A szülőknek is kell pihenni a nyáron: kiegyensúlyozott szülő/ boldog csemete
Tombol a nyár, mindjárt a felénél tartunk és a szülők, az anyák is joggal érzik, hogy erejük vészesen fogyatkozik.
Minden egyes nap méricskélés, a vakáció hátralévő napjainak számítgatásával telik. Ki segíthet még, ki mozdítható, hogyan lehetne a gyerekek biztonságos felügyeletét az utolsó napig TÖKÉLETESEN megoldani.
De teljes joggal merül fel az a gondolat is, hogy a szülők is szeretnének egy kicsit pihenni. Csak úgy magukban. Kettesben, vagy egyedül. Vagy másokkal, de nem a gyerekekkel. Bármennyire is egységben a család, szüksége van a felnőtteknek felnőtt programra, egy perc, egy óra, egy nap, vagy egy hétvége szabadidőre, amit akár kettesben, akár egyedül tölthetnek el. A gyerekektől, meg a gyerekekkel kapcsolatos feladatoktól, gondoktól, megoldásra váró problémáktól eltávolodva. Mondjuk ki: távol. Máshol. Másra fókuszálva. De leginkább semmire se fókuszálva, csak úgy létezni, mint valaha.
Lehet azt gondolni és az is érvényes persze, ha valaki el se tudja képzelni azt a helyzetet, hogy a pihenés, a szórakozás gyerekektől függetlenül is megvalósítható. Sőt szükséges. Mert a legtöbb szülő igényli időnként a nagy levegővételt. Mert teljesen természetes az, hogy elfárad év közben. Nem csak a család, a gyereknevelés, a háztartás vezetése okán. Elfárad a munkájában is. Jöhetnek krízisek, amiket aktuálisan megoldott, de azok valódi feldolgozására, elengedésére akkor nem volt idő.
Kell néhány nyugodt reggel, nyugodt nap, vagy néhány olyan naplemente, amikor a szülő rendezi sorait. Amikor magára talál, amikor önmagára is tud figyelni. Kell a csend ahhoz, hogy meghallja belső hangját, hogy fellelje magában azt az embert, akiből egykor szülő vált. Kell néhány nyugalmas, lusta nap ahhoz, hogy erőt gyűjtsön.
De az amúgy is milliméter pontosan kiszámított idő kevés mozgásteret enged. A gyerekek érdekében már rég elhasználja a nyár közepére az összes felhasználható szabadságát. A nagyszülők ereje is fogytán, már túl vannak a táborozáson is.
Ha akkor nem sikerült kicsípni abból az időből egy-két napot maguknak a szülők, akkor aligha marad teljes nap a pihenésre.
Ám ez sem lehetetlen, csak további szervezést és kompromisszumot igényel. De mindenekelőtt annak felismerését, hogy nem rossz anya és nem rossz szülő az, aki lazulni szeretne egy kicsit.
Meg kell tanulni kiszakadni a mókuskerékből és elhinni, hogy nem gond ám, ha a rendelkezésre álló napi 10 pec „szabadidőt” nem extra takarítással tölti az anyuka – mert végre van idő kitakarítani az éléskamrát.
Néha hallhatóak ilyen mondatok: „ Alig várom, hogy szabadságon legyek, végre átrendezhetem a gardróbot!” Vagy: „ Van három nap szabim, a gyerekek anyukámnál- kifestem a gyerekszobát.” Ugye ismerős ez a mentalitás, amikor a pihenés lehetőségét és annak fontosságát se ismeri fel valaki, vagy a priorizálás során újra meg újra a leghátsó sorba helyezi ömagát.
Esetleg már az énidő gondolatától is bűntudatot érez és nem engedi meg magának a pihenést, mert akkor biztos kárt okoz a gyereknek. Pedig szó sincs róla. A gyerekeknek csak jót tesz, ha egy kicsivel pihentebb, alacsonyabb feszültségi szinten működő, szülőt, édesanyát kapnak vissza. És ne legyenek illúzióink, a szülői énidő igen csak kurtára szokott sikerülni, egy-két nap alatt semmilyen kárt nem okozhatunk a kicsikben.
Az esetek nagy részben köszönik szépen, nagyon is jól elvannak anya meg apa nélkül. Akkor is, ha hazaérkezés után úgy bújnak, mint akik soha többé nem akarják a szülőt elengedni.
De hogyan szakítsunk ki egy napot, vagy néhány órát?
A legtöbb gondot az okozza, hogy megszűnőben vannak azok a közösségi kapcsolatok, amelyek nem csak a gyerekfelügyelet, de egy sor más feladat oda-vissza alapon való megoldását segíthetné. Ha képesek vagyunk átlépni azokon a falakon, amelyek elválasztanak egymástól minket, akkor könnyebb dolgunk lehet énidő tekintetében is.
Mert a megoldás cserebere alapon adódik, akár ketten szeretnénk kiszakadni a szülői szerepből, akár tejesen egyedül.
- Szervezzük le barátokkal, hogy az egyik hétvégén mi vigyázunk a gyerekeikre, egy másikon meg ők a miénkre. Fifti-fifti, mindenki jól jár, főleg ha a gyerekek is kedvelik egymást.
- Ha megbízható a szomszédasszony és jó a viszony, és alkalmas is rá, kérjük meg, hogy egy napra, vagy egy estére ügyeljen a gyerekekre. Barterezzünk vele: ha ő vigyáz a gyerekekre, mi elvisszük nagybevásárlásra, vagy segítünk egy kicsit a kertben nála. Akár a gyerekekkel közösen. Mert az ráadásul erősíti a szép, egymást segítő kapcsolódást.
- Ha ebben nem találunk partnereket, akkor a szülők legfeljebb a gyerekek elaltatása után, otthon lelhetnek közös időt, de az rendszerint nem alkalmas az igazi kiszakadásra, pihenésre. És rendszerint gyors elalvás a vége. Ha nincs külső segítség, akkor a szülők nem egymás társaságában, hanem egymást támogatva tudnak pihenni. Egy hétvége során szabadnapot adnak egymásnak. Egyik nap az egyik szülő, másik nap meg a másik mehet BÁRHOVA, és töltheti az idejét olyan tevékenységekkel, ami őt feltölti.
Hiába vannak ez esetben a társak egymástól távol, a kapcsolatot erősíti a közös támogatás, egymás igényeinek felismerése és a bizalom.