Sminkelni is elfelejtetünk lassan, és a magas sarkúban járástól is elszokott a lábunk. Van, hogy délben eszmélünk rá, hogy még hálóingben vagyunk és hogy reggeli kávénk is ott hűlt ki a konyhapulton. Mi tagadás, zúg már a fejünk a három műszaktól és attól, hogy éjszakába nyúlóan dolgozunk: ellátjuk a családot, segítjük a gyerekek tanulását és közben megpróbálunk a távolból helyt állni munkahelyeinken. Most végre megtapasztalhattuk, hogy milyen remek dolog a home office, csak éppen 1-2-3-4-5 gyerek mellett, napközben nehezen megvalósítható. Egy biztos, a megosztott figyelem, az egyszerre több fronton való helytállás terén hihetetlen tapasztalatokat szereztünk a karantén alatt.

Kevesen tudják, de az internet gyökerei az 1960-as évikig nyúlnak vissza, amikor a katonai fejlesztések elkezdtek átszivárogni a civil szférába. Széles tömegek számára azonban csak az 1990-es évek elején közepén kezdett elérhetővé válni a http és a World Wide Web robbanásszerű megjelenésével és az internetszolgáltatás elterjedésével. Ekkor már nem csak a postától vártuk a levelet, hanem izgatottan léptünk az e-mail fiókunkba is – amikor internethez jutottunk -, hogy megnézzük, milyen rég nem látott baráttól, családtagtól kaptunk online levelet. Május 18-a az Internet Világnapja Magyarországon, a világ többi részén Az információs társadalom világnapjának részeként egy nappal korábban, május 17-én tartják a világnapot.

Örülhetünk, hogy a Magyar Kormány időben felelős döntést hozott, hiszen már a 20. regisztrált megbetegedésnél meghozta azt a drasztikus döntést, amivel maximális előrelátásról és gondosságról tett tanúbizonyságot. Örülhetünk annak is, hogy 2015-ben Orbán Viktor miniszterelnök Európában egyedüliként kerítést építetett a keleti határainkhoz megállítva ezzel az illegális bevándorlók bejövetelét az országba. Gondoljunk csak bele, mi lenne ma Magyarországon, ha szabadon jönnének-mennének a különböző, azonosíthatatlan nemzetiségű emberek.