Kassai Etelka
Kassai Etelka meseíró, író

Összetartozás, őszinte kommunikáció, gyereklelkek gyógyítása: szóljon erről a koronavírus után a nyár a családokban

Ha a koronavírus járvány minden velejárója és a vírus által kikényszerített karantén megviselt minket, felnőtteket, akkor próbáljuk átérezni egy pillanatra, hogy érezhették magukat a gyerekek.

Vajon milyen érzések kavarogtak, kavarognak bennük most is, amelyeknek csak egy részét merik, tudják, akarják megfogalmazni. Milyen félelem és mennyi kérdés, amelyet feltenni se tudnak, talán a megfelelő szavakat se ismerik hozzá.

De a gyerekek olvasatában, akárcsak nálunk: sarkaiból fordult ki a világ. Egy pillanat alatt változott meg, alakult át mindaz, amit ismertek, megszoktak, amely mentén zajlottak a mindennapok. És nem csak a rutin elvesztését kellett, hogy átvészeljék – a gyerekek e területen rugalmasak – hanem alapvetések vesztek oda.


 Máthé Zsuzsa
Máthé Zsuzsa történész

Az élet egy elfoglalt férj oldalán

Idilli lenne, ha azt írhatnám, hat fős kis családunk esténként mindig együtt üli körbe a vacsoraasztalt, csöndes odafigyeléssel megbeszélve az óvodai, iskolai és munkahelyi élet napi történéseit. A férjem munkája azonban teljes embert kíván, egy színházat vezet, ami jellegénél és méreténél fogva sem napi 8 órába sűríthető feladat - olykor az az érzésem, hogy napi 48 óra sem lenne elég rá…

Így aztán a mi családi együttléteink jóval hektikusabban alakulnak, esti előadásokkal, ilyen-olyan váratlan eseményekkel, utazásokkal tarkítva az életünket. De lássunk egy átlagos hétköznapot. 

Mióta magam is dolgozom és agglomerációs falusi otthonunkból nap mint nap vonattal ostromlom a fővárost, Ő a reggeli fuvaros: viszi a nagyokat a szomszéd kisvárosba, suliba, majd a kicsit az oviba. Jó, hogy nem a szomszédba kell menniük, mert ez a tizenöt-húsz perces közös utazás alapozza meg a nap jó hangulatát és az apa-gyerek információcserét. Apa ilyenkor a volán mellett kikérdezi a feladott verset, meghallgatja a kócos álmokat és a kocsiból aprót guberál össze, hogy a sulisok egy kis potya édességet vehessenek a büfében a tízórai mellé és közben felzárkózik az aktuális ügyeket illetően, majd rituális „kézfogantyúval” búcsúznak el egymástól.


Hernády Zsolt
Hernády Zsolt történész

Karácsonyi fényképek - Békés ünnepek

Nézegetjük gyermekeinkkel a karácsonyi családi fotókat. Képek, melyeken már ők is szerepelnek. Rácsodálkozunk, mennyit változtak rövid idő alatt, és hogy mennyire hasonlítanak egymásra. Ki is van ezen a képen? – kérdezgetjük. A felismerést olykor nehezítik a gyerekek között örökölt ruhák, de azért a magunk öregedése biztos pont.

Aztán, ahogyan megyünk vissza az időben, előkerülnek olyan fotográfiák, amelyeken még nem voltak rajta a gyerekeink. Első karácsonyunk feleségemmel, még gyerkőc nélkül, illetve meghúzódva a pocakban. Aztán még korábban szüleinkkel, testvéreinkkel. És röpülünk vissza az időben, szüleink, nagyszüleink karácsonyaiba. Egyre kevesebb a fotó, de egyre értékesebb. Mert lehet, hogy régen csak egy vagy két kép készült az ünnepi eseményről, az is lehet, hogy nem tökéletes a minőség és a beállítás, de megvannak az albumban, és minden évben újra és újra megnézzük a rajta lévő arcokat. Ezzel szemben mostanában több száz képet lövünk el telefonjainkkal, amelyek szépen rákerülnek egy adathordozónkra, időnk híján legtöbbször válogatás nélkül, és bizony onnan már ritkábban ülünk neki a nézegetésnek.


Király Nóra
Király Nóra bloggazda

ÜnnepVédők - Méltatlan kereskedelmi fogások, amik fogást találnak rajtunk

Az ünnepeink arról mesélnek, milyenek emberi kapcsolataink, milyen erős vagy épp gyengülő kötelékekkel tartozunk közösségeinkhez, mit tartunk az előttünk járó ősökről és mi az az üzenet, amit érdemesnek tartunk megőrizni a múltból és továbbadni gyermekeinknek.

Minden ünnep megmér bennünket, kiderül, hogy képesek vagyunk-e újra és újra odaadni magunkból valamit (az előkészület fáradságát, az ünnepért való szorgoskodást és legfőképp: az időt), hogy aztán cserébe sokkalta többel (a lélek kinyújtózásával, a bennünk szunnyadó szép és jó ébresztgetésével és a közösségben megélt, máshoz nem fogható élményekkel) töltekezhessünk.

Az ünnepeknek – legyen az hitbéli, nemzeti vagy családi alkalom – szigorúan kijelölt rendje van. Az idő vastörvényei közé szorított emberi létezés alapja, hogy a napszakok, évszakok és az ünnepek évente ismétlődő körforgása szerint éljük életünket. Ez adja a ritmust, ez tartja össze szétszórt figyelmünket és segíti azt, hogy évről-évre átmoshassuk magunkat ünnepeink üzenetével.