Máthé Zsuzsa
Máthé Zsuzsa történész

Keretezett múlt

Megsárgult fotó, rajta a debreceni fényképészmester gondos utasításait követő négytagú család, valamikor a kilencszázhúszas évek elején. Egy távoli, kedves rokontól kaptam a képet, azóta keretezve lóg a hálószobánk falán.

Ha csak ránézek, furcsán összeszorul a szívem, nehéz gombóc ül a torkomra.

Ferencjóskás, kackiás bajusszal, mosolygó szemekkel dédapám, a ki tudja hányadik generáció óta Imre keresztnévre hallgató középkorú férfi ül büszkén, délcegen. A cívis város Bundi utca-Mester utcáinak sarkán álló kis szatócsüzlet tulajdonosa: halk szavú, kenyérre kenhető ember.

És ott van felesége, katolikus dédanyám: a határozottabbik, nemes vonású asszony, két gyermek édesanyja. Kétséget kizáróan ő viseli a nadrágot odahaza. Egy leány és egy fiatal fiú állnak szüleik között fegyelmezetten - a zavartság talán a fotózkodás kellemetlen, csiklandós feszültségének szól.

 


 Máthé Zsuzsa
Máthé Zsuzsa történész

Nagyapa ajándéka

Évek óta családi hagyomány nálunk, hogy advent első hetében ünnepélyes húzást tartunk a família neveit egy kosárkába hajtogatva: mindenki kihúzza egy családtag nevét, akinek (szigorúan kézzel készített) ajándékkal kedveskedik karácsonykor. Kitüntetett, vidám csúcspontja ez a láncolatban zajló ajándékozás minden Szentesténknek.

Idén is így volt. Képkeretbe öltöztetett gyerekrajzok, személyre szabott újság, üvegfestékkel díszített mécsestartó, erre az alkalomra betanult bendzsószám, saját költésű szonett és saját kötésű sál is volt a gondosan készített ajándékok között – és persze az átadás alatt sok-sok nevetés.