Az internet jó dolog, de tudatosság nélkül kiélezett fegyver a használata
Május 18-án ünnepeljük az Internet világnapját. A jeles napot a Nemzetközi Távközlési Egyesület kezdeményezésére jelölték ki. A kezdeményezés célja elsősorban az volt, hogy a fejlődő országokba és minden lefedetlen területre eljuthasson a világháló, azok a részek is bekerüljenek az információs vérkeringésbe.
Ám ez a nap nem csupán az internet létezéséről szól - sokkal inkább figyelemfelhívó napként tartjuk számon. Arról üzen, hogy bánjunk csínján, bánjunk óvatosan, tudatosan ezzel a forradalmi lehetőséggel, mert ha nem vigyázunk, legalább akkora kárt okozhat, amekkora hasznot hajt létezése.
Ha túlzás is kicsit, de mégis van abban igazság, hogy a mai gyerekek előbb tanulnak meg bánni az okos eszközökkel, mint beszélni vagy stabilan járni. Előbb ismerik meg az internetet, mint a távol élő rokont.
A környezetemben élőkön is látom, hogy a gyerekek, a kicsik meg a nagyok is összenőnek a technológiai eszközökkel. Minden szabad percüket lekötik a gépek. Komoly szülői munka azt valahogy kivarázsolni a kezükből. Ahogy komoly erő kell ahhoz is, hogy minél tovább toljuk szülőként az időpontot, amikor megkaparintják azokat.
Nagy munka, hogy minél későbbre toljuk a csatlakozást.
„Sajnos az a tapasztalatom, hogy nagyon nagy a nyomás a gyerekeken (na meg a szülőkön is) az osztálytársak felől. Sokszor mondják az én gyerekeim is, hogy: “persze neki lehet, és az ő anyukája mindent megenged, és ő egész nap gépezhet…”
Én úgy gondolom, nagyon fontos, hogy legyenek szabályok és azokat be is tartsuk. Nyilván nem tilthatok meg mindent és nem lehetek folyton a nyomukban, de szeretném hinni, hogy megértik, hogy az ő érdekükben nem vagyok túl engedékeny. Viszont sajnos úgy veszem észre, hogy sok szülő nem veszi ezt elég szigorúan. „- írtam néhány éve, és ma is igazak a leírt gondolatok.
Természetesen kell az internet, - akárhogy is nézzük, legalább akkora baklövés lenne a teljes tiltás, mint a kontroll nélküli internet, meg okos eszköz használat engedélyezése.
Mi magunk, felnőttek is használjuk az internetet, és valljuk be, nem csak a munkánkkal kapcsolatos dolgok után kutatunk a weboldalakon, de szórakoztató tartalmakra is rákeresünk, valamint a mindennapi életet is megkönnyíti.
Néha mi szülők is kószálunk a neten csak úgy céltalan és csak egy óra múlva kapunk észbe, mit is csinálunk: bámuljuk a képernyőt, villog a szemünk előtt a fény és csak bambulunk. Pörgetjük az oldalakat vagy belesünk mások szépre kozmetikázott életébe. Nem hisszük el, amit látunk, de azért felsajdul bennünk az irigység. Nekik lám sikerült, micsoda pompa, ó hát olyan messze, olyan magasra jutott valaki, akit valaha ismertünk. Ki gondolta volna.
Az a jó az internetben, hogy van - szinte mindent tud helyettünk, milliárdnyi információt tárolnak a sose fáradó szerverek. Az a tudás mindenkié. Az enyém, a szomszédé, meg a gyerek is onnan tanul. Kéznél van, elérhető, meg is szoktuk ezt a lusta, agyunkat kímélő kényelmet.
Az a baj az internettel, hogy van - mert megszoktuk, mert jólesik a lusta kényelem, hogy nem kell könyveket böngészni, ha valamit nem tudunk. Kimozdulni se kell otthonról, minek? Egy szempillantás alatt képeken hozza a kérdéses falevelet, szinte tapintható a világ. És előbb utóbb az is eljöhet, hogy otthonunk kényelmébe hozza a sokdimenziós életet. A kanapén heverve szagolhatjuk, ízlelhetjük azt, ami elérhetetlen, de mégis elérhető lesz az – ha illúzió is csupán.
