Holnap lesz a Szoptatás Világnapja, így most különösen aktuális a téma és bár mi már kinőttünk ebből a korból, de újra körbejártam a kérdést és szeretném megosztani a gondolataimat, tapasztalatomat.

Először is, hadd mondjam el, hogy rengeteget tanultam az 5 gyermekem kapcsán az anyatejes táplálásról, aminek természetesen elkötelezett híve vagyok. Amikor összeszámoltam, döbbenten láttam, hogy összesen 99 hónapnyi szoptatást tudhatok magam mögött (ami nyolc és negyed év), minden gyermekem másképp, máshogy és más életkorig igényelte az anyatejet.

Nem meglepő, hogy minden anyukát arra biztatok, hogy hacsak tudja, táplálja így a kisbabáját. Addig és ahogy ez nekik jó. Azért fogalmazok így, mert van az ismeretségi körömben olyan anyuka, akinél ez nem az akaraton, hanem a testi adottságaim múlott, és szegény nagyon megszenvedte, hogy nem tudta elengedni.

Én senkit nem ítélek el, azokat sem, akik nem tudnak vagy nem akarnak szoptatni. Szerencsés vagyok, mert mind az 5 gyermekemnél volt elég tejem, de nekem is voltak nehézségeim. Én is megéltem azt, amiről a könyvek keveset írnak, az első hetek szinte kibírhatatlan fájdalmát. Többször voltam a határon, hogy feladom, mert ez a fájdalom már elviselhetetlen.

Nagymama 96 évet élt. Az első világháború kitörésének évében született a nagykunsági Kisújszálláson, református lelkészcsaládban nevelkedett. Édesapja, aki a lelkipásztorság mellett a történelem szerelmese volt, lányát is tanulni küldte. Akkoriban még ritkaságszámba ment egy debreceni bölcsészhallgató nő: nagymamám (az atyai érdeklődés mellett nem meglepő módon) történelem-földrajz szakot végzett, bár diplomát sosem kapott, mert a tanári pályára jogosító utolsó vizsgáját már nem tette le: férjhez ment botanikus nagyapámhoz. 

Elsőszülött fia, a második világháború idején született, ő az édesapám. 

Nagymama életén végighullámzott a XX. századi magyar történelem. Mikor nagyapámat a második bécsi döntéssel az országhoz visszacsatolt Kolozsvárra nevezték ki egyetemi tanárnak, kiutazott utána vonattal minden ingóságuk, hogy aztán Erdély újbóli elvesztése után odavesszen az egész. Tudós nagyapámnak volt egy nemzetgazdaságilag is értékes találmánya: szárazságtűrő rizst nemesített, melynek első kilóit féltve őrizte, mígnem a háború végén a „felszabadító” szovjetek fel nem használták hurkatöltésre az egészet. Sok-sok év kitartó munkája veszett oda…

Ha már „Egészségfalók” – a kezdeményezés a családok életébe egyfajta trójai falóként csempészné be az egészséget. Mi a céljuk az akcióval, és milyen nyeremények várják a bekapcsolódó családokat?

Egyesületünk, a Fiatal Családosok Klubja és a KidsOasis Nonprofit Kft. ezzel a kezdeményezéssel a nyári időszakban a főzést és az egészséges étkezést szeretné előtérbe helyezni a családok körében. A FICSAK elkötelezett híve az egészséges életmódnak, amely három pillérből áll: a rendszeres testmozgásból, a lelki egészségből és az egészséges táplálkozásból – a kampány és a nyáron futó internetes játék most ez utóbbira erre fókuszál. Érdemes lesz velünk játszani, mert értékes nyeremények találnak majd gazdára, köztük egy 200.000 Ft értékű családi pihenés.

Hogy látja, a magyar társadalom mennyire fordít figyelmet az egészséges táplálkozásra és a mozgásra? 

Egyre jobb a helyzet, de még bőven van mit tenni, és van min javítani. A kormányzat törekvései mellett ebben a civil szférának és az önkormányzatoknak is komoly felelőssége van, a legnemesebb értelemben vett köz-ügy, hogy a jövő nemzedéke milyen egészségi állapotban válik majd felnőtté. Egy nemrégiben készült tanulmány például kimutatta, hogy a gyermekvállalási kedv egyik fő hátráltatója a harmincas éveikben járó fiatal párok rossz egészségi állapota, azaz, ha drasztikus pozitív változás következne be a gyermekvállalás előtt álló fiatalok egészségügyi állapotában, akkor kimutathatóan több kisbaba születne. Ilyen összefüggések is léteznek.