Király Nóra
Király Nóra bloggazda

Április 7. az Egészségügy világnapja – „a prevenció elemi jelentőségű, ha az egészségünkről van szó”

Április 7. -én tartjuk az Egészségügyi világnapot, egyben ez a WHO születésnapja is. A szervezet az ENSZ intézményeként ezen a napon 1948. április 7-én kezdte meg működését.


 A WHO, vagyis az Egészségügyi Világszervezet az egyik legjelentősebb nemzetközi összefogás annak érdekében, hogy globális szinten tudjon működni az egészségügyi munka irányítása és összehangolása.

 A  világnap alkalmából a különböző években más és más tematika került fókuszba, de ezek csak irányvonalak. Mi idén az egészségügyi prevenciót célozzuk meg ebben az írásban.

 A Ficsak alapítójaként,- amely civil szervezet különösen nagy hangsúlyt fektet az családok egészséges életmódjának kialakítására, megőrzésére és az edukációra, - úgy látom, hogy a prevenció elemi jelentőségű. Ha társadalmi szinten nézzük az egészséget, akkor az egyik legfőbb társadalmi érték. Ötgyermekes édesanyaként pedig napi szinten tapasztalom, mennyire fontos már a gyermekek születése pillanatától a prevenció. Ez pedig az anyatejes szoptatás preferálásától a napi mozgáson át, a stressz helyes kezelésének megtanításáig a teljes életmódot lefedi. Édesanyaként kiemelkedő jelentőségű az ebbe fektetett munka. El nem spórolható energia, figyelem és napi szintű küzdelem a gyerekekkel addig, amíg rutinná nem válik ez náluk. Vagy még inkább addig, amíg ennek egy életen át tartó jelentősége, belső értékként meg nem jelenik a mindennapi gyakorlatban.

Édesanyaként különösen nagy a felelősségünk abban, hogy a család egészségét megőrizzük, és ennek az egyik legegyenesebb útja, ha jó mintát adunk a gyerekeinknek. 

Mintakövetés és a JÓ mozgásforma kiválasztása sokat segíthet! 

A mi családunk számára a mozgás az alapérték. Családunk minden tagja sportol, én magam is minden egyes nap szakítok időt arra, hogy fussak egy nagyot, vagy más módon mozgassam át az egész szervezetemet. Erre késztetem a gyerekeket is. Ugyanakkor látom, hogy azokban a családokban, ahol a mozgás nem épült be ennyire a napi rutinba, nem olyan könnyű rávenni a gyerekeket, illetve először a szülőknek magukat, hogy egyéb tevékenység helyett inkább a mozgást válasszák.

Könnyebb moziba menni, esetleg otthon egy filmet megnézni a családnak együtt. Ugyan néha ez lehet családot összekovácsolóan jó közös program, főleg, ha nem céltalan bambulás van a háttérben, hanem egy olyan filmről van szó, amelynek a tartalma, mondanivalója segíthet valamely családi feszültség feldolgozásában. Sokszor azonban nem egyféle lelki edzés, egy helyzetfeldolgozás, vagy a családi összeolvadás megélése miatt marad a kanapén ülve a család összes tagja, hanem mert nehéz megmozdulni.

Én azonban úgy látom, CSAK megmozdulni nehéz, ha már valakiben megszületett az ezzel kapcsolatos döntés, ha megvan az első pár lépés, onnan már vezethet jó út az egészséghez. Nem kell arra várni, hogy majd a gyerekek, vagy a párunk teszi meg az első lépést, mert a kényelem nehezen ereszti el a családtagokat. Nekünk kell lépni, tenni magunkért és közben magunkkal húzni őket is.

