„Amiben egy szülő sokat segíthet, ha fejleszti a gyermek koncentrációképességét.” – beszélgetés Schmidt Andrea oktatásszervezővel az idei év 9. évfolyamába jelentkezők felvételijéről.
Több tízezer diák és szülő izgulhatott idén is a középiskolai felvételik miatt. A kilencedikesek írásbelijére több mint 62 ezren jelentkeztek idén; a 6 évfolyamos gimnáziumi írásbelin több mint 8100-an, a 8 évfolyamoson több mint 5200-an vettek részt. Az idei felvételi azonban minden eddiginél komolyabb tervezést, odafigyelést és tudatosságot követel a diákoktól és a szülőktől, tanároktól egyaránt.
Ebben az évben már én is nagyobb odafigyeléssel követtem a történéseket. A legidősebb fiam jövőre felvételizik, így izgatott szemlélője voltam az eseményeknek. Igyekszem időben elkezdeni a felkészülést, így arról kérdeztem Schmidt Andrea oktatásszervezőt, hogy hogy látja az idei év felvételijét és miként segíthetek majd gyermekemnek jövőre zökkenőmentesen venni az akadályokat.
Szerinted milyen volt az idei felvételi? (A korábbi évekhez képest.)
Nézzük a nyolcadikosokat, hiszen ők vannak a legtöbben, nekik tovább kell lépni az általános iskolai oktatásból. Programozóként én is szeretem a statisztikákat, mégis azt mondom, hogy nem tartom szerencsésnek, mikor egy adott évfolyam gyermekeit, elért átlagait az előzőekhez hasonlítgatjuk. Persze, meg lehet nézni, hogy mondjuk az idei átlag 2-4 ponttal alacsonyabb, mint az elmúlt pár évi, de az idei felvételi nehézségét nem feltétlen az adta, hogy egy vagy két feladat nehezebbre sikerült magyarból.
A most felvételizőknek a legnagyobb kihívást az jelentette, hogy úgy kellett felkészülniük, hogy a gyermekek 90%-ánál nem voltak meg az előző évről a biztos alapok az online oktatásnak köszönhetően. Meglátásom szerint a matematikai feladatsor összeállításán lehetett jobban érezni, hogy próbálták ezt figyelembe venni. Talán ennek is köszönhető, hogy a diákok többsége ezt érezte könnyebbnek, pedig a matematika szokott lenni a mumus.
Ha figyelembe vesszük, hogy ennek az évfolyamnak milyen nehézségekkel kellett megküzdeniük, úgy gondolom, hogy normál oktatás mellett magasabb átlagot hoztak volna, mint az előző éveké volt. Én csak gratulálni tudok nekik.
Hogyan volt érdemes rá készülni, mit tapasztaltak a tanáraitok a felkészítés alatt?
A felküszélés tematikáján már induláskor változtattunk, betettünk egy szintfelmérő órát, ami azelőtt nem volt. Jó döntésnek bizonyult. A tavaszi karantén miatt nem volt meg minden gyermeknél év végére a stabil, megalapozott tudás. Az online oktatás lehet nagyon jó, színvonalas, erre voltak is példák. Ugyanakkor sok iskola nem tudott olyan gyorsan megbirkózni ezzel a feladattal.
Ezt a szeptemberi szintfelmérőnk is visszaigazolta. Viszont rögtön láttuk, hogy milyen hiányosságok vannak, mire kell nagyobb hangsúlyt fektetnünk. Emellett a szülőknek is jelezni tudtuk, hogy melyik anyagrészeket kell többet gyakorolni, vagy esetleg ki az, akinek külön órára is szüksége lesz a tanfolyami felkészülés mellett. Tanáraink jelzése alapján elmondhatom, hogy a gyermekek nagyon komolyan vették a felkészülést, ami nem könnyű, ha azt nézzük, hogy ez egy 6. munkanap volt nekik. Tanáraink viszont mindent elkövettek, hogy érdekessé, élvezetessé tegyék számukra az órákat.
Egy kedves példa erre, amikor Máté, aki a negyedikesek magyaróráját tartotta, a tanfolyam közepe felé, látva a kicsiken a fáradtságot, a következő órára egy zenés produkcióval készült. Írt egy dalt az igekötőkre, felkapta a gitárját és elénekelte nekik. Mondanom se kell, hogy meghozta a várt eredményt és lelkesedést.
