Míg mi A-ból B-be, reggeli kakaótól és a tízórai elkészítésétől a jó éjt pusziig és az ágyba kerülésig igyekszünk valahogy (általában fáradtan) elevickélni úgy, hogy közben legyen másnapra tiszta ruha és senki ne felejtse el megmosni a fogát vagy megtanulni a feladott verset, addig a gyerekek egyre csak a „tájban” gyönyörködnének és élveznék a robogás pillanatait: játékkal, rajzzal, egymás féktelen kergetésével, fantáziájuk elengedésével múlatnák az időt.
Krisztus tanítása a felebaráti szeretet gyakorlására bíztat bennünket kétezer éve. Európai kultúránk és a keresztény gyökerekből születő szociális piacgazdaság modellje is ezt az egymásért vállalt tevékeny felelősséget hirdeti évszázadok óta. Mélyen gyökerezik kultúránk szövetében ez a látásmód, mely jól működő struktúrákat alakított ki a történelem során: a nemzeti jövedelmek szociális szempontok szerinti újraelosztásával, a civil társadalom támogatásával, a társadalmi védőháló kifeszítésével.
A görög nyelv is háromfajta szeretetet különböztet meg, az érosz a vágyakozó, a filia a baráti szeretet, az agapé pedig az önzetlen, önfeláldozó szeretet megnyilvánulása - mindhárom közül ez utóbbi a legmagasabb rendű, ez feleltethető meg a keresztény felebaráti szeretetnek is.
Tombol a nyár, a hőségben mindannyian igyekszünk figyelni a megfelelő folyadékpótlásra és a könnyű, vitamindús étrendre. A kisbabák számára az anyatej egyszerre jelent ételt és italt, a babával nyaraló édesanyák pedig gyakran kényszerülnek babájukat idegen, nyilvános helyen: strandon, étteremben, kirándulóhelyeken szoptatni.