Az egyén csak másokkal való kapcsolódásában tud fejlődni, ennek legfőbb helyszíne pedig a család

A Mindennapok Női Szemmel Egyesület (NŐISZEM) 4 alkalmas pszichológiai témájú MINIszeminárium sorozatot indított, amely előadások segítséget kívánnak nyújtani a családi harmónia megteremtésében, a helyes “énkép” megalkotásában és a gyermekek személyiségének felismerésében. A szeminárium előadóját, Andráska Zsófia coach-ot kérdeztük motivációiról, munkájáról.

---

Mit tudhatunk rólad, honnan indultál?

Alapvégzettségem szerint szociálpolitikus vagyok. Az egyetem elvégzését követően nem találtam a helyem beosztottként, így inkább belevágtam egy saját vállalkozásba, amiben az elején egy másik lánnyal közösen dolgoztam, később egyedül folytattam.

Voltak neked is elakadásaid a munkádban, egyénileg? Hogyan lendültél túl a téged ért nehézségeken? 

Az eleje borzasztóan nehéz volt. Folyamatosan a komfortzónámon kívül voltam, állandóan feszegettem a határaimat. Teljesen ismeretlen helyzetekkel találkoztam és nem is nagyon tudtam senkitől sem kérdezni. Rengetegszer sírtam, keseredtem el, gondolatban többször abba is hagytam- de aztán valahogy mindig túllendültem a nehézségeken. Gyakran jött kívülről segítség, - új helyzetekből, új emberekkel való kapcsolódásból. Ebben az időszakban jártam terápiába is, ami az egyik legmeghatározóbb élmény volt az életemben. Ez a terápiába töltött körülbelül 3 év sokat segített abban, hogy jobban megismerjem önmagam és a működésemet, illetve, hogy rugalmasabban, magabiztosabban tudjak reagálni az új kihívásokra.  

Hogyan és miért választottad a coach szakmát?

A harmadik gyermek születését követően döntöttem el, hogy nem megyek vissza a cégembe dolgozni, ahol rengeteg határidős munkánk volt. Ezt már 3 gyerek mellett nem akartam folytatni. Végig gondoltam mi az, amiben jó lehetnék és mivel már a saját terápiám során megfogalmazódott bennem, hogy egyszer szeretnék majd a másik oldalon ülni és segíteni, így a coach szakmát választottam és elkezdtem ebbe az irányba képezni magam.

A NŐISZEM-mel való együttműködés során, miért ezt a négy témát választottad? 

Igyekeztem olyan témát választani, amelyek kurrensek lehetnek a hallgatók számára. Az elmúlt egy évben a pandémia alatt a családok, illetve párkapcsolatok működése, belső harmóniája került nagy veszélybe, hiszen az állandó egzisztenciális félelem (anyagi és létbizonytalanság is egyben) mindenkit feszültebbé, türelmetlenebbé tesz. Ez kihat a pár/családi kapcsolatokra és így a család minden szereplőjére. Téma választásaim különböző szemszögből célozza és segíti megérteni a párkapcsolati és családi rendszert és annak működését.  

Melyik áll hozzád a legközelebb? Miért?

Hitem szerint az egyén csak másokkal való kapcsolódásában tud fejlődni és nőni és ennek legalapvetőbb egysége a párkapcsolat, illetve a család. Ez az az egység, ahol biztonságban érezhetjük magunkat, ahol töltekezhetünk, ahonnan az elfogadást, a szeretetet kapjuk ezért ennek az egységnek az “egészséges” , a tagjait támogató működése nagyon fontos. Így minden olyan téma közel áll hozzám, ami ezt az egységet célozza.

A covid hozta szűk mozgástér hogyan hat az emberi/a párkapcsolatokra? 

Egyfelől az emberek az életüket a létezésüket érzik veszélyeztetve, másfelől sok mindenkinek az egzisztenciája, a jövő képe került veszélybe. Ez a fenyegetettség mindenkire különböző mértékben és módon hat. De általánosságban elmondható, hogy az emberek feszültebbek, türelmetlenebbek, kevésbé terhelhetőek. Ennek oka az is, hogy nem elérhetőek azok a “erőforrások” (társasági, kulturális, sportélet, utazás) ami a feltöltődést adja az embereknek. Szóval egyrészt nagyobb igénybevételnek vannak az emberek kitéve, de kevesebb a töltekezési lehetőségük. Ez kiélezheti a konfliktusokat, elmélyítheti a családi válságokat, illetve berögzítheti az eltolódott erőviszonyokat.  

