Egy korábbi bejegyzésemben összegyűjtöttem, milyen támogatást vehetnek igénybe a tanévkezdéshez kapcsolódóan a családok. Az a bejegyzés adta az ötletet a mostani írásomhoz - mi lenne, ha összegyűjteném, mik azok a legfontosabb támogatások, amiket a mai fiatalok igénybe vehetnek. Ha jobban szétnézünk, azt látjuk, hogy középiskolás kortól egészen a harmincas éveink közepéig számos olyan támogatás igényelhető, ami nagy segítség lehet a fiatalok számára, éppen ezért a bejegyzésben a kifejezetten a fiatalabb generációkat megcélzó állami támogatásokról olvashatsz.
Jó lépések-e, amiket Orbán Viktor bejelentett? Hatásosak lehetnek-e?
A bejelentett hétpontos családvédelmi akcióterv, együtt azzal a sokszínű és nagyvonalú családpolitikai intézkedéssorozattal, ami immár a harmadik kormányzati ciklus óta bővül, színesedik, túlzás nélkül egyedülálló a világban! Minden eleme azt üzeni, hogy a kormányzat meg kívánja állítani a hosszú ideje tartó demográfiai lejtmenetet és történelmi felelősségét átérezve minden tőle telhetőt megtesz, hogy biztosítsa a kívánt gyermekek megszületését.
2010 óta Magyarország Kormánya több olyan rendszerszintű átalakítást hajtott végre, amely a családokat kívánja segíteni. Egy hosszú távra, nemzetstratégiában gondolkodó felelős kormányzatnak célja és kötelessége, hogy támogassa a családokat. Ez a tudatosság bizonyosodott be a nemzeti konzultáció kapcsán is.
Az általam alapított Fiatal Családosok Klubja már alapítása óta a szívén viseli a magyar családok boldogulásának, gyarapodásának ügyét. Ezzel kapcsolatban őszintén üdvözli, hogy Magyarország Kormánya a családok jövőjére vonatkozó intézkedéseit a legfontosabbak között tartja számon, és az ehhez kapcsolódó kérdéseit a nemzeti konzultáció szintjére emelte. Az országos jelentőségű visszaigazolás megerősíti, hogy a magyar társadalom számára kiemelt fontosságú a családok támogatásának ügye.
Kezdjük onnan, hogy senki sem állította, hogy Orbán Viktor megoldja az életünket, ám kétségbe vonni, hogy egy ország népesedési folyamatai igenis befolyásolhatóak kormányzati intézkedésekkel, nos, ez igazán butaság. (A szóhasználat nem véletlen, ugyanis a jegyzet írója szerint mi „nem kevesen vagyunk, hanem buták”.) A családbarát társadalmi klíma és egy olyan gazdasági és jogi keretrendszer kialakítása, amely támogatja a gyermekvállalást és kompenzálja a gyermeknevelés többletterheit mindenképpen befolyással van arra, hogy a kívánt és tervezett gyermekek valóban meg is születhessenek – ezt a világban mindenhol érvényes és evidens tényt vitatni, kár.
Egyébként Tóta W. Árpádnak, még így „butuskán” is örül a nemzet, és nem gondolnánk, hogy haszontalan lett volna születése, függetlenül attól, hogy a cikkben jegyzett nézetei alapján korántsem sorolnánk a felelős magyar értelmiségiek táborába. Tóta W. az emberélet társadalmi hasznosságról is sajátos (rossz emlékeket idéző) elméletet vall, számára úgy tűnik, az ember valahol a CEU diplomaosztón születik, és aki például nem a gender-elmélet újabb körmönfontságát módolja ki egy bel-pesti romkocsmában, nos, az efféle „az árokparton damilos fűkaszát lóbáló” honpolgár a nemzet feleslege, akinek „utánpótlása” a szerzőben a reménytelenség vízióját kelti.