Áldás hava július – Add már uram az esőt!

Az iskolában megtanultuk, hogy a nagy államférfiről, Julius Caesarról nevezték el a júliust, mert a nagy hadvezér ebben a hónapban született. Őseink kis hazánkban viszont Szent Jakab havának, és az Oroszlán havának nevezték e nyári hónapot. Az egyik legszebb elnevezése a júliusnak, a székelynaptárban van: az Áldás hava.

---

A néphit számos érdekes hagyományt őriz júliussal kapcsolatban. Az európai kultúrkörben pedig ősidők óta fennmaradtak azok a szokások, melyek nálunk is hagyományosan elterjedtek. E hónap hiedelem és hagyománykincse nagyon gazdag: virágszentelés, szegények istápolása, anyaság, de legfőképp az aratás ünnepe.

Bár az emberek az aratás kezdetét Péter és Pál ünnepéhez kapcsolták, a kultikus hagyományok, hiedelmek azonban Sarlós Boldogasszony napját tekintetták az aratás ünnepélyes kezdetének. A szerszámokat megáldották a pappal, a búzából koszorúnak, szentelménynek, szobadísznek valót szedtek. Tiszta fehér gyolcsruhában, levett kalappal a búza elé térdeltek és imát mondtak, az első két kévét keresztbe rakták, mely az életet jelentő új kenyérnek szólt.

A 19. században még az asszonyok arattak sarlóval, majd az első világháború után az aratást már a férfiak végezték kaszával. Az aratás heteiben a bíróságon törvénykezési szünetet tartottak, mert a búza nem várhatott, a többi ügy viszont igen.

Július közepén az a mondás járta, „Ha főszél (északi szél) fúj, drágaság lesz, és tavaszra fölmegy a búza ára. A szegedi néphit szerint bármilyen szárazság van, az esőnek esnie kell Illés próféta napján: „Jaj neköd kánikulla, ha Illés próféta a nyakadot megmossa.” a Munkács környéki hiedelem szerint Illés a névünnepén jeget dob a folyók vizébe, ettől fogva már nem jó a szabadban fürdeni.

Hamarosan Magdolna napja (június 22.) közeledik, s a keresztény legendáriumban, a vallásos néphitben ő a bűnbánat megszemélyesítője. A kereszt alatt állva egyike volt azoknak, akik eltemették a Mestert, s tanúja lehetett feltámadásának. Kibontott hosszú hajjal ábrázolják, mert hajával törölte meg Jézus lábát. A fodrászok, fésűsök, kozmetikusok választották védőszentjükül. Hazánk egyes vidékein úgy tartották: a lányok haját az ő neve napján kell levágni ahhoz, hogy még szebben nőjön. 

Jakab napját (június 25.) veszedelmesnek tartották, mely „nagy viharokat hoz, dúl, borít, sok kárt csinál.” Régen, a szegedi juhászok Jakab éjszakáján a csillagok állásából következtettek a jövő évi időjárásra: ha a hangyák menetelnek, nagy hidege lesz a télnek. Ha sok az égen a fehér felleg, akkor a télen sok hó lesz.

Esős Illés rossz,
mert áldást nem hoz.
Jakab napja vihart szül,
Magdolna sárban csücsül.
Anna asszony reggele
már hűvös, ne játssz vele.
Mihelyt a pók széttépi hálóját,
Jön a felhő, s rögtön tartós esőt ád.

A magyar néphagyományban Szent Anna (Kedd asszonya) napja a kender nyűvésének kezdőnapja, asszonyi dologtiltó nap volt. Így nem csoda, ha Annát Keddasszony néven is emlegetik. Keddasszony Szent Anna képében segíti a gyermekáldásért, könnyű szülésért könyörgő nőket, valamint Annát patrónájaként tisztelték azok is, akiknek foglalkozása a gazdasszonysággal, a szövő munkával, a csipkeveréssel, sőt a seprőkötéssel függött össze.

