Apa, 77
Az első férfi az életemben hetvenhét éves. Felfoghatatlan! Képtelen vagyok szabadulni attól az érzéstől, hogy Ő nem lehet öreg, mert nekem mindig középkorú, örök negyvenes. (Miközben nem az apukám ennyi, hanem már a férjem is az ötödik x-et ostromolja, s magam is elmúltam már negyven rég.) Amikor annak idején kérdeztek a tanáraim, rég múlt idők oroszóráin gyakorolva, és osztályfőnökin, kérdőíveket töltögetve, apa még csak negyvenvalamennyi volt... nekem ennyi is maradt!
Velem futhatnak előre az évek, de Ő soha nem öregedhet meg! Nem engedi a bennem élő kislány. Mert Ő az én Apukám! És apa csak egy van!
Először az Ő nagy férfitenyerébe csúsztattam a kezem, Ő vigasztalt, cipelt a karján, nézett velem órákig gyíkot a kövek közt, s tanított halkan a világra. Mert Ő mindent tudott. Akkor legalábbis úgy gondoltam.
És futott velem az ügyeletre, mikor forró húslevesbe tenyereltem, tanított virágok nevére a hegyekben, nevetett velem tortadobálós vígjátékokon, és soha senkivel olyan jóízűen fokhagymás pirítóst enni nem lehetett pizsamás szombat reggeleken, mint vele. Voltunk cinkostársak és barátok, álltunk hadban is, de végül mindig békét kötöttünk.
Aztán őszülni kezdett, majd lassan én is. Ma együtt borozgatunk, ha akad egy kis nyugtunk. De normális az, hogy mégsem érzek semmi változást?! Legfeljebb annyit, hogy ma már az unokái mondják, ha valami igazán nagy, megoldhatatlan fejtörést okoz nekik: "Tudjátok mit? Hívjuk fel Nagyapát! Ő mindent tud!"
Isten éltessen sokáig, Apa!
Az apák napja közeledtével, játékos online felhívással és egy olyan családi esemény megszervezésével készülünk, amely biztos, hogy emlékezetes élmény marad mind a gyermekek, mind apukájuk számára.
Apák napi aktivitásainkkal szeretnénk ösztönözni a családokat, hogy mindannyian ünnepeljék ezt a jeles napot, hiszen Apa is csak egy van, nem igaz? :-)