A születés csodája
A Karácsony-várás meghittségében jutott eszembe, hogy milyen rég is volt, hogy újszülöttnek örülhettem - több, mint öt éve már!
Elővettem hát naplómat, amit akkoriban, negyedik gyermekünk születése idején írtam, hogy gondolatban újra átélhessem azt a máshoz nem fogható csodát, amit egy új kis élet megismerése jelent. Íme a kis bejegyzés, mellyel áldott Karácsonyt és sok családi körben átélt örömet kívánunk mindenkinek!
“Alig egy hete bújt ki hasamból a kislánykánk, itt szuszog mellettem most is.
Nehéz szavakba önteni, mit érzek iránta, talán a vegytiszta szerelem írja le leginkább ezt a különös zaklatottságot: igazi testi és lelki gyönyörűséget jelent újszülött, még csak fél lábbal e világban létező kisbabánkkal ismerkedni.
Izgatottan kalapál és facsarodik a szívem, ha magatehetetlen kis testének rezdüléseit figyelem, ha szagolgatom semmi máshoz nem hasonlítható babaillatát, mikor bőrömön érzem hasamból ismerős nyújtózó mozdulatait, hajacskájának puhaságát, s hallgatom szuszogó, süniére emlékeztető hangocskáit.
Hosszú percek, órák is telnek el éjjelente, hogy nem történik semmi, csak figyelem őt, ahogy alszik, ahogy különös grimaszok futnak át csöppnyi arcán. Bár magam is fáradt, megviselt vagyok, nem tudok betelni vele! Mi ez, ha nem szerelem?!”
Írásainkat, cikkeinket itt olvashatják a kedves olvasók, programjainkról pedig itt találhatnak bővebb tájékoztatást!