Nekem félelmetes az a jövő, mert én ötgyermekes anyukaként, a Ficsak alapítójaként azt szeretném, ha a gyermekeim, a valódi életet ismernék meg igazán. Azt a világot, ami minden illúziótól mentesen is színes, szagos és szép. És elérhető. Csak le kell tenni a telefont és ki kell lépni a házból. Amire én minden erőmmel törekszem, nem csak a saját gyerekeimmel kapcsolatban, de közösségi szinten is. Mert a céltalan internethasználat helyett sportoljunk, kiránduljunk, ültessünk virágot vagy tegyük rendbe a környezetünket.
Le kell néha csatlakozni a világhálóról, sőt, csak néha kell fellépni. Csak akkor, ha valami igazán fontos vagy érdekes. És erre kell nevelni a gyerekeket is. Arra, hogy okosan kell bánni az internettel és okosan kell bánni a „kütyükkel is”, hiszen a két dolog szorosan összefügg.
Egy régebbi írásomban is foglalkoztam már ezzel a témával, mert erről nem lehet eleget írni vagy beszélni (és nem csak ezen a figyelemfelhívó, jeles napon). Akkor egy kutatásra hívtam fel a figyelmet:
„Egy ELTE kutatás alapján - melyben több mint ezer szülőt kérdeztek meg és a 2010 után született gyermekeket vizsgálták - a mai gyerekek egyre korábban és egyre nagyobb arányban használnak valamilyen digitális eszközt. A vizsgált korosztály 44%-a napi szinten kb. fél órát használ valamilyen kütyüt. Az eredmények szerint az 1-2 éves kor közöttiek 30%-a, a 2 évesek fele és a 4 évesek 60%-a használja a mobileszközöket. Azt is megállapították, hogy a gyerekekre a szülői hozzáállás/vélemény a témával kapcsolatban és a szülői példa is hatással van. A sokat mobilozó szülőnek a gyermeke többet van a képernyő előtt.”
Tehát nem kerülhetjük meg a tényt, hogy a szülői példa nagyon erős hatást gyakorol a gyerekekre ezen a területen is, így ha a mi kezünkhöz odaragadt a mobil, ne csodálkozzunk azon, ha a kicsik előbb nyúlnak a telefonhoz, mint a szájukból kipottyant cumi után. Nem kell ezen csodálkozni, láttam már ilyet.
Sokgyermekes édesanyaként számomra kiemelten fontos a tudatos internethasználat elősegítése. Az ezzel kapcsolatos – a teljes családot érintő edukáció- pedig kiemelten fontos cél. Számos programon foglalkoztunk már ezzel, és előadások témája is volt már az internet, valamint a technológiai eszközök tudatos használata különböző fórumok segítségével. Ilyen volt például a Lelki Egészség estek, amelyek egyik alkalma éppen ezzel a tudatos internet használattal foglalkozott.
A közeljövőben kerül sor egy olyan tanácskozásra, ahova a Kormány hívta meg a családszervezeteket. Az egyik legfontosabb programpont pedig éppen ez lesz: a digitális világ hatása a gyermekekre. Hiszen ma már tudjuk, hogy túlzott használata a heroinhoz, kokainhoz hasonló függőséget okozhat.
Számomra nagyon fontos visszajelzés ez országuk kormányától, hogy számol a családszervezetek tapasztalatával és kíváncsi a véleményünkre egy globálisan ennyire fontos kérdésben, területen.
Mert három nagyon is valós veszélyforrás leselkedik az internettel kapcsolatosan a gyermekekre nézve. Az egyik a tiltott tartalmak elérése (és felkutatása). Ezek olyan kockázatok a gyerekekre, amelyeknek hatásai szinte felmérhetetlenek. A másik veszélyforrás a gyerekek szélsőséges elszigetelődése egymástól és a családtól is. A túlzott net és kütyü használat súlyos zavarokat okozhat a szociális kapcsolódásokban. A harmadik veszély pedig a neten keresztüli bántalmazás, amely névtelenséget és a felelősségre vonás hiányát biztosíthatja a bántalmazóknak.
A negyedik mindez együtt - ha a gyerekek rákapnak a netre, akkor olyan függőség alakulhat ki, amely szakemberek segítségét igénylik, mert a szülő attól a ponttól egyedül nagy valószínűség szerint nem boldogul.
Vagyis szülőként az a dolgunk, hogy a gyerekünk a közelébe se jusson ennek a veszélyes, a gyerek egész személyiségét és életét károsan befolyásoló állapotnak.
Összefoglalva ÉLJEN az INTERNET! Éljünk az internet pozitív hasznaival, de tegyük mindezt TUDATOSAN!