Máthé Zsuzsa
Máthé Zsuzsa történész

Az élet egy elfoglalt férj oldalán

Idilli lenne, ha azt írhatnám, hat fős kis családunk esténként mindig együtt üli körbe a vacsoraasztalt, csöndes odafigyeléssel megbeszélve az óvodai, iskolai és munkahelyi élet napi történéseit. A férjem munkája azonban teljes embert kíván, egy színházat vezet, ami jellegénél és méreténél fogva sem napi 8 órába sűríthető feladat - olykor az az érzésem, hogy napi 48 óra sem lenne elég rá…

Így aztán a mi családi együttléteink jóval hektikusabban alakulnak, esti előadásokkal, ilyen-olyan váratlan eseményekkel, utazásokkal tarkítva az életünket. De lássunk egy átlagos hétköznapot. 

Mióta magam is dolgozom és agglomerációs falusi otthonunkból nap mint nap vonattal ostromlom a fővárost, Ő a reggeli fuvaros: viszi a nagyokat a szomszéd kisvárosba, suliba, majd a kicsit az oviba. Jó, hogy nem a szomszédba kell menniük, mert ez a tizenöt-húsz perces közös utazás alapozza meg a nap jó hangulatát és az apa-gyerek információcserét. Apa ilyenkor a volán mellett kikérdezi a feladott verset, meghallgatja a kócos álmokat és a kocsiból aprót guberál össze, hogy a sulisok egy kis potya édességet vehessenek a büfében a tízórai mellé és közben felzárkózik az aktuális ügyeket illetően, majd rituális „kézfogantyúval” búcsúznak el egymástól.


Ha épp nem beteg senki, és intézményben, munkahelyen töltjük a napot, délután megkezdődik a hazaérkező gyerekek és a még többnyire munkahelyén rostokló apukájuk telekommunikációs üzenetváltása: figyelmeztetés egy megígért hőre keményedő gyurma beszerzésére, véleménykérés egy diákpályázat filmforgatásával kapcsolatban, egy hétvégi közös mozi kapcsán sürgető tájékozódás vagy egyszerűen csak egy „apa, mikor jössz már haza?!” kérdés hangzik el telefonba, vagy megy sms-ben. Mert apát mindig nagyon várják!

Ő pedig, bár zúg a feje a munkahelyi ügyektől, mindig képes megnevettetni a telefon túlsó végén lévő kisebbet-nagyobbat, vagy vicces üzenettel válaszolni nekik. A gyerekek nevetése hamisítatlan apa-védjegy! Hamarabb hazaérve, próbálok mindenkit eljuttatni a másnapi felkészülésig, fürdéssel, vacsorával, mikor végre betoppan Ő. 

 

A pragmatikus, napi rutinban való előrehaladás ezen a ponton megtorpan és felülírja az ésszerűséget a játék. De milyen üres is lenne e nélkül a nap! Apa ugyanis (velem ellentétben) nem hajcsárkodik és nem idegeskedik (na, jó, ritkábban!), inkább megmutatja egy új, izgi film trailerjét, énekel a picivel, hülyéskedik a fiúkkal, a nagyobbik lánnyal pedig meghitten bújik össze. 

Én pedig végre hátradőlhetek egy picit és átfuthat rajtam újra a jóleső felismerés: apa csak egy van! És de jó, hogy van!

2020 beköszöntével 50 éves lett. Isten éltesse még nagyon sokáig!