Király Nóra
Király Nóra bloggazda

Augusztus 1 – az Anyatejes táplálás világnapja – ítélkezésmentesen ünnepeljük ezt a csodálatos adományt

Az anyatejes táplálás az egyik legfantasztikusabb dolog a világon, - a legtermészetesebb, a leghigiénikusabb és egyben a legoptimálisabb is a baba és az édesanya szempontjából is. A szoptatás világnapján, augusztus 1-én, mi sem lehet természetesebb, mint hogy mi magunk is foglalkozunk ezzel a témával.


Mert pontosan ezek, a feljebb felsorakoztatott (egyébként igaz) kijelentések azok, amelyek sok esetben alaposan megtépázzák egy frissen szült, új kismama önbizalmát. Mert előfordul, nagyon is gyakori dolog, hogy nem megy mindez egykettőre úgy, mint a karikacsapás. Sőt, a szoptatás, a kisbaba mellből való táplálása nagyon sokszor olyan akadálypálya, amin sok a buktató és még mindig kevés a hiteles kapaszkodó. Mert nagyon is sok múlik a környezet támogatásán, még azon is, hogy milyen tapasztalatokat szerez a kismama a kórházban, közvetlenül a baba születése után. Sőt, akár a szülés is befolyásolhatja azt, ahogyan megbirkózik majd az édesanya és a kisbaba ezzel a kihívással. Mert egy bonyodalmas, akár mindkettőjük számára traumatikus szülésfolyamat után kicsi az esély egy zökkenőmentes szoptatás elkezdésére. Van erre is esély, de egy kifáradt, testben-lélekben meggyötört kismama és egy kifáradt újszülött nehezebben talál egymásra ebben a folyamatban. És nagyon is sok múlik ilyenkor a kórházi személyzet hozzáállásán és támogató, türelmes, az édesanyát is türelemre intő attitűdjén.

Érdemes nagyon kitartónak és eleinte igen türelmesnek lenni a szoptatást illetően, mert sokszor a kezdeti nehézségek olyan mértékűnek tűnnek, ami visszariaszthatja az anyukát a szoptatástól és egyszerűbbnek tűnhet tápszerhez nyúlni. Van olyan, hogy megijed egy édesanya attól, hogy kevés a tej – attól is sokan félnek, hogy a gyermek számára nem elég tápláló az anyatej. Sokszor a gyermek küzdelmét érzik irreálisan nehéznek és megsajnálják az erőfeszítések miatt. Esetleg azért mondanak le a szoptatásról, mert túl sok feszültség előzi meg vagy övezi az egész folyamatot. Már az elején befeszül a kicsi, nem tud rákapni a bimbóra, nem jön a tej, túl sok tej jön, nem nyel semmit, túl sokat nyel a baba. Már szopás közben nagyokat bukik és sorolhatnánk. Ahogy az anya lelkiállapota is rányomja a bélyegét a szoptatásra, - nehezebben indulhat be a tejkiválasztás a gyermeke táplálása miatt görcsösen aggódó édesanyánál.

Előfordulhat olyan is, hogy éppen a túlzott aggodalmak, a stressz miatt torpan meg a szép egymásra találás. Mert az az optimális, ha ez megvalósul, és éppen ezért nagyon fontos az is, hogy ne keltsünk egymásban nagyobb aggodalmakat, mint amennyit egy gyermekét szoptatni kívánó édesanya önmagában érez.

Tapasztalatból állíthatom, hogy egészséges esetben aligha van megfelelőbb táplálási forma, mint az anyatejes táplálás – még inkább a szoptatás. Ezzel - valamint a nyilvános helyen való szoptatással kapcsolatos gondolataimról már írtam ITT a blogon.

A görcsös akarás miatti kudarcok mentén azonban néhány gondolattal szeretnék segíteni a kismamáknak, szeretném megerősíteni őket abban, hogy nincs baj akkor sem, ha valaki nem tudja olyan hamar elkezdeni a szoptatást, mint ahogy azt másoknál látja. Nincs baj, ha nincs elegendő teje mégsem, és akkor sem, ha gyermeke hamarabb feladja a szopizást, mint társai és és át kell térniük valamilyen egyéb táplálásra. Akár hamarabb, mint mások.

Ötgyermekes édesanyaként, aki az összes gyerekét szoptathatta, szeretném megnyugtatni azokat, akik ezt nem tehették meg, hogy nem jobb anya az, aki képes szoptatni gyermekét, ahogy nem rosszabb anya az, aki erre valamilyen okból kifolyólag nem képes.

Soha nem találkoztam még olyan édesanyával, aki tudatosan ne akarta volna szoptatni gyermekét, de sok esetben találkoztam olyan édesanyával, aki valamilyen akadályba ütközött és nem tudta megvalósítani ezt maradéktalanul. Nem tudott a természet csodálatos adományával élni, és ezért rendkívül sok fájdalmat élt át, bűntudatot érzett és rosszabb anyának gondolta magát, mint azok a szerencsések, akiknek a szoptatás (viszonylag) könnyedén megvalósulhatott.

Miközben pontosan tudom, átéltem és tapasztaltam, milyen fantasztikus élmény anyaként a szoptatás és mennyire áldásos dolog a baba számára ez a kapcsolódás és táplálás, nem gondolom, hogy kevesebbet ér anyaként az, aki ezt nem élheti át. Mert a szeretettel teli anyai gondoskodás nem merül ki csupán a szopatásban, és anya-gyermek viszonylatában nem ez az egyetlen mérce ebben az életünk végéig tartó kapcsolódásban.

Lehet jó, gondoskodó és a gyermekével minden szempontból törődő, csodálatos édesanya az is, aki nem tudta anyatejjel táplálni kicsinyét és bár megkérdőjelezhetetlen tény, hogy az anyatejnél jobb dolgot még nem talált fel a természet a kisbabák táplálásra – egy szerető édesanya képes úgy gondoskodni gyermekéről, ahogy az adott körülmények között a gyermeke számára a lehető legjobb. Akkor is, ha a szoptatás egyáltalán, korlátozottan vagy rövid ideig valósulhatott csupán meg.

Természetesen az a jó, ha akár fájdalmak, és lemondások árán is törekszünk arra, hogy gyermekünknek a legtermészetesebb és optimális táplálék jusson, de ha ez nem valósulhat meg, az nem lehet vízválasztó az anyaságban. E mentén se mások, se mi magunkat nem minősíthetjük és ne ítéljük meg soha. Mert ha ezt a görcsös megfelelési szándékot elengedjük, talán hamarabb és könnyebben valósíthatjuk meg az anyatejes táplálást.