Szeptember 1-én hagyományos módon indul újra az iskola. Biztosan te is szeretnéd megkönnyíteni a gyermeked mindennapjait és megóvni őt a kudarcoktól, csalódásoktól. Azonban az igazi feladatod nem az, hogy mindig minden pillanatban ott legyél és megold helyette a nehézségeket, hanem az, hogy olyan útravalót adj neki, ami majd elegendő lesz, hogy megküzdjön a nehéz helyzetekkel is és magabiztosan átvészelje azokat.

Leizzadva, a felkívánkozó cifrább szavakat nyeldekelve próbáljuk ilyenkor menedzselni a beállt válsághelyzetet, megmutatva a kis csipisznek és a körülöttünk egyre nagyobb szemeket meresztő „katasztrófaturistáknak”, hogy igenis urai vagyunk a helyzetnek, szülői tekintélyünk töretlen, gyerekgyilkosok sem vagyunk, sőt még a környezet elvárásait is érzékeljük, igyekszünk másokat nem zavarni,  és egyáltalán, ez az egész kínos szituáció biztos nincs is...

Két út kínálkozik a hisztiző csöppségünk kibillentésére: az egyik és leghamarabb a kívánt csendet megteremtő, a kellemetlen helyzetből szabadulást kínáló módszer, ha megfutamodva feladjuk elveinket és teljesítjük a kis drága akaratát – megkapja azt a szintetikus nyalókát, mégis maradunk még a játszótéren stb., stb.