Amikor csak ül a könyv felett a gyerek, de egy szót se fog fel abból, amit olvas, akkor nem biztos, hogy az adott tantárgy okoz konkrétan nehézséget számára, meglehet, hogy átfogóbb probléma áll a háttérben, például az értő olvasással, a szövegértéssel gyűlik meg a baja.

Több tízezer diák és szülő izgulhatott idén is a középiskolai felvételik miatt. A kilencedikesek írásbelijére több mint 62 ezren jelentkeztek idén; a 6 évfolyamos gimnáziumi írásbelin több mint 8100-an, a 8 évfolyamoson több mint 5200-an vettek részt. Az idei felvételi azonban minden eddiginél komolyabb tervezést, odafigyelést és tudatosságot követel a diákoktól és a szülőktől, tanároktól egyaránt.

Szokásos reggel. Aztán mikor eltűnnek lányaim a lépcső tetején hirtelen eszembe jut, hogy milyen nap is van ma. November 7. Nekik átlagos hétköznap, de nekem erről a dátumról mindig eszembe fog jutni: az 1917-es Nagy Októberi Szocialista Forradalom. Pedig nem szenvedtem végig a kommunizmust, csak nyúlfarknyit láttam a legvégéből. Mégsem feledem ezt a napot és ünneplését. No, ez nem családi emlék...

De én is ugyanebbe az iskolába jártam, ahová gyermekeim. És én még jól emlékszem, hogy aznap nem volt ilyen átlagos a folyosó. Fel volt díszítve a előtér a nagy napra. Hogy úgy mondjam vörösbe borult az épület. Ünneplőben kellett érkeznünk: alsósok kisdobos egyenruhában kék nyakkendővel, felsősök úttörő egyenruhában vörös nyakkendővel.

Biztos, hogy vannak nálunk tudatosabban gondolkozó családok, a mi gyerkőceink egyike sem született "tervezőasztalon". Hármójuk után azonban érezhetően megtorpantunk.

Korunk előrehaladta, a meglévő csemeték által diktált őrült tempó, a munkába való visszaszállás, egyáltalán, a józanész mind amellett szólt, hogy legyen elég: ne engedjünk a babaillat csábításának.

Hisz így is tökéletlen az életünk, csak futunk önmagunk után, állandó adósságot cipelünk a gyerekek, egymás és a hivatásunk irányában is. De a szív nyughatatlan, az ösztönök nem hajolnak meg a ráció előtt. Szerencsére.