Hogyan lehet viszonylag sérülésmentesen kommunikálni, úgy, hogy se magunk, se a másik ne sérüljön és a kapcsolat se szenvedje meg a helyzetet?

Vannak szabályok, amiket érdemes betartani, ami csökkenti a sérülés veszélyét. Ilyen a minősítés, a vádaskodás, a másik dolgába való beleszólás, az ítélkezés elkerülése. Gyakran többre megyünk, ha igyekszünk a saját térfelünkön maradni és arról beszélni azt kifejezni, ami nálunk van, ami velünk történik. Igyekezzünk megbeszélésre törekedni, ha kell, akkor várjuk meg azt az időpontot, amikor mind a ketten tudunk viszonylag nyugodtan beszélni az adott nehézségről. Legyünk kíváncsiak a másik álláspontjára, megélésére és mindenképp tartsuk azt legitimnek. (fogadjuk el, hogy ő azt akkor úgy élte meg, úgy érezte) 

Hogyan ismerhetjük fel önmagunk és a mellettünk élő emberek szeretetnyelvét? 

Gondoljuk végig mi az, ami jól esik nekünk, de kitölthetünk tesztet is ITT. Nem csak egy szeretetnyelvet beszélünk, de gyakran egy kiugrik a többi közül, azt jobban értjük vagy jobban hat ránk. Nagyobb az értéke számunkra. Illetve van egy szeretetnyelv, amin keresztül pedig könnyen kifejezzük a szeretetünket, ami zsigeri, ami gondolkodás nélkül jön. Ez gyakran nem ugyanaz, mint amit meghallunk, de persze lehet egy a kettő. 

Hogyan fogadjuk a másik gesztusait? Hogyan lehet az elcsúszásokat kezelni?

Tudatosítani kell, hogy mi a másik zsigeri ösztönös szeretetnyelve. Érdemes megtanulni megérteni azt, ha a másik sokat dícsér, de nekünk nem az a szeretetnyelv, amit meghallunk, akkor is érdemes tudatosítani, hogy ő így fejezi ki a szeretetét. És minden egyes dícséretet átfordítani azzá, hogy fontos vagy, szeretlek. Persze érdemes elmondani azt is, hogy nekünk mi esik jól, és akár elkérni azt a másiktól. Ha fontos az intimitás az ölelés, az érintés, akkor megkérni a másikat, hogy legyen ez többször jelen a kapcsolatban.

Hogyan lehet tudatosan használni a szeretetnyelvet?

Merjük kérni és elfogadni, de kérdezzük meg, mi esik a másiknak jól és adjuk neki azt. Ez is, mint minden a párkapcsolatokban, a kommunikációról szól. Hogy képesek vagyunk e dialógusban lenni a másikkal, kíváncsinak lenni. Igyekezni megérteni, megismerni őt, vagy inkább csak ráerőszakolni azt, ami nekünk könnyen jön. 

Bevezetnél minket a következő két szeminárium témájába?

A következő a családdá válás buktatói lesznek. Tapasztalatom szerint vannak stációk, amin minden fejlődő kapcsolat végig megy (összeköltözés, házasság, gyerek második gyerek, munkahelyre való visszatérés, gyerekek kirepülése) amely helyzetek a legtöbb családban hasonló nehézségeket, kihívásokat tartogatnak. Tudatos felkészüléssel ezen konfliktusok nehézségek egy része elkerülhető.

Az utána következő pedig a Születési sorrend lesz, ami szintén izgalmas téma, mert az, hogy hányadiknak születünk egy családban vagy ha egykék vagyunk, az hat (és hogyan) a működésünkre, a későbbi választásunkra, karrier utunkra, világlátásunkra. Mivel nekem három lányom van, testközelből figyelhetem a különböző pozíciók hatásait.