Az iskolai bántalmazás okai és megelőzése – interjú Balatoni Józseffel, az ország „Joci bácsijával”
Van, ami nagyon nehezen változik az emberi közösségekben, ahogy régen, úgy ma is tetten érhető az iskolai zaklatás, egymás bántása, gúnyolása. Talán mindenkinek vannak emlékei ebből az időszakból. Ha nem áldozatként, akkor bántalmazóként vagy bámészkodóként lehetett szerepünk ebben a romboló folyamatban nekünk is.
Valamilyen szinten mindenkit érintett vagy érint a dolog, folyton aktuális, de nem csak ezért nem mehetünk el szó nélkül a jelenség mellett, hanem azért is, mert a bántalmazásnak súlyos, akár egy egész életre kiható nyomai, következményei maradhatnak az áldozatokban.
A Ficsak küldetésénél fogva fontosnak érzi a bántalmazással kapcsolatos edukációt, fontos, hogy a családok, a szülők rálássanak erre a helyzetre, megfelelő ismereteik legyenek a jelenségről, és válaszkész, segítő, jó reakcióik, ha érintetté válik a gyerek. Balatoni József, gyakorló pedagógus, a Felelős Szülők Iskolájának szakértője és előadó is, nem olyan rég tartott online előadást a Ficsak és a felelős Szülők Iskolája közös szervezésében megvalósuló programon (KAMASZOK - Covid generáció, félelmek, szorongások és a háborús hírek hatásai), az iskolai bántalmazás területén is autentikus, naprakész ismeretekkel rendelkezik.
Őt kérdeztük a jelenségről:
Milyen formái vannak-lehetnek az iskolai bántalmazásnak?
Nagyon sokféle bántalmazási formát ismerünk, a fizikai bántalmazástól kezdve a kirekesztésen át széles a sprektrum. Talán a verbális bántalmazás, a gúnyolódás, a másik piszkálása, „zrikálása” a leggyakoribb és a legismertebb. És a gyerek-gyerek közötti bántalmazásra fókuszálunk igazán, de előfordulhat az is, hogy egy felnőtt „piszkál” gyereket, egy pedagógus vagy egy edző az aki valamiért egy gyerek gyengeségeit gúnyolja, verbális abúzust követ el. Szerencsére ez ritkán fordul elő, de ha mégis megtörténik, az éppolyan súlyos károkat okozhat. A fizikai bántalmazás a legkevésbé jellemző, de azért az is előfordulhat, hogy meglökik (lökdösik) a másikat, vagy elveszik tönkreteszik a tárgyait. Óvatosan ugyan, de azért meg kell említenünk, hogy kissé eltér egymástól a lányok és a fiú által elkövetett bántalmazás. A lányok kifinomultabban követik el, de az éppoly fájdalmas és romboló, mint a fiúk nyíltabban elkövetett bántalmazása.
Változott az eltelt pár évtizedben a bántalmazás? Alakultak ki új formák?
Természetesen, az online zaklatás vagy bántalmazás egyértelműen előtérbe került. Ráadásul nehezebben érhető tetten, hiszen alattomosabban zajlik, plusz nem áll meg az iskola kapujánál, elkíséri az áldozatot az otthonába is. Online napi 24 órában lehet bántalmazni az áldozatot. Az is súlyosbítja a helyzetet, hogy egy online zaklatás vagy megszégyenítés szélesebb réteghez elérhet. Több a bámészkodó, esetenként akár több ember, társ előtt szégyenül meg az áldozat- nagyobbat üt a dolog.
Kiből lesz áldozat? Van olyan ezen a területen, hogy áldozat-típus?
Pér évtizeddel ezelőtt egyértelműbben lehetett volna erre a kérdésre felelni. Akkor áldozattá válhatott az, aki valamilyen módon eltért az átlagtól. Túl alacsony vagy túl magas volt, túl „sovány” vagy túlsúlyos, esetleg vörös volt a haja, szemüveget hordott vagy csálék voltak a fogai. A markáns eltérés kiválthatott támadó szándékot. Ma azonban ez nem annyira kézenfekvő, ezen a területen elfogadóbbak a gyerekek, mégis megtalálják egymás gyenge pontjait.
Mit lehet tudni az elkövetőkről?
