Kassai Etelka
Kassai Etelka

újságíró

Az emberszeretet láthatatlan, milliónyi jócselekedetből szőtt segítő háló - nem üres frázis

Április 8. az Emberszeretet Világnapja és ugyan nem találtam az ünnep eredetéről hiteles információt, ez nem jelentheti azt, hogy kevésbé jeles nap, mint, amikor az asztaliteniszt vagy az unikornisokat ünnepli a világ.


Mert április hónapban az Unikornisok világnapjára is sor kerül, közvetlenül az Emberszeretet Világnapja után.  A Wikipédia se szolgált eredet magyarázattal, sőt az emberszeretet definícója is igen kurtára sikeredett, szemben a huncut szóval, ami ötször olyan hosszú bejegyzést kapott, mint az emberek közötti viszony egyik legfontosabb megközelítése. Pedig az emberszeretetre való képességünk és törekvésünk meghatározza a mindennapi életet.

Talán a filantróp kifejezés esik a legközelebb az emberszeretethez, mert az más érzületek mellett ezt is magába foglalja:  vagyis a filantróp azt jelenti: „emberbaráti érzés, felebaráti szeretet, emberszeretet, jótékonyság”.

Más megközelítésben a Wikipédia alapján: „Emberbaráti érzésű (személy, tett, gondolkodásmód), amely a közösséget segítő tettekben, jótékonykodásban, a közösség érdekében működő csoportok, mozgalmak, alapítványok támogatásában nyilvánul meg.”

Ugyan ez a néhány mondat (látszólag) nem sok mindent árul az emberszeretet lényegéről és fontosságáról, azért mégiscsak kifejezi a lényeget. Ez ugyanis a TETT. Vagyis a szeretetből fakadó, a másik ember javára történő cselekedet.

A jószívből fakadó, minden önzést nélkülöző cselekedet, ami átlépi a semmit nem tevő, passzív szánakozás határát. Szerintem ez az emberszeretet.

Amikor azt mondjuk, hogy valaki váratlanul segítő kezet nyújt, akkor nagy valószínűséggel nem számítottunk segítségre, és annál nagyobb az értéke annak a kinyújtott kéznek.

Ha csak nehezen írható is körbe az emberszeretet, és nehezen fogható meg annak lényege, annál sokoldalúbb módon lehet azt gyakorolni a mindennapokban, és tesszük is azt egymással úgy, hogy nem definiáljuk sehogy ezt a helyzetet. Amikor azonban valakinek kiszakad a megpakolt szatyor a kezében és mi önkéntelenül nyúlunk utána, kapkodjuk fel az elgurult almákat. Amikor átsegítünk egy idős vagy gyengénlátó, esetleg mozgásában korlátozott embert a zebrán. Amikor átadjuk a helyünket a buszon. Amikor magunk elé engedünk valakit a sorban.

Amikor félreállunk, hogy valaki más elférjen mellettünk. Amikor félreállunk, hogy a másik jusson jobb lehetőséghez. Amikor a kollégánk helyett befejezzük a munkát, hogy ő időben odaérjen az óvodába a gyerekért. Amikor bevásárolunk a szomszéd helyett, vagy kiváltjuk egy ismerős, ágyban fekvő betegnek a receptet. Amikor összevágjuk más helyett a tüzelőt. Amikor zsebkendőt adunk a másik babakocsit toló anyukának, mert látjuk, hogy szükség van rá, de hiába keres. Amikor kinyitjuk valakinek az ajtót, mert annak mindkét keze tele van. Amikor hazavisszük a kollégát a munkahelyről, mert az lekéste az utolsó buszt….. ezek mindegyike egytől egyig emberbaráti szeretetből fakadó cselekedet.

Ezek egyike-másika, esetleg az összes megtörtént már mindannyiunkkal, mert annyira hétköznapi, annyira egyszerű és annyira kézenfekvő, gondolkodás nélkül megvalósult apró kis jótettek, amelyeket talán észre se veszünk. Adjuk, kapjuk, továbbadjuk. Nem gondoljuk tovább a dolgot, nem is látjuk azt a láthatatlan, milliónyi jócselekedetből szőtt, lepkefinomságú, de eltéphetetlenül erős hálót, amit ezek a jó cselekedetek hoznak létre.

Amelyek megtartanak minket a mindennapokban és remélhetőleg akkor is, ha nagy baj. Mert ebbe a hálóba kapaszkodunk ösztönösen, amikor nagy baj és talán akkor eszünkbe se jut, hogy mi magunk mennyi szálat sodortunk ehhez a hálóhoz. Mennyi apró kis cselekedetünk, mennyi adok-kapok, szívből jövő jóság, mennyi kedvesség, emberbaráti szeretetből fakadó jó szó, vigasztaló gesztus tette erőssé, rugalmassá ezt a hálót, amely megvédhet mindannyiunkat. Érdemes rajta közösen dolgoznunk. Akkor is, amikor a hétköznapokon túl mutat, mert néha túl kell mutasson az emberszeretet. Amikor igazán nagy szükség van ennek az adománynak a használatára, ahogy most, az ukrajnai menekültek segítése is óriási kihívás minden jóérzésű ember számára. Ahogy előző cikkünkben írtuk, újra felhívjuk a figyelmet arra, hogyan lehet az emberbaráti szeretetből fakadó segítú szándék, hatékony. Akár önkéntes munka vállalásával.

"A BOK/SYMA csarnok az ukrajnai menekült családok befogadó és koordinációs központja lett. A csarnokban kialakításra került egy játszósarok és egy baba-mama (szoptató, pelenkázó) helyiség a Családszervezetek közreműködésével. Amennyiben módotokban áll segíteni, akkor azt a Ficsak - Fiatal Családosok Klubja- on keresztül tegyétek bátran, mert az adományokat célzottan juttatjuk el azoknak, akiknek a legnagyobb szükségük van rá! Önkéntesek, segítők jelentkezését is várjuk, mert most minden segítő kézre szükség van."