Másodikos volt, mikor osztályában megalakította a Magyar Gyermekek Szövetségét (teljesen komolyan vehető elnevezés, nem?), az MGYSZ aktív is volt, szervezett egy jól sikerült szemétszedést a falunkban (a megjelent lelkes gyerekhadat Túró Rudival jutalmaztuk a munkáért), sőt, szórólapoztunk és plakátoltunk is a büdös, fekete füstöt eregető kémények miatt, a helytelen fűtési szokások ellen. (Eredményeink itt már kevésbé látványosak, de a szándék nemes volt…) Az MGYSZ zöldes színezete dacára kifejezetten hazafias pártként létezett, megemlékezett több nemzeti ünnepről és természetesen volt saját „logója”, zászlaja, ákombákom betűkkel írt szabályzata is.

Kisfiam azóta hetedikes, de közügyek iránti szenvedélye nem csillapodik, – még mondja valaki, hogy a Z generáció immunis a világ dolgaira! A választások közeledtével pedig valósággal bezsongott újra, magától értetődő módon tartott velünk a hűvös idő és az eső ellenére a március 15-i Békementre, és ha kitelepült kampánystábot lát, azonnal megy és kérdez. Lelkesültsége magával ragadta több barátját, osztálytársát is, akikkel – megelőzve az országos voksolást – ma, suli után választásokat tartanak az osztályukban.


A nagy napra megfelelően felkészültek: a jelöltállítás utáni programismertetők és a kampányidőszak lezárultával választási bizottság alakult, legyártották és hitelesítették a szavazólapokat, urnákat. A tét nem kicsi: a „Prutylakoszok” fantázianévre hallgató közösség vezetőjének megválasztása – bármit is jelentsen ez…

A játékba öltöztetett közélet lendülete imponáló: egyfelől közösségteremtő erő, amivel érdekes szerepjáték alakul, inspiráló és szellemet csiszoló vitákkal, közös gondolkodással. Azért sem bánom ezt a játékot, mert manapság, mikor a gyerekek jobbára leszegett fejjel a telefonjukat nyomkodják és passzívan figyelik a közösségi média celebjeit, jóval értelmesebb, előremutatóbb és kreatívabb dolog e közéleti szereplőjáték.

Sőt, mi felnőttek is tanulhatunk belőle: a kisebb-nagyobb közösségeink életében való tevékeny részvétel, a kritikus, de méltányos figyelem és a mi hozzáadott értékünk a világ alakításához fontosabb lenne, mint a fanyalgás vagy az öncélú cinizmus.

És ha jól figyelünk, ha nyilvánvaló közös eredményeinket reálisan tudjuk értékelni, a választás nekünk is gyerekjáték lesz!