Hogyan tudtatok, illetve sikerült-e megfelelő színvonalú tanfolyamot tartani, amikor korlátozva lettek a szakkörök, tanfolyamok?
Nem mondom, hogy egyszerű volt. Az őszi korlátozások miatt csak két alkalmat tudtunk az iskolai helyszíneinken megtartani, utána nekünk is át kellett térni az online oktatásra. Szerencsére már nyáron felkészültünk erre. Magyartanáraink prezentációkkal készültek, melyet az óra végén megkaptak a diákok. A matematikához szükséges elméleti anyagokat pedig előre kiküldtük. Emellett a tanfolyam teljes anyagát átültettük online platformokra. Az órákat videóchates rendszerben tartottuk, ügyelve arra, hogy minden diák aktívan részt vegyen. Az órák színesítésére használtuk a Kahoot-ot is, otthonra pedig játékos, gyakorlófeladatokat küldtünk. Kiegészítésként pedig beiktattunk hétköznapra egy-egy kérdezős órát, amit ki is használtak diákjaink.
Szerinted milyen típusú gyerek lehet sikeres ezen a felvételin?
Ha csak az ideiről beszélünk, akkor elsősorban azok a tanulók voltak előnyben, akik önállóan is tudnak tanulni, mert őket kevésbé hozta nehéz helyzetbe a tavaszi online oktatás. Általánosságban viszont úgy gondolom, hogy minden gyermek sikeres lehet megfelelő felkészítéssel.
Mit érdemes fejleszteni egy szülőnek, vagy mire érdemes odafigyelni, akár már korábban?
A legfontosabbnak azt tartom, hogy meglegyenek az alapok. Az előző években arra kell törekedni, hogy stabil tudást szerezzen a gyermek, amire lehet építeni, és minél jobb jegyekkel zárja az évet. Feleslegesnek tartom már hetedikben felvételire készíteni a gyermeket. Egyrészt, minél előbb sulykoljuk ezt belé, annál jobban rá fog parázni. Másrészt, bőven elég egy jól felépített előkészítőre ősszel beíratni. Ha egy szülő kevésnek érzi az iskolai oktatást, akkor keressen a gyermeknek külön tanárt, tanfolyamot, de ez ne előkészítő legyen, hanem szintre hozó.
Amiben még egy szülő sokat segíthet, ha fejleszti a gyermek koncentrációképességét. Erre nagyon jó technikák, feladatok vannak. Sajnos azt látjuk minden évfolyamon, még a nyolcadikosoknál is, hogy nem tudnak megfelelően koncentrálni, ennek köszönhetően figyelmetlenül oldanak meg feladatokat, részfeladatokat, amivel sok értékes pontot veszítenek.
A másik ilyen terület az önbizalom fejlesztése. Nagyon sok okos, értelmes gyermek volt most is a tanfolyamunkon, de azt láttuk, hogy nem bíznak magukban még akkor sem, amikor tudják a jó megoldást. Erre jó példa az egyik diákunk, aki beírta a jó választ a felvételin, majd áthúzta.
Hogy a legjobb az írásbeli, szóbeli felvételire készülni? Iskolai keretek között, vagy külön?
Úgy gondolom, ez sok mindentől függ, de mindenképpen készülni kell rá. Az iskolában tanultak nem elegek a felvételihez. Itt nem feltétlen arra gondolok, hogy egy tananyagrész kimaradna az oktatásból, hanem arra, hogy a felvételiben a feladatok megfogalmazása más. Sokszor előfordul, hogy egy szöveges matematika feladatban jóval több adat, információ van, mint kellene a megoldásához. Ezeket meg kell tanulni kiszűrni.
Hogy egy gyermeknek melyik felkészülési forma a legjobb, azt a szülőnek kell tudni, ismernie kell a saját gyerekét. Van, aki tud otthon anyuval készülni, van, aki csak mástól tudja elfogadni a tanítást. Véleményem szerint egy jó felkészítő tanfolyam nagyon sokat tud adni. Ezekben kis tanulói létszám van, viszont a csoport húzóerő lehet. Fontos, hogy a megfelelő előkészítőt válassza ki a szülő gyermekének. Ma már elég nagy a piac, más-más módszerekkel lehet találkozni.
