A Fiatal Családosok Klubjával célul tűztük ki a családok életének segítését, így mi is örömmel csatlakoztunk a pályázathoz és konzorciumi partnerként arra törekszünk, hogy a kisgyermeket nevelő vagy hátrányos helyzetű nők megismerhessék és igénybe vehessék a központok szolgáltatásait.

Az ország számos pontján várják a hölgyeket a Család- és KarrierPONT-okba, ahol támogatják a fiatal édesanyákat is, illetve segítenek visszatérni a munka világába. Ezeken a pontokon megtudhatják, hogy milyen atipikus foglalkoztatási módok vannak ma Magyarországon.

Király Viktor és felesége, Király-Virág Anita  Fotó: Dupla Expo Wedding Photography

Nemrégiben jelentette be Király Viktor énekes és felesége, Anita, hogy összeházasodtak és első gyermekük születésére készülnek. A Fiatal Családosok Klubja interjút készített az énekessel, hiszen mi is kíváncsiak voltunk, hogyan várja kisfiuk érkezését az ifjú házaspár.

Holnap lesz a Szoptatás Világnapja, így most különösen aktuális a téma és bár mi már kinőttünk ebből a korból, de újra körbejártam a kérdést és szeretném megosztani a gondolataimat, tapasztalatomat.

Először is, hadd mondjam el, hogy rengeteget tanultam az 5 gyermekem kapcsán az anyatejes táplálásról, aminek természetesen elkötelezett híve vagyok. Amikor összeszámoltam, döbbenten láttam, hogy összesen 99 hónapnyi szoptatást tudhatok magam mögött (ami nyolc és negyed év), minden gyermekem másképp, máshogy és más életkorig igényelte az anyatejet.

Nem meglepő, hogy minden anyukát arra biztatok, hogy hacsak tudja, táplálja így a kisbabáját. Addig és ahogy ez nekik jó. Azért fogalmazok így, mert van az ismeretségi körömben olyan anyuka, akinél ez nem az akaraton, hanem a testi adottságaim múlott, és szegény nagyon megszenvedte, hogy nem tudta elengedni.

Én senkit nem ítélek el, azokat sem, akik nem tudnak vagy nem akarnak szoptatni. Szerencsés vagyok, mert mind az 5 gyermekemnél volt elég tejem, de nekem is voltak nehézségeim. Én is megéltem azt, amiről a könyvek keveset írnak, az első hetek szinte kibírhatatlan fájdalmát. Többször voltam a határon, hogy feladom, mert ez a fájdalom már elviselhetetlen.

A minap így álltam kétségbeesve házunk hőtermelő egysége mellett, egyedül. (Halált megvető bátorsággal szerencsére azért lenyomtam a megfelelő gombot!) Hát, felért egy kisebb fajta szívrohammal, ahogy szemtanúja voltam kazánunk végjátékának, mikor (évek óta tartó kínszenvedés és javítgatás után) végképp megadta magát és kilyukadt. Annyira megijedtem, hogy míg estére végre sikerült kihívnom a szerelőt, tízpercenként rohangáltam a pincébe, hogy nem zörög-hörög-e misztikusan életre kelve a kütyü, ahogy minden valamire való horrorfilmben feltámad a halottnak hitt szörny.