Természetesen az a jó, ha már egészen kicsi korban ráéreznek ennek ízére és örömére, ha azt tanulják meg, hogy a legjobb családi programok egyike a közös mozgás. Akár a közös séta, futás, kirándulás. Még inkább, ha azonos mozgásformát végez a gyerek és a szülő. Ha együtt tornáznak, jógáznak, úsznak, karatéznak, kerékpároznak és sorolhatnám, mert a közösen végezhető mozgásformák listája nagyon hosszú. Érdemes kiválasztani azokat, amelyek a leginkább passzolnak hozzánk és figyeljünk arra is, hogy olyanokat válasszunk, amik minden szempontból beleillenek a család életébe. Mert így nem néhány hétig tartó próbálkozások lesznek csak, nem kurta, intenzív időszakot követő kudarcok, hanem egy jó gyakorlat, ami éveken át velünk marad. 

A gyerekek alapvetően azt eszik, amit a szülő az asztalra tesz

 Sokgyerekes édesanyaként tudom, hogy vannak gyerekek, akik „válogatnak”, akik elutasítanak ezt vagy azt, akik megpróbálnak teljesen kirekeszteni valamilyen alapanyagot a táplálkozásból. A tapasztalatok azért azt mutatják, hogy alapesetben a gyerekek nem teljekörű tápanyag csoportokat zárnak ki, csak egy-egy zöldségféle vagy fehérjeforrás nem passzol az ízlésükkel. Az ízlés azonban csecsemőkortól kezdve egy bizonyos szintig formálható, még akkor is, ha vannak édesebb szájú, meg kevésbé édes ízre fókuszáló babák, és ezt érdemes figyelembe venni akkor, ha valamilyen elutasításba ütközünk. Mert ha elutasítja a gyerek a karfiolt (mint zöldséget) és rosszul van a brokkolitól, akkor próbálkozzunk egészen addig, amíg meg nem találjuk azt a zöldfélét, amit mégis elfogad. Vagy vegyítsük a zöldségeket, gyümölcsöket egymással, tejtermékkel, hússal, gabonával. Az arányokat csúsztassuk ide-oda, amíg el nem találjuk azt, ami segítségével mégis csak lecsúszik majd az a falat, amire az egészséges táplálkozás miatt szüksége van a gyereknek.

Ha a gyerek ellenállása esetén nem hátrálunk meg és nem a könnyebb utat választjuk, ha nem bolti (túl cukros, túl sós) termékek után nyúlunk, akkor már egészen kicsi korban van esély arra, hogy a természetes ízeket és a megfelelő alapanyagokat szokja meg a gyerek. Tudom, hogy könnyebb megvásárolható bolti krémtúrót adni uzsonnára, mint azt otthon elkészíteni, de hosszú távon megéri minden ezzel kapcsolatos szülői, anyai erőfeszítés. Megéri, ha látjuk, hogy a gyerekek tele vannak energiával, de nem a cukortól pörögnek, ha nincs rajtuk túlsúly, ha kiegyensúlyozottak, és sokféle szempont alapján motiválhatóak. 

A stressz megfelelő kezelése az egészséges testi-lelki állapoton is múlik 

A gyerekek számára a kigyensúlyozottság nagyon fontos állapot, és ennek elérésében fontos szerepet játszik az egészséges táplálkozás és a megfelelő mennyiségű mozgás is. Amikor a gyerekeket (is) érintő, kiemelkedően magas stressz hatásokról esik szó, akkor érdemes figyelembe venni azt is, hogy a stresszel való megküzdés egyik alapfeltétele a gyermekek általános állapota. Az ugyanis a védelmi rendszer egyik bástyája.

Egy megfelelő testi-lelki állapotban lévő gyermek eleve jobb helyzetből indul stresszes helyzetek esetén, hiszen van honnan merítenie. Ha a mozgást, mint a stresszes helyzetekre adott pozitív megküzdési stratégiát nézzük, akkor van mire támaszkodnia. Egy sportoló gyermek önkéntelenül a mozgáshoz fordul, ha feszültebb, és ritkábban akarja azt édességgel vagy egy maratoni videó játékkal enyhíteni.  Ami egyébként is hatástalan próbálkozás lenne.

Vagyis van jó, bármikor bevethető eszköz a kezében ahhoz, hogy elvezesse a felesleges feszültséget.