Napjaink száraz, kevés esőt adó időjárása nem kedvez a búzatermésnek. Évről évre egyre gyakoribbak az ideihez hasonló aszályok hazánkban is, amelyek bizony a szántóföldi kultúrákat is komolyan megviselik és veszélyeztetik. S ami még megnehezíti a bő termést az esőhiány miatt  egyre inkább elmaradnak a nagy folyóinkon jellemző áradások.

Magyarországon az átlaghőmérséklet 1900 óta több mint 1 Celsius fokkal nőtt, a csapadék eloszlása pedig egyre inkább egyenlőtlenné vált. Sokszor hirtelen, rövid idő alatt több hónapnyi eső zúdul le, de gyakoribbá és súlyosabbá válnak az aszályok, hőhullámok is, épp úgy, ahogy idén is.

Nagy írónk, költőink közül Babits Mihály is felhívta erre a figyelmet a szavak csodálatos nyelvén.

„Esik a nap!
Szakad a súlyos, sűrű zápor
zuhogva istenigazából.
Állok, s nyakamba hull a lángderűs ég!
Óh gyönyörűség!

Részeg darázs
ráng körülöttem tág körökben,
ide röppen és oda röppen:
visszatérő csapongás, lenge hűség…
Óh gyönyörűség!”

(Babits Mihály: Nyár)

Magyarországon szerencsére jók az adottságok ahhoz, hogy felkészüljünk a csapadékhiány kihívásaira – közölte a WWF Magyarország. Az aszálytérképek azt mutatják, hogy a legnagyobb kiterjedésű aszályos területek éppen a Tisza és mellékfolyóinak egykori árterén, az Alföldön találhatók. Ezekről a területekről az árvíz-, illetve belvízvédelmi rendszerek a többletvizeket ma gondosan elvezetik. Pedig csak a Tisza mentén 1500 négyzetkilométernyi, olyan mélyártéri terület található, ahova biztonságosan ki lehetne vezetni az árvizeket. A belvizekre sem a károk forrásaként kell tekinteni, hanem mint az aszálymérséklésre felhasználható, helyben rendelkezésre álló erőforrásra. A ma szomjazó, aszályos területeket ezzel a víztöbblettel jó előre feltölthetnénk, amivel elkerülhetnénk a felmerülő gondokat - emelte ki a WWF Magyarország.

Természetesen ez a probléma nem kizárólag vízügyi természetű, mert a víz számára helyet kell biztosítani a tájban. A tájhasználat átalakítása ugyanis egy igen hatékony eszköz lehet a klímaválsággal szemben.

Mivel Szent Jakab havának első hetei nagyon melegek voltak egyik legkomolyabb feladatunk az öntözés: a növények ugyanúgy szomjaznak, mint mi. Az évszázados tapasztalatok megmutatták, miként érdemes öntözni nagy hőségben.

Általános szabály, hogy lehetőség szerint válasszuk a kora reggeli vagy esti időpontot, és célozzuk a vízzel a növények gyökérzónáit, hogy minél kevesebb folyadék menjen veszendőbe. Elengedhetetlen, hogy pontosan tisztában legyünk azzal, melyik növény  jól viseli jól a szárazságot, és melyik az, amielyikre jobban oda kell figyelni a hőség napjaiban.

A kánikulában az öntözővíz hőmérsékletes is nagyon fontos! A túl hideg víz sokkolhatja növényeinket, amit jobb elkerülni. Használjunk állott vizet, vagy még jobb, ha gyűjtjük az esővizet, melynek nemcsak az az előnye, hogy pont olyan hőmérsékletű, mint a környezete, hanem az is, hogy biztosan nem kemény.

Számunkra a mindennapokban az egyik legfontosabb feladat, hogy kiemelten odafigyeljünk vízhasználati szokásainkra, takarékoskodjunk az éltető vízzel és őseink hagyományait követve fohászkodhatunk az ég felé: - Add már Uram az esőt!