mindig, hogy segítsünk azokon a családokon, gyermekeken, akiknek arra nagy szükségük van. 2019-ben erre lehetőséget is kaptam, kaptunk, hiszen a hazai családszervezetekkel összefogva közösen tehettünk a szívbeteg gyermekekért.
Minden évben közösen választunk ki egy nemes ügyet, és egy alapítványt, akiket minden erőnkkel támogatunk. 2019 -ben e célkitűzés középpontjában a szívbeteg gyermekek álltak, a támogatott szervezet pedig az Okkal dobban Alapítvány volt. Magyarországon 18-20.000 gyermek él valamilyen szívfejlődési rendellenességgel, mégis nagyon keveset hallunk róluk, ennek okán mind lelki, mind anyagi támogatottságuk elmarad az egyéb, súlyos betegségből gyógyult gyermekekhez képest.
Ám nem csak a veleszületett szívbetegségekkel kapcsolatos tapasztalatok elgondolkodtatóak, mert fel kell figyelnünk arra is, hogy a gyermekkori szerzett szívbetegségek száma riasztóan megemelkedett és ennek csak egy kis része írható valamilyen betegség számlájára. Mert ugyan egy hosszabb lefolyású, gyulladt fogbetegség vagy mandulagyulladás is képes szívproblémákat (szívizom gyulladást okozni), a szerzett szívbetegségek egy jelentős része a helytelen életmódnak, a mozgásszegény mindennapoknak és a rossz táplálkozásnak – ebből fakadóan a nagyfokú elhízásnak tudható be.
Ötgyermekes édesanyaként és felelős felnőttként tudom, hogy a gyermekek táplálkozási szokásai a szülői mintán múlik. A gyermekek alapvetően azt esznek, amit a szülő, döntő hányadban az édesanya feltálal.
Nem mindegy hát mi kerül a családi asztalra, a gyermek elé az anyatejes táplálást követően. Nem elírás, már egészen kicsi korban fontos, hogy milyen irányba befolyásoljuk a gyerekek ízlését és választásait. Ugyanis nagyon hamar rá lehet szoktatni a cukorra a kicsiket, de ha ügyelünk, akkor hosszú ideig meg lehet őket óvni a mesterséges ízektől és a finomított cukroktól. Egy étkezésében is tudatos családnál általában a külső környezet valamely tagja (olykor a nagyszülők) adják a gyerek szájába az egyébként ”tiltott” falatot. Esetleg vendégségben más családoknál találkozik először a gyerek a túlcukrozott vagy túl zsíros fogásokkal, de addig, amíg kizárólag a szülő hatáskörébe tartozik a gyerek étkeztetése, addig bizony van mód arra, hogy a gyermek helyes és egészséges táplálkozási szokásait (stabilan) megalapozzuk.
Tisztában vagyok vele, hogy nem minden gyereket lehet zellerrel etetni és a céklalé se biztos, hogy a kedvencek közé tartozik minden kicsinél, de azt is tudom, sokéves tapasztalat a családunkban, hogy az egészséges táplálkozás hihetetlenül sokrétű, - gazdag alapanyag készletből válogathatunk. Változatos, ízletes és szemet-ízlelőbimbókat kényeztető fogásokkal lehet bebizonyítani a családnak, hogy van jobb választás az olajban sült krumplinál, hamburgernél, és egy friss gyümölcstál is lehet olyan vonzó, sőt, mint egy agyoncukrozott bolti puding.
Ha szívesen áldozunk erre időt és energiát, ha szívesen főzünk a családnak egészséges fogásokat és szívügyünk a gyerekeink megfelelő, egészségmegőrző táplálása, akkor van esélyünk arra, hogy egészséges szívvel fog a kamasz majd felnőttkorba lépni a csemete. Mindemellett a tudatos táplálkozás jó esetben az egész családot érinti, így az egészséges gyermekek egészséges szülők figyelmét és szeretetét érezhetik.
Mozduljunk meg!
A megfelelő táplálkozás mellett mindenképp szót kell ejteni a mozgásról is. Hiszen az egészség egy bizonyos százalékáért felelős a táplálkozás – az egészség megőrzése és fenntartása a rendszeresen végzett mozgáson is múlik.
Nem lesz, nem lehet minden gyerekből élsportoló, ahhoz sok szerencsés együttállás kell, de azt hiszem, hogy szívesen mozduló, lendületes mindennapokat élő és akár naponta sporttevékenységet végző gyermek bármely családban élhet.
A helyes szülői minta ezen a területen ugyanolyan erősen jelen van, mint az étkezésnél. Azokban a családokban, ahol a szülő szívesebben nézi a televíziót vasárnap délután egy kiadós séta helyett, ott nehezen elképzelhető az, hogy a gyerek magától mozdulni fog. A kanapén, vagy egy számítógép előtt ülni könnyebb tevékenységnek tűnhet, kellemes a lazulás. De amikor a gyerek pár hónap, egy-két év leforgása alatt fekszed magára 10-15-20 kiló túlsúlyt, és az érzékelhetően megterheli a vázrendszerét, az ízületeit, a keringési rendszerét így a szívét is, az már nem játék. Mert sokkal nehezebb leadni és aztán újra megtartani az egészséges testsúlyt és egészséget, mint megőrizni azt, ami egykor természetes volt.
A leghatékonyabb természetesen az, ha együtt (jól) táplálkozik a család és akár a megelőzés, akár az egészséges testsúly visszaszerzése a cél – együtt is mozdul a család minden tagja. A nagyszülőtől az unokáig. Mert együtt könnyebb. Közösen dobbanhat sokáig a szív.
