Minden év április 22-én a Föld napját ünnepeljük, ötven éve emlékeztetjük magunkat arra, hogy a Föld az egyetlen hely, ahol élhetünk.

Ezen a napon emlékeztetjük magunkat és másokat is arra, hogy Földünk sebezhető, és hogy az emberi gondatlanság az elmúlt évtizedek alatt a végletekig kihasználta Földünket. Ma már nem mutogathatunk egymásra: a nagyvállalatok az egyénre, ahogy az egyén se keresheti csak a nagyvállalatok felelősségét ebben a történetben. Közös a felelősség – a kisközösségi, az egyéni felelősség is felértékelődött. A bolygó megóvására tett minden kicsi erőfeszítés számít, még akkor is, ha azt mondjuk, ma már kevés a szelektív hulladékkezelés, vagy egy spontán induló szemétgyűjtő akció.  A Föld megóvása szempontjából minden egyéb szervezett és nagy környezetvédelmi kampány (és nagyvállalati döntés) mellett az egyén apró döntésein és pozitív változtatásain is ott a fókusz.

Nem telhet el úgy nap, hogy a családommal ne mozduljunk ki a természetbe. Legyen szó egy nagy sétáról, vagy egy közös biciklitúráról esetleg egy pulzust emelő futásról. Imádunk a szabadban lenni, ez nem csak testi, de lelki feltöltődést is biztosít számunkra.

Egyre nagyobb a személyes felelősségünk mind a saját és családunk egészsége, mind a környezetünk értékeinek megóvása tekintetében. Éppen ezért, küldetésemnek tartom a Föld megóvását is. 1970. április 22-én 20 millió amerikai emelte fel szavát a természetért, mely oly erővel bírt, hogy 1990-re már világmozgalommá vált. Magyarországon ekkor megalapították a Föld Napja Alapítványt.