Aki gyerekeket nevel tudja, hogy a kicsik  az élet minden nagy kérdésével szembesülnek öt-hat éves korukra: kérdezgetnek az elmúlásról ("Én is meghalok egyszer?"), a hitről ("Jézuska olyan, min egy varázsló?"), kezdik kitapogatni az emberi jellemeket, karaktereket ("Pista bácsi miért olyan morcos ember?"). 

Hogy is maradhatna ki a világ felfedezéséből épp a szerelem? Egyre többször merül fel otthon legkisebb, még ovis korú csemeténk történeteiben is a kérdés. “Nekem Zoli lesz a férjem!”, “Nézd, azok ott csókolóznak!”, “Hogy születik a kisbaba?” - ilyen és ehhez hasonló mondatok buknak ki csacsogó kis ötévesünk száján.

Ha már „Egészségfalók” – a kezdeményezés a családok életébe egyfajta trójai falóként csempészné be az egészséget. Mi a céljuk az akcióval, és milyen nyeremények várják a bekapcsolódó családokat?

Egyesületünk, a Fiatal Családosok Klubja és a KidsOasis Nonprofit Kft. ezzel a kezdeményezéssel a nyári időszakban a főzést és az egészséges étkezést szeretné előtérbe helyezni a családok körében. A FICSAK elkötelezett híve az egészséges életmódnak, amely három pillérből áll: a rendszeres testmozgásból, a lelki egészségből és az egészséges táplálkozásból – a kampány és a nyáron futó internetes játék most ez utóbbira erre fókuszál. Érdemes lesz velünk játszani, mert értékes nyeremények találnak majd gazdára, köztük egy 200.000 Ft értékű családi pihenés.

Hogy látja, a magyar társadalom mennyire fordít figyelmet az egészséges táplálkozásra és a mozgásra? 

Egyre jobb a helyzet, de még bőven van mit tenni, és van min javítani. A kormányzat törekvései mellett ebben a civil szférának és az önkormányzatoknak is komoly felelőssége van, a legnemesebb értelemben vett köz-ügy, hogy a jövő nemzedéke milyen egészségi állapotban válik majd felnőtté. Egy nemrégiben készült tanulmány például kimutatta, hogy a gyermekvállalási kedv egyik fő hátráltatója a harmincas éveikben járó fiatal párok rossz egészségi állapota, azaz, ha drasztikus pozitív változás következne be a gyermekvállalás előtt álló fiatalok egészségügyi állapotában, akkor kimutathatóan több kisbaba születne. Ilyen összefüggések is léteznek.

Sokféle távolság létezhet ember és ember között.

Először is lehetünk egymástól messze fizikailag - a londoni körömstúdióban dolgozó kisunoka például olyan távolságban éli mindennapjait, hogy a legkorszerűbb digitális eszközpark bevetése mellett sem igazán lehet részese a józsefvárosi körfolyosós házban lakó nagyija életének. Mert nem tudja megölelni, ha elkeseredik a nem szűnő derékfájása miatt, ahogy a nagymama sem tudja megfőzni unokája kedvenc ragulevesét, mert ha végre haza is jön, csak fut családtagoktól barátnőkig, hivatalos intéznivalók bonyolításától a fogorvosig.

Ahogy annak idején, kisgyerekként magam is természetesnek vettem, hogy a szüleim szép és otthonos környezetet teremtenek körülöttünk, és hogy mindig gondoskodnak szükségleteinkről, úgy saját gyerekeim számára is evidencia mindez. Csak épp mostanra fordult a kocka: én lettem a „láthatatlan munkás”.

Ma, a láthatatlan munkának dedikált világnapon felidéztem magamban, hogy gyerekként miképp is vontak be a közös feladatokba. Emlékszem például, hogy sokat forgolódtam a konyhában, állítólag senki más nem tudta úgy elkészíteni a saláta alaplevét, mint én – kellően büszke is voltam rá! A szüleim visszaemlékezéseiből tudom, hogy „jó, segítőkész kislány voltam”, rám bízhatták a kistesóimat, elvégeztem, a kisebb otthoni teendőket zokszó nélkül. Ma én is próbálom bevonni saját gyerkőceimet a házimunkába, hisz koruknak megfelelően nekik is vannak kötelességeik: elpakolni a szétdobált legókat, kifordítani a levetett pizsamát, fogmosás után kiöblíteni a mosdót. A lányokkal könnyebb dolgom van, a fiúk érzékenysége a téma iránt azért tapinthatóan kevesebb…