A másik kérdés, hogy hétköznap vagy szombat? Én úgy gondolom, a szombat délelőtt sokkal többet ér, mint hétköznap esténként, iskola és házi feldatok után fáradtan még tanulni, figyelni.
Mi van, ha nem jut be oda, amit elképzeltek?
A megfelelő iskola kiválasztása nem könnyű feladat, főleg a nyolcadik évfolyamosoknál. Sajnos évről évre többen végeznek, és amíg bölcsődék, óvodák épültek, a középiskolák száma nem szaporodott. Ennek köszönhetően egyre nehezebb bejutni egy-egy vágyott intézménybe. Mindenki több iskolát jelöl meg, de persze ott van az az egy, ami az álom. Ha nem sikerül, csalódás, de tudni kell, hogy a legtöbb iskola átjárható még az első évfolyam után.
Fontos, hogy megértessük a gyermekkel, hogy egy kissé gyengébb iskolából is tovább lehet tanulni, ha odateszi magát. A legfontosabb pedig, hogy mi még véletlenül se mutassuk ki a csalódottságunkat, mert akkor ő még jobban elkeseredik, és ha már utálkozva megy a leendő iskolájába, akkor biztos, hogy nem fogja ott jól érezni magát, az pedig a tanulásra is kihat.
Mi van, ha sokkal rosszabb lesz az írásbeli, mint, amit vártunk?
Ez sajnos gyakran előfordul. Az írásbeli egy adott napot, pillanatnyi teljesítményt tükröz, és nagyon sok tényező kihat arra, hogy hogy sikerül. Sok gyermek túlizgulja, ezért nem tud megfelelően koncentrálni. Vannak, akik megcsinálják a nehezebb feladatokat, mert ott kellőképpen figyelnek, az alapfeladatoknál meg egyszerűen félreszámolnak. Mondok egy példát. Javítottam, ellenőriztem idei feladatsorokat. A nyolcadikosoknak volt egy százalékszámításos, viszonylag egyszerűbb feladat. Mégis 10-ből 8-an csak a feladat felét oldották meg, mert nem olvasták vissza a leírást, amiben még egy kérdés volt. Én ezeket tartom feleslegesen elvesztett pontoknak.
Ha nem sikerült az írásbeli, az elsődleges feladata egy szülőnek, hogy a gyermek önbecsülését erősítse és ne lehúzza. Megértesse vele, hogy ettől ő még egy nagyon értékes emberke és nem ettől függ, hogy mire viszi majd az életben. Igen, lehet, hogy a vágyott iskola emiatt nem jön össze, de akkor is van hova tovább lépni. Erről beszéltünk az előző kérdésben is.
Háromgyerekes szülőként tapasztalatból mondhatom, hogy a gyermek legtöbbje nyolcadikra még nem tudja, mi is szeretne lenni, melyik pálya a vonzó számára, vagy ha mégis úgy érzi, hogy megtalálta a hivatását, lehetőséget kell adni arra, hogy nyisson más irányok felé is, hiszen ez a legtöbbször érettségiig még változhat. Ezért gondolom úgy, hogy nem kell elkeseredni, ha nem sikerül a vágyott intézménybe vagy tagozatra bekerülni.
Mit tanácsolsz a közelgő szóbelire a felvételizőknek?
Ha röviden kéne megfogalmazni, annyit mondanék, hogy csak lazán.
Tartunk szóbeli felkészítőt is, így tapasztalatból mondom, a gyermekeknek a legnagyobb kihívást az jelenti, hogy ne feszengjenek, hanem felszabadultak legyenek. Azt szoktam javasolni a tanulóinknak, hogy otthon tegyék ki az ágyra a plüssöket, és nekik mondják el, amit gondolnak. Majd, amikor élesben ott ülnek a bizottságnál, képzeljék a helyükre a macikat. Így biztos, hogy elmosolyogják magukat, és az már fél siker.
Hamarosan kezdődnek a szóbeli felvételik is. Kívánok sok erőt és kitartást még ehhez az utolsó nagy hajrához!