A Karácsony-várás meghittségében jutott eszembe, hogy milyen rég is volt, hogy újszülöttnek örülhettem - több, mint öt éve már! 

Elővettem hát naplómat, amit akkoriban, negyedik gyermekünk születése idején írtam, hogy gondolatban újra átélhessem azt a máshoz nem fogható csodát, amit egy új kis élet megismerése jelent. Íme a kis bejegyzés, mellyel áldott Karácsonyt és sok családi körben átélt örömet kívánunk mindenkinek!

A ringatás életprogramunk. Végigkíséri földi létünket. Mikor megszületünk, édesanyánk karjaiba kerülünk először: „Gyöngén ringatva hű anyánk ölében, Vígan kezdjük éltünk szép hajnalát” – írja Kisfaludy Károly. Növögetve is vissza-visszatértünk szüleink vagy nagyszüleink karjaiba, akár sírunk, akár nevetünk, de ugyanaz a ringató kar öleli meg a hazatérő ifjút is:

„Midőn, mely bölcsőm ringatá,

A kart terjeszti ki."

Aztán megismerkedünk egy idegennel, és néha megfejthetetlen okból, de már az ő ringatására vágyunk:

„Két karodban ringatózom

csöndesen.

Két karomban ringatózol

csöndesen.

Két karodban gyermek vagyok,

hallgatag.

Két karomban gyermek vagy te,

hallgatlak.

Két karoddal átölelsz te,

ha félek.

Két karommal átölellek

s nem félek.”

Mert ez a szerelem gyermekké teszi a felnőtt embert újra.