Király Nóra
Király Nóra bloggazda

Amíg hűvösen tartja a szobát a klíma – felforralja a bolygót, amin élhetünk

Ma természetes, hogy ha melegünk van, akár otthon, akár a munkahelyen- „lejjebb vesszük a klímát”. Sok embernek eszébe se jut, hogy az az egyetlen laza mozdulat, milyen károkat okoz a bolygó hőháztartásában. Ugyanis nem csak nekünk van melegünk – az üvegházhatás miatt az egész bolygó szenved a hőségtől.


A Knauf Insulation felméréséből tudjuk, hogy hazánkban minden negyedik háztartás használ klímaberendezést. A klímák áramfogyasztása pedig nagy mértékben hozzájárul az üvegházhatást növelő széndioxid kibocsátásához.

Ötgyermekes édesanyaként és a Zöld Követ Egyesület alapítójaként különösen fontosnak érzem, hogy a gyerekeknek olyan szemléletet adjunk át, amelyek mentén felelőséggel bánnak majd az utódok is a Földdel.

Mert ha csak annyit megtennénk, - ha már használunk klímát-  hogy két fokkal magasabb hőmérsékleten üzemeltetjük az eszközt (például 20 fok helyett 22 vagy akár 23 fokon) évente körülbelül fél tonnával kevesebb széndioxid kerülne a levegőbe. Ha a szülők számára az a természetes, hogy némi kényelmetlenséget képesek elviselni azért, hogy globálisan élhetőbb legyen a bolygó, akkor a gyerekek ezt veszik át, számukra is az lesz természetes, hogy megtanulnak bizonyos határok között alkalmazkodni a klímaberendezés maximális erőre kapcsolása helyett.

Annál is inkább, mert régen is voltak jól bevált „okos megoldások” is, amelyek a lehető leggyengédebben kímélték a környezetet, és nem féltek ennek érdekében némi kényelmetlenség elviselésétől az emberek.

Talán nem csak nekünk gyerekkori élmény, hogy a nyári hőséget besötétített szobákban éltük túl. A gyerekkor része volt, hogy 11 körül a házba parancsoltak minket a szülők és délután háromig a lábunkat se tehettük ki onnan. Legfeljebb, ha olyan szerencsés helyzetben voltunk, hogy árnyékos udvar, vagy fedett, szellős veranda, terasz is a család rendelkezésére állt.

A késő délelőtti 11 és a kora délutáni 15 óra között azonban a legtöbbször a hűvös szobákban ütötte el a gyerekhad az időt. Hűvösben, nem klíma által biztosított hidegben, hanem hűvösben.

Azért hangsúlyozzuk ezt, mert alig néhány fokkal volt csak valószínűleg alacsonyabb a lakás hőmérséklete a kinn tomboló hőségtől, mégis élhető volt a benti létezés- egyszerűen azért, mert egészséges zónán belül maradt azért annak ellenére, hogy nem volt szinte egyetlen lakásban se klíma felszerelve. Nem dőlt a nap 24 órájában a klímából a hideg.

Meg kellett azonban idejekorán tanulni, hogyan lehet szabályozni a lakás belső hőmérsékletét – és ez gyerekfelelősség is volt.

Tilos volt például a lakásból ki-be szaladgálni, mert minden ajtónyitáskor dőlt be a hőség a lakásba és minden tizedmilliméter emelkedés számított aztán az éjszakai pihenés során. Az se volt mindegy, hogy mikor kellett-lehetett a lakás szellőztetését megoldani. A hajnali – kora reggeli órákban lehettek csak nyitva az ablakok, majd éjjel újra. Napközben azonban szigorúan zárt ajtók, ablakok mögött kellett tartani a lakás komfortos hőmérsékletű levegőjét.

Ugyanezt a célt szolgálta a lakás sötétítése is. Az ablakok nyitás- zárásával párhuzamosan történt a sötétítése is. Gyerekként kellett megtanulni, hogy felelősségünk van abban: elviselhető marad e az otthonunk hőmérséklete vagy sem.

Egyéb praktikák is álltak azonban a felnőttek rendelkezésére a lakás hűtését illetően.

A tapasztalt háziasszonyok az első kánikula beköszöntével felszedték a lakásban a szőnyegeket és a csupasz padló maradt a talpunk alatt. A konyhában, folyosókon, vizes helyiségekben rendszerint kőburkolat volt, ami áldott módon hűvös érzetet nyújtott. Mindezt gyakori felmosással lehetett fokozni. De sok helyen azért (is) hagyták jó ideig csupaszon a betonpadlót, mert azt fel lehetett locsolni – és a száradó padló hűtötte le a lakást.

Közmegegyezés volt a családokban, hogy nyáron, kánikulában, lakáson belül nincs nagy, többfogásos lakoma. Nincs nagy, forró levegővel, nagy gőzzel járó főzés. Nem csak azért kínált a háziasszony könnyű, sokszor hidegen elkészíthető fogásokat nyáron, mert a nagy meleg a család étvágyát is elvette, de azért is, mert ha a konyha felfűtötte a lakást, akkor aznap garantáltan izzadt a család, nem volt nyugalmas éjjeli pihenés.

A fürdővíz hőmérsékletének csökkentésével is lehetett védekezni a nagy meleg ellen- egy gyors hűs vízzel történő zuhany után máris komfortosabbnak érezte mindenki a nyarat.

Az ágyneműcsere se volt véletlen. Amíg télen nagy, meleg paplanokat használtunk, nyáron előkerültek a könnyű takarók, vagy csak egy lepedő alá bújva aludtunk. Nem volt mindegy az ágyneműhuzat, a lepedő anyaga sem. Amíg télen flanel vagy gyapjúhuzat fokozta a meleg érzetet, nyáron hűvös vászonlepedők biztosították a kényelmet.

A legtöbben talán nem is hallottunk a klíma berendezésekről, amelyek természetesen bizonyos területeken (például az egészségügyben vagy nagy hőséggel járó gyártási folyamatoknál) nélkülözhetetlenek. Ám a mindennapi életben, csak azért, hogy a mindenek feletti kényelmünket kiszolgálva lehűtsék a környezetet, egyben szinte felforralják a bolygót is.

Szerintünk nem éri meg. Érdemesebb talán okosabb megoldások után nézni, vagy visszanyúlni rég bevált, működő praktikákhoz. Még akkor is, ha azok nem nyújtottak maximális kényelmet.