Advent: Lelkünkben is hangolódjunk az ünnepre
„Adventus Domini” – az Úr eljövetelére, töredékes emberi voltunkban a reménysugár, a Megváltó születésére való várakozás időszaka ez – nem lúgozhatjuk ki az ünnep forrását a készület idejéből.
A meghittség, az elcsendesülés sokkal inkább illene ehhez a négy hetes periódushoz, de a kereskedelem zaja, az ünnepi készülődés lüktetése mellett is teremthetünk alkalmat arra, hogy lélekben felkészülve érkezzünk el a szentesti gyertyagyújtáshoz.
A legközismertebb adventi kellék a koszorú, melynek négy – vasárnaponként meggyújtásra kerülő –gyertyalángja a reménység fényének hétről hétre való erősödését jelképezi és minden gyertyagyújtás alkalmat adhat a családi együttlétre, a mindennapi hajszoltságból való kiszakadásra és a megnyugvás mellett az egymásra figyelésre. Nem a koszorú beszerzése vagy elkészítése tehát a legfontosabb adventi „feladatunk” (bár az is nagyon kedves élmény), hanem a körülötte töltött minőségi idő megélése, ezt semmiképp ne hagyjuk elveszni!
Szép, és a lelki ráhangolódást nagyban segítő szokás a katolikusok körében bevett roráté – a hajnali mise. Aki egyszer megtapasztalta, milyen egy téli hajnalon nekivágni az útnak és vacogva belépni a templom szívmelengető csendességébe, ahol közösségben imádkozzák, éneklik, hogy „Harmatozzatok, égi havasok…” – biztos, hogy vágyakozni fog ennek átélésére később is.
Ugyancsak vallásos népi szokás a szentcsalád-járás is – ezt is érdemes közösségeinkben újraéleszteni. Nálunk minden évben nagy élmény, amikor a szent családot ábrázoló képpel megérkezik hozzánk egy család és együtt éneklünk, imádkozunk, beszélgetünk, szimbolikusan befogadva a szállást kereső szent családot, akiknek képét néhány nap után egy másik családhoz visszük tovább – hasonló szemérmesen botladozó, de végül mindig gazdag lelki élményt nyújtó „koreográfia” szerint. Igazi kézfogás ez más családokkal, amihez az ünnepi készülődés teremt lehetőséget.
Az ünnepi nagytakarítás előtt érdemes rendet tennünk saját lelkünkben is, átvizsgálni emberi kapcsolatainkat: vannak-e, akiket esetleg megbántottunk, akiket elhanyagoltunk vagy dühöt, haragot táplálunk-e valaki ellen magunkban? Lehetséges ezeket a botlásokat kijavítani, vagy egyszerűen csak kicsit jobban kimutatni a szeretetünket. Ez is nagyszerű adventi lelkigyakorlat lehet.
Minden nagy szeretetszolgálat, de sok kisebb közösség is gyűjtéseket indít ilyentájt a rászorulók számára: ha csak tehetjük, kapcsolódjunk be valamely jótékonysági akcióba, hiszen a felebaráti szeretet Jézus által elénk élt példája is erre sarkall bennünket.
Szebbnél szebb karácsonyi népénekeink vannak, miért ne énekelhetnénk odahaza a gyermekekkel esténként - az adventi naptár bontogatásának ez is szép és tartalmas része lehet, ahogy más, az ünnephez kötődő művészeti alkotásban való gyönyörködés, kulturális eseményen való részvétel is. Ha szeretnénk tallózni a karácsonyi énekek közül, itt még kottát is találhatunk az ismert dallamok szövegei mellé.
A hideg idő ellenére is kimozdulhatunk otthonról, elcsendesedési lehetőséget és persze, remek testmozgási alkalmat is kínál egy-egy kiadósabb kirándulás a téli arcát mutató erdőkben – és milyen jó érzés pirospozsgás, hideg gyermekarcokra puszit cuppantani!
Adventben természetesen nekikezdhetünk a karácsonyi otthoni előkészületeknek is: megsütve az első - ajándékul szánt vagy a fára készített - mézeskalácsokat, amelyeknek már csak az illata is megtölti ünneppel a lelkünket, ráadásul gyermekekkel sütve-díszítve a kiszaggatott formákat valódi családi csapatépítésben is részünk lehet!
Mézeskalács recept
Hozzávalók: 25 dkg méz, 10 dkg cukor, 10 dkg vaj, 2 tojás sárgája, 1 egész tojás, 50 dkg liszt, 1 kávéskanál szódabikarbóna, 1 evőkanál mézes fűszer.
Elkészítése: a mézet, cukrot, vajat langyosan összekeverjük, majd hozzáadjuk a tojásokat és a száraz összetevőket. A tésztát (figyelem, a massza ragadós) fóliába helyezzük és egy éjszakát hűtőben pihentetjük. Felhasználás előtt kb. egy órával vegyük ki a hűtőből. A tésztából formákat vágunk ki és 150-200 fokon alul-felül sütéssel 5 perc alatt finomra sütjük.
Díszítő cukormáz: 1 tojásfehérje, 20-24 dkg porcukor. A tojásfehérjét kissé felverjük, apránként hozzáadjuk a cukrot és habverővel simára, keményre kikeverjük. Nyomózacskóba tesszük, hogy ne bőrösödjön. Hűtőszekrényben három napig tárolhatjuk.
Ha a szívünk mellett az otthonunkat is szeretnénk kicsinosítani, nem szükséges méregdrága dekorációkat vásárolnunk: fenyőágakat, tobozokat, apró bogyókat a természetben is gyűjthetünk, ezek szebbek, természetesebbek is a Távol-Keletről érkező, csilivili műanyag dekorációknál, sőt, a mínuszok betörésével egy homokozó formában jégbe fagyasztva különleges kültéri dekorációkat is álmodhatunk belőlük az erkélyre, kertkapura.
Advent közeledtével azt érdemes tudatosítani magunkban, hogy minden bennünket ért vásárlási inger ellenére az ünnepvárás nem pénzkérdés: annak lényege sokkal inkább a befelé- és egymás felé fordulás apró gesztusaiban rejtőzik, amihez odafigyelést és időt kell mozgósítsunk.
Tartalmas, szép felkészülést kívánunk minden kedves Olvasónknak!
A cikk a család.hu oldalon jelent meg.