Fontos információ, hogy ha nem is minden esetben, de a legtöbbször az elkövető, a bántalmazó egy másik területen nagy valószínűséggel maga is áldozat. Nem velejéig romlott gyerekekről van szó, hanem olyan gyerekekről, akik nem jó utat választanak a feszültségeik elvezetéséhez. Esetleg rossz mintákat látnak.
Mit tehet az áldozat, hogyan védekezhet, mi a legjobb megoldás, ha valakit verbálisan bántalmaznak?
Én mindenképp azt javaslom, hogy „ne vegye fel” a felé áramló agressziót. Ez most nagyon egyszerű tanácsként hangozhat, de higgyük el, hogy hasznos. Ha valaki nem reagál a „támadásra”, ha füle botját se mozdítja a csúfolódásra, gúnyra, ha szemlátomást hidegen hagyja a másik verbális bökdösése, ha nem jön dühbe, nem zaklatja fel a dolog, azt nem „élvezet” piszkálni. Természetesen nagyon nehéz megőrizni a higgadtságot egy ilyen feszült helyzetben, és gyerekekről van szó, tehát még nehezebb önuralmat gyakorolni, de meg kell próbálni.
Mi a helyzet fizikai támadás esetén?
Erre nincs egyértelmű válaszom. Ha valakit megütnek, nyilván helyzetfüggő a helyes reagálás. Senkit se biztatnék arra, hogy álljon bele a harcba, de az se tűnik jó tanácsnak, hogy ne védekezzen. Talán az a legszerencsésebb megoldás, ha megpróbál minél előbb kikerülni a veszélyes, bántalmazó helyzetből. Kérjen segítséget.
Kihez forduljanak az áldozatok, kiktől kérhetnek segítséget?
Elsősorban olyan felnőtt segítségét kérjék, akiben maradéktalanul megbíznak – és ez igaz arra az esetre is, ha nem diák-diák között alakul ki ilyen szituáció, hanem egy felnőtt, pedagógus az elkövető. Szólni kell, segítséget kérni ér! Nagyon fontos tudatosítani a gyerekekben azt, hogy ez nem „árulkodás”, nem követ el semmi rosszat az, nem „spicli”, aki segítségért folyamodik. Ez jogos önvédelem.
Mi a felnőttek megfelelő reakciója a bántalmazásra, mit tehet egy pedagógus, ha szembesül a jelenséggel?
A düh és büntetés csak súlyosbíthatja a helyzetet. Mindenképp törekedni kell arra, hogy kiderüljön, milyen rejtett dolog van a bántalmazónál. Nagyon sok segítő beszélgetésre van szükség és tudni kell, hogy a bántalmazón van a fókusz, nála kell felfejteni a hátteret, nála kell valahogy az agressziót, ezt a késztetést elvezetni. Ha szükséges be kell vonni iskolai pszichológust is. Sokszor segít az is, hogy „védett” közegben közös projektbe vonjuk a bántalmazót és az áldozatot, olyan szituációt teremtünk, ahol közösen kell megoldani feladatot, együtt kell működni. Segíthet a drámapedagógia is, amikor a bántalmazót helyezzük olyan szerepbe, ahol megéli az áldozat kiszolgáltatottságát és érzéseit.
Mit tehet a szülő?
Szintén a segítő beszélgetések jöhetnek szóba, nagyon sok figyelemre és beszélgetése van szüksége a gyereknek ahhoz, hogy ne legyen súlyos a bántalmazás hatása. E mellett természetesen jelezzen az iskolának, hogy ez a helyzet állt elő. Bármennyire is jogos a dühe, az önbíráskodás sose vezet eredményre. Fontos, hogy az iskolával közös megoldásban legyen partner.
A Ficsak és a Felelős Szülők Iskolája közös rendezésében "Állítsuk meg az iskolai bántalmazást" címmel, 2022 március 30-án, az Elte Tanító és Óvóképző Kar Dísztermében kerül sor egy olyan előadásra, beszélgetésre, ahol ebben a témakörben további hasznos információkkal várjuk az érdeklődőket.
A beszélgetésben részt vesz Szigeti Mónika klinikai szakpszichológus, a Somogy Megyei Pedagógiai Szakszolgálat vezetője valamint Fülöp Bea magyartanár, újságíró, a Pedagógus Power szakmai vezetője. Moderátor: Tibenszky Moni Lisa a Felelős Szülők Iskolája alapító-ügyvezetője.
A rendezvény pontos címe:
Elte Tanító és Óvóképző Kar Díszterme
1126 Budapest, Kiss János altábornagy u